Akár a bakterházba is visszaülne a „tepsisek” főnöke + Videó

Gabay Balázs
Gabay Balázs

2012. március 11., 15:30
Badár Sándor 12 év MÁV-szolgálat után amatőrként olyan sikert ért el a vásznon, hogy Jancsó Miklós állva tapsolt neki a tömött moziban. Mégis nagyképűségnek tartaná, ha színésznek neveznék. Magyarország egyik legnépszerűbb stand-uposa az MNO-nak elárulta, csak a lépcsőn felfelé dönti el, mivel varázsolja el a közönséget aznap este. 50 dollárból körbeutazta Japánt, ha pedig kihagyta volna a Bamako-ralit, egész életében siratná.
Nagy Dumások – az előző részek
1. Kovács András Péter
2. Hadházi László
3. Bödőcs Tibor
4. Kiss Ádám
5. Aranyosi Péter

Lépett már fel vonaton?
– Igen. Egy nosztalgiavonaton kellett fellépni egy céges felkérésre. Ha jól emlékszem, Székesfehérvárra tartott a szerelvény. Egy másik alkalommal a BME-s diákok hívtak meg, hogy az Árpád motorvonaton szórakoztassam őket a Balaton felé. A probléma csupán az volt, hogy nem kapták meg a vonatot. A következő évben megkapták, de akkor meg később, egy másik állomáson szálltam volna fel rá. Már éppen készülődtem volna a beszállásra, de mivel a vonat korábban zöldet kapott, nem állt meg az én megállómban. Azóta is próbáljuk összehozni a találkozót.

– Azért is tettem fel a kérdést, mert az ön élete Regős Bendegúzéhoz hasonlatosan fonódik össze a vasúttal, no meg a bakterházzal. Vasutasnak készült?
– Minden akartam lenni, csak az nem..

– …így került a MÁV-hoz.
A sikertelen felvételik meghatározták az életpályámat, ugyanis a nyolcvanas években, ha valaki nem dolgozott bizonyos ideig, az közveszélyes munkakerülő volt. Nem akartam ebbe a kasztba kerülni.

– Hová próbált korábban felvételizni?
– Minden irányba. Eredetileg a szentesi irodalom és dráma osztályban készültem színésznek, de a kurzus végén már nem akartam ezt a szakmát választani. Akkor úgy véltem, nem akarok negyvenévesen egy füstös próbaterem mélyén infarktust kapni. Falanszter jellegűnek tűnt számomra ez a világ. Itt mindenki ismeri a másik összes rezdülését, szokását, gyomorfolyamatait, ami egy izgalmas közösségi játék, de akkor nekem nem tűnt annak. Most persze már másképpen látom a dolgokat. Próbálkoztam aztán a tanárképzőn kétszer, utána pedig a műszaki és a testnevelési főiskolán is.

– Hadházi László öt főiskolán próbálkozott, szóval ezen a téren nem ön a dumaszínházas csúcstartó…
– Hát, nem voltam annyira kitartó, mint Szőke András. Ő háromszor jelentkezett a színművészetire és hétszer a Képzőművészeti Főiskolára. Egyszer sem vették fel, de a végén már szabad bejárása volt az intézményekbe.

Tudathasadásos történet
Tudathasadásos történet
<iframe id="videoplayer_51797" src="http://video.mno.hu/embed/51797" style="width:686px; height:500px"></iframe>

– Ma már lehet, hogy könyörögnének, hogy hozzájuk menjen…
– Nincs kizárva. Visszakanyarodva a vasúthoz. A sorozatos elutasításokat követően egy szentesi ismerősöm ajánlotta, hogy menjek a MÁV-hoz. Én azt feleltem, koszos, olajos munka ez, de ő váltig állította, hogy jó helyre kerülök, és biztosan felvesznek majd. Ez így is volt, a felvételin nem voltak sem elutasítóak, sem erőszakosak, én meg beülhettem a bakterházba. A szaknyelvvel azért komoly küzdelmet vívtam. Itt vált ugyanis világossá, hogy a piros az vörös a jelzőfényen, a sínek jelfeladásra vannak kiképezve, a sorompó igazából útátjáró, a bakter pedig segédfelvigyázó. Úgy gondoltam, el leszek itt egy évet, aztán lett belőle tizenkettő.

– Végig bakterként dolgozott?
– Beiskoláztak a Kandóra, ahonnan nehezen, de ki tudtam rúgatni magam. Brutális mennyiségű feladatot kellett megoldani, úgyhogy a 16 órás éjszakai munka után ehhez a fejtágításhoz már nem igazán volt erőm. A ranglétrán így is előre tudtam lépegetni a vasúti szakvizsgákkal. Így lettem vonatmenesztő.

– Vonatvezető?
– Nem, vonatmenesztő. Van a mozdonyvezető, ő a vonatot vezeti, meg van a vonatvezető, aki a mozdonyvezetőt »vezérli«.

– És, mit csinál a vonatmenesztő?
– Ő az, aki elküldi a szerelvényt az állomásról. Ő a »tepsis«. Tepsisből aztán én lettem a tepsisek vezetője, végül pedig már az egész állomást vezettem. Százezer felé lehetett mozogni a MÁV-nál, ezt nagyon élveztem, szerettem is itt dolgozni. A vasút a végtelen lehetőségek hazája. Sokan kezdtek itt új életet úgy, hogy senki sem kérdezte meg tőle, mit csinált korábban.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés