A testem kidobja magából a „jópasigéneket” + Videó

Gabay Balázs, 2012. április 8., 14:00, frissítve: 14:26
Negyven kilót fogyott, mégis a súlya irritálja leginkább Dombóvári Istvánt, aki számára az önirónia alapvetés. A magát Árpád-kori zömök ősmagyarnak tartó stand-upost anno Fábry Sándor invitálta le a Godot-ba, ahonnan a Dumaszínház oszlopos tagjává lépett elő. A humorista nem szeretné visszaforgatni az idő kerekét, és végtelenül boldog, hogy immár nem ő az aktuális jászkarajenői celeb.

Úgy látom, BKV-val érkezett. Nem autóval jár?
– Ha vezetnék, az egész világgal rosszat tennék. Főleg azokkal, akik szembejönnének. Egyébként a legtöbb dumaszínházas már nem saját maga vezet, ha fellépni megy, nagyon igénybe veszi a figyelmet a vezetés. Még Trabarna is leteszi a kocsit néhanapján.

– Pedig ő igazi autófanatikus, nem?
– Ő? Szerintem karburátor volt a jele az óvodában.

– Amikor először megjelent a színpadon nagyközönség előtt, minden második mondata érintette a testsúlyát. Változott a helyzet?
– Nem, továbbra is kardinális kérdés maradt. Nem tudom kikerülni, ez irritál a legjobban.

– Pedig sikerült leadnia vagy 40 kilót... Ehhez képest a Facebookon nemrég egy igen testes képet osztott meg magáról.
– Az egy április elsejei tréfa volt. Egyébként nem a testsúlyom miatt csúsztam el vele, hanem mert túl lombosak voltak a fák április 1-jéhez képest. A 40 mínuszból egyébként mára 15 visszajött. Egyébként nyáron eljön az idő, amikor a kövérek már default üzemmódban izzadnak, akkor majd rólam is leszalad egy pár kiló. Az a helyzet, hogy én sosem leszek egy girnyó. Egyébként futok, csak nem merem senkinek sem elmondani, mert kiröhögnek. Egy jókora kocka, ez vagyok én. Ha követni akarom a súlyváltozásomat, nem a Facebook timeline-ját kell néznem, de nem ám. Ott vannak a Cool TV ismétlései, ahol elemezhetem magam és hogy hogyan hízom vagy fogyok.

"Amikor az iskolában megkérdezi a tanárnő az órán, hogy ki énekli majd a Himnuszt az ünnepnapon, mindenki lapít. Csak egy-két kis exhibicionista akad, aki el meri vállalni. Na, én is egy ilyen voltam."



– Magától akar fogyni, vagy tanácsolják, netán követelik? Csak mert önnek egyszerűen ez a dumaszínházas bélyege.
– Bizony, Dombi a dagadt, így vagyok elkönyvelve. A kövérségnél már csak egy cikibb dolog van. Lefogyni, aztán visszahízni. Nézze, megpróbáltam, sikerült is lemenni egyszer 90 kiló alá, aztán annyi. Ráébredtem, hogy a testem kidobja magából a
jópasigéneket. Én erre vagyok predesztinálva. Én testesítem meg az Árpád-kori zömök ősmagyart, ennyi.


– A honlapján a beköszöntőben lehet olvasni, hogy Fábry Sándor fedezte fel. Hogyan kell ezt elképzelni?
– Közvetve igaz. Fábry-rajongóként vehettem részt azon a nyílt napon, ahol Sanyi beült a vendégszékbe, az emberek meg kérdezgethették bármiről. Volt színes bőrű, nagymama, transzvesztita, roma, kisgyerek, meleg, részeg kérdező meg én. Olyan obligát dolgokat kérdeztek tőle, hogy hányas lábad van, volt-e csajod meg ilyenek. Én teljesen másképp közelítettem a dolgot, és készültem három-négy kis blokkal. A örökké morgó Sanyinak meg megtetszett az egész, és azt ajánlotta, menjek le a Godot-ba, mert »keresnek ilyen embereket«. Persze nem jöttem el a Godot-ba. A kocsmában mindig én nevettettem az embereket, de ilyen magasságokba nem vágytam. Egy nagyon jó barátom hívott fel hónapokkal később azzal, hogy elmentél? Mondtam, hogy nem. Persze nógatott, mondta, hogy alhatok náluk Pesten, ha csak ez a gond, és gyakorlatilag ő jelentett be a Godot-ba. Végül csak eljöttem. Már azon röhögtek, ahogy kinéztem, és a fellépés sem sikerült rosszul. Litkay Gergely azt mondta, hogy egész jó volt, érdemes lenne fejleszteni, majd segít nekem.

"Egy fél évre halálos csóróságra ítéltük magunkat, a párom azonban adott egy esélyt nekem, és a stand-upnak. Nem vacillált, azt mondta, ha ez az utad, akkor csináld. Ő egy egészséges tőkesúly az én vitorlásomon."


– Nem félt?

– Dehogynem. Kőhalmi Zoli mondta egyszer, hogy aki nem izgul előtte, az nem is veszi komolyan. Én ezt másként látom. Ha van is izgalom, az évek során szépen elkopik. Gyerekként persze én is izgultam. A habitusom viszont megvolt az egészhez. Tudja, amikor az iskolában megkérdezi a tanárnő az órán, hogy ki énekli majd a Himnuszt az ünnepnapon, mindenki lapít. Csak egy-két kis exhibicionista akad, aki el meri vállalni. Na, én is egy ilyen voltam.

– Ha már exhibicionistákról beszélgetünk. Úgy tudom, tömegesen jelentkeznek a fiatalok stand-uposnak. Milyen a felhozatal?
– A mostaniak legtöbbször azért jönnek, mert híresek akarnak lenni, ez pedig már nem a szakmának szól. Sokan kérdezik, hogy a maiak miért gyengébbek, mint a néhány évvel ezelőtt berobbanók. Nem tartom magam semmivel sem jobbnak, mint a mostani fellépők, az viszont nagy különbség, hogy mi szerelemből kezdtünk el stand-upolni. Magunk dobtuk össze a pénzt, hogy elutazzunk egy vidéki helyszínre, ahol ingyen léptünk fel.

Bármi megtörténhet - Nagy dumások, Dombóvári Istvánnal

– Értem. Szóval ön gyakorlatilag az Esti Showderből került a Godot-ba. Mi volt a következő lépés?

– A második Godot-beli fellépésre három haverom is elkísért, akiknek a kocsiban előadtam, amit majd este fogok mondani. Azt mondták, rendben lesz. Aztán elkezdtem sztorizgatni, azon viszont egyenesen vinnyogtak a röhögéstől. Azt ajánlották, inkább ezt adjam már elő, ez tökéletes lesz. Előadtam a Godot-ban, az emberek meg visítottak. Akkora sikerem volt, hogy másnap felmondtam a munkahelyemen. Egy fél évre halálos csóróságra ítéltük magunkat, a párom azonban adott egy esélyt nekem és a stand-upnak. Nem vacillált, azt mondta, ha ez az utad, akkor csináld. Nekem meg olyan problémákat kellett megoldanom, hogy bármikor ráérjek, ha éppen jön egy telefon, meg hogy legyen hol aludnom Pesten.

– Gyakorlatilag a stand-upra tette fel az életét.
– Így történt. És mindez annak az egy bizonyos Godot-beli fellépésnek volt köszönhető. Kisbetűs „nemecsek humoristaként” kiálltam, és egyszerűen megcsapott a stand-up szele. Nem én választottam ezt a szakmát, a szakma választott engem.

---- Mi ilyen melós fazonok vagyunk ----

– Korábban a kamionrakodás közben, gondolom, azért nem jutott annyi idő a humorra.
– Nagyon sajnálom, hogy sokan nem becsülik annyira a fizikai munkát, mint a szellemit. Ugyanis előbbinek hatalmas előnye, hogy közben az elméd szabad. Évekig pakoltam kamionokat, és ha vissza kéne menni, nem okozna problémát.

– Badár Sándor is azt mondta nekem, hogy probléma nélkül visszaülne a bakterházba.
– El is hiszem. Mi ilyen melós fazonok vagyunk. Vannak nálunk sztár fazonok, mama kedvence fazonok, mi vagyunk a melós szekció.

– Jóban vannak egymással a dumaszínházasok?
– Persze, olyanok vagyunk, mint a 28. C az iskolából. Vannak barátok, vannak padtársak, és vannak olyanok, akik nem is nagyon ismerik egymást. Pontosan úgy, mint az életben. Ez így van rendjén.

– Van barátja a társaságban?
– Aranyosi Petivel a régiek közül, Hajdú Balázzsal és Bellus Pistivel pedig az újak közül például nagyon jóban vagyunk. De szerencsére a haverlista folyamatosan bővül.

– Mi volt az oka, hogy visszaköltözött Jászkarajenőre?
– Egy évig éltem Budapesten, ennek pusztán logisztikai okai voltak. Nem tudtam máshol aludni. Szép város, semmi gondom vele, de nincs szükségem rá a nap 24 órájában. Pont elég annyi belőle, amikor jövök ide dolgozni. A Dumaszínházak közül körül-belül 50 vidéken van, így könnyen ki lehet számolni, hogy nem Budapestre hívnak bennünket legtöbbször. Mindig is otthon szerettem volna lakni, úgyhogy így van rendjén.

– Akad olyan dumaszínházas, aki tudatosan rengeteget készül egy-egy fellépés előtt, de van olyan is, aki sokszor a színpad felé sétálva dönti el, mi lesz az aznapi „menü”. Ön melyik vonalat képviseli?
– Mindig van egy váza az aznapi fellépésemnek, de azt csak végszükség esetén használom. Ha a közönség nem vevő az aktuális panelra, akkor előhúzok a kalapból egy-két jolly-joker anyagot. Lassanként észrevettem, hogy jól tudok improvizálni. Ez persze nem most egyből alakult ki, hanem az évek során. Egyébként én mindig az előző napi közönség szeretetéből táplálkozom, azt viszem ki a színpadra másnap. Az persze már a humorista betegségeként jelentkezik nálam, hogy a velem történt sztorikat úgy mondom el, mintha poén lenne. Néha már szégyellem magam. Sokszor már saját magamat alakítom.

– A kedvese nem sínyli meg ezt a dolgot?
– Sosem mondom el kétszer ugyanúgy ugyanazt a poént, szóval őt sem untatom ismétléssel. Ő az elejétől ott bábáskodott a stand-upos karrierem felett. Én az ő hülye pasija vagyok, egy nagy bohóc. Az ő kritikája számomra egy egészséges balansz, ő egy egészséges tőkesúly az én vitorlásomon. Na, ez egész jól sikerült.

– Értem. A stand-up karriert megelőzően főiskolai tanulmányokkal is kacérkodott, ha jól tudom.
– A szegedi Juhász Gyula Főiskolán elvégeztem a művelődésszervező–média szakot. Egerben film szakon diplomáztam volna, de sajnos nem sikerült befejezni. Én már addigra túl voltam jó pár tévéműsor elkészítésén, és nagyjából tisztában voltam a technikai részletekkel. A tanár viszont úgy gondolta, hogy nem, és elvárta, hogy inkább azt mondjam vissza, ami a tankönyvben állt. Ez azért nehéz volt. A szuperegót elnyomtam, és felmondtam a leckét helyesen. Meg is kaptam a jól megérdemelt kettest. A háború előtti osztályozás szerint majdnem kitűnőnek számítottam volna, így viszont nem.

– No, és az öt OKJ-s képzés? Multimédia-fejlesztő, reklám-, PR-szakember, szoftverüzemeltető. Komoly kis csokor!
– Érdekelt is az összes képzés, de akkoriban több lehetőség volt, mint most, és én ki is használtam. Mindenki számára elérhető volt a dolog. Ahogy vége volt az egyik kurzusnak, mentem a másikra.

– Azért nem az a tipikus informatikus kinézetű ember.
– Mindig azt szoktam mondani, amikor találkozom egy informatikussal: én semmihez nem értek, amihez te, én viszont voltam már nővel.

– Az utcán sokan megismerik?
– Nem vészes. Állítólag élőben máshogy nézek ki, mint a tévében. Nem jobban vagy rosszabbul, csak máshogy. A találkozásunk első percei mindig azzal telnek, hogy megpróbálják feldolgozni hogy még 170 cm sem vagyok.

– Na, és otthon?
– Ott szinte teljesen lesz...rják az egészet. Otthon én vagyok a Dombóváriék nagyobbik fia, aki magasságra kisebb. Celebként pedig végre ott van az új jászkarajenői sztár: a helyi focista, Éden Levi. Ahogy észrevettem, neki jobban is áll ez a celeb-mizéria, mint mondjuk nekem.

– Az egyik írásában arról ír, mi történne, ha elindulna visszafelé az idő kereke. Ön szeretné ezt?
– Nem szeretném, mert félnék, hogy valamit másképp csinálnék. Ennek így kellett lennie.

– Vallásos?
– A szó szervezeti értelmében nem. Elfogadom az őserőt, de a szervezeti jelleget és a kötelező szabályokat nem szívlelem. Tapasztaljuk meg előbb, amit meg akarunk tiltani. Inkább azt szeretném, ha az emberek elsősorban magukban hinnének. Nemrég beszélgettem két mormonnal. Megrökönyödve hallgatták, amikor azt mondtam: nekem nincs szükségem a tízparancsolatra ahhoz, hogy tudjam, nem szabad ölnöm. Én ezt magamtól is tudom. Csak vakargatták a fejüket. A Jehova Tanúi annyiszor támadtak már le az utcán, hogy csak nekik összeállítottam egy Sátán magazint. Voltak benne ördögi receptek, ördögi tanácsok, ördögi horoszkóp, de még DVD-melléklet is. Meghallgattam őket, de végül én is megmutattam a kis magazint. Volt, aki visítva menekült. Félre ne értsen: tisztelem a vallásos embereket, csak azt nem viselem el, amikor mások a saját vallásukat akarják rám tukmálni.

– Ha mégsem lehet visszaforgatni az idő kerekét, akkor hol lesz harminc év múlva?
– Lehet, hogy már nem is fogok élni, a család ugyanis rövid átlagéletkorú. A lényeg, hogy az addigi lét tartalmas legyen. Egyébként a világ mára annyira felgyorsult, hogy hamar letűnnek a kicsi sztárocskák. Azt sem tudjuk, ki nyerte az előző valóságshow-t, bezzeg a Ki mit tud? győzteseit anno mindenki ismerte. Remélem, minél tovább tart még, de be kell látnunk, aminek van eleje, annak van vége is. A közéletben sincs már annyi karakterünk. Hogy mi lesz harminc év múlva? Remélhetőleg egy sokgyerekes családapaként tengetem majd az életem, a hétköznapi gondoktól mentesen. No, meg, hogy a szüleim is bírják még egy jó darabig. Egy PR-ügynökség alapítása még nem lenne rossz.

Tornasor
A szabadidősportok kedvelőinek rovata: tippek és trükkök a futópályáról, a konditeremből és a jógamatracról.
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
hirdetés