Akár a bakterházba is visszaülne a „tepsisek” főnöke + Videó

Gabay Balázs, 2012. március 11., 15:30, frissítve: 15:53
Badár Sándor 12 év MÁV-szolgálat után amatőrként olyan sikert ért el a vásznon, hogy Jancsó Miklós állva tapsolt neki a tömött moziban. Mégis nagyképűségnek tartaná, ha színésznek neveznék. Magyarország egyik legnépszerűbb stand-uposa az MNO-nak elárulta, csak a lépcsőn felfelé dönti el, mivel varázsolja el a közönséget aznap este. 50 dollárból körbeutazta Japánt, ha pedig kihagyta volna a Bamako-ralit, egész életében siratná.
Nagy Dumások – az előző részek
1. Kovács András Péter
2. Hadházi László
3. Bödőcs Tibor
4. Kiss Ádám
5. Aranyosi Péter

Lépett már fel vonaton?
– Igen. Egy nosztalgiavonaton kellett fellépni egy céges felkérésre. Ha jól emlékszem, Székesfehérvárra tartott a szerelvény. Egy másik alkalommal a BME-s diákok hívtak meg, hogy az Árpád motorvonaton szórakoztassam őket a Balaton felé. A probléma csupán az volt, hogy nem kapták meg a vonatot. A következő évben megkapták, de akkor meg később, egy másik állomáson szálltam volna fel rá. Már éppen készülődtem volna a beszállásra, de mivel a vonat korábban zöldet kapott, nem állt meg az én megállómban. Azóta is próbáljuk összehozni a találkozót.

– Azért is tettem fel a kérdést, mert az ön élete Regős Bendegúzéhoz hasonlatosan fonódik össze a vasúttal, no meg a bakterházzal. Vasutasnak készült?
– Minden akartam lenni, csak az nem..

– …így került a MÁV-hoz.
A sikertelen felvételik meghatározták az életpályámat, ugyanis a nyolcvanas években, ha valaki nem dolgozott bizonyos ideig, az közveszélyes munkakerülő volt. Nem akartam ebbe a kasztba kerülni.

– Hová próbált korábban felvételizni?
– Minden irányba. Eredetileg a szentesi irodalom és dráma osztályban készültem színésznek, de a kurzus végén már nem akartam ezt a szakmát választani. Akkor úgy véltem, nem akarok negyvenévesen egy füstös próbaterem mélyén infarktust kapni. Falanszter jellegűnek tűnt számomra ez a világ. Itt mindenki ismeri a másik összes rezdülését, szokását, gyomorfolyamatait, ami egy izgalmas közösségi játék, de akkor nekem nem tűnt annak. Most persze már másképpen látom a dolgokat. Próbálkoztam aztán a tanárképzőn kétszer, utána pedig a műszaki és a testnevelési főiskolán is.

– Hadházi László öt főiskolán próbálkozott, szóval ezen a téren nem ön a dumaszínházas csúcstartó…
– Hát, nem voltam annyira kitartó, mint Szőke András. Ő háromszor jelentkezett a színművészetire és hétszer a Képzőművészeti Főiskolára. Egyszer sem vették fel, de a végén már szabad bejárása volt az intézményekbe.

Tudathasadásos történet

– Ma már lehet, hogy könyörögnének, hogy hozzájuk menjen…
– Nincs kizárva. Visszakanyarodva a vasúthoz. A sorozatos elutasításokat követően egy szentesi ismerősöm ajánlotta, hogy menjek a MÁV-hoz. Én azt feleltem, koszos, olajos munka ez, de ő váltig állította, hogy jó helyre kerülök, és biztosan felvesznek majd. Ez így is volt, a felvételin nem voltak sem elutasítóak, sem erőszakosak, én meg beülhettem a bakterházba. A szaknyelvvel azért komoly küzdelmet vívtam. Itt vált ugyanis világossá, hogy a piros az vörös a jelzőfényen, a sínek jelfeladásra vannak kiképezve, a sorompó igazából útátjáró, a bakter pedig segédfelvigyázó. Úgy gondoltam, el leszek itt egy évet, aztán lett belőle tizenkettő.

– Végig bakterként dolgozott?
– Beiskoláztak a Kandóra, ahonnan nehezen, de ki tudtam rúgatni magam. Brutális mennyiségű feladatot kellett megoldani, úgyhogy a 16 órás éjszakai munka után ehhez a fejtágításhoz már nem igazán volt erőm. A ranglétrán így is előre tudtam lépegetni a vasúti szakvizsgákkal. Így lettem vonatmenesztő.

– Vonatvezető?
– Nem, vonatmenesztő. Van a mozdonyvezető, ő a vonatot vezeti, meg van a vonatvezető, aki a mozdonyvezetőt »vezérli«.

– És, mit csinál a vonatmenesztő?
– Ő az, aki elküldi a szerelvényt az állomásról. Ő a »tepsis«. Tepsisből aztán én lettem a tepsisek vezetője, végül pedig már az egész állomást vezettem. Százezer felé lehetett mozogni a MÁV-nál, ezt nagyon élveztem, szerettem is itt dolgozni. A vasút a végtelen lehetőségek hazája. Sokan kezdtek itt új életet úgy, hogy senki sem kérdezte meg tőle, mit csinált korábban.

---- „Itt én húzogatom a szálakat” ----

– A vasút mellett talán Szőke András neve ugrik be először annak, aki önnel találkozik. Hogy akadtak egymásra?
– Úgy, hogy ő is szentesi. Ezzel talán el is mondtam minden lényegeset. Ha azt mondom színház, akkor Kaposvár vagy Szolnok ugrik be, ha kézilabda, akkor Veszprém vagy Szeged. Ha pedig stand-up vagy őrültek gyűjtőhelye, akkor ott van Szentes. Kőhalmi Zoltán, Hajdú Balázs, Szőke András vagy jómagam stand-uposként, Őze Lajos, Vitray Tamás, Hevesi Tamás színészként, műsorvezetőként, énekeseként említhető ebből a körből. Szőkével egy iskolába jártunk, aztán közösen készítettünk amatőr filmeket, performanszokat, együtt voltunk a színházban is. Budapestre került, de továbbra is tartottuk a kapcsolatot, és amikor megkérdezte, hogy akarok-e az új filmjében szerepelni, egyből rávágtam, hogy igen. Ez volt a 69, amit szupernyolcas kamerával forgatott, mivel más eszköze nem volt. Játékfilmeket nem szoktak ilyen kamerával forgatni, szóval furcsa volt a felvetés, de Szőke velünk és az egész világgal elhitette, hogy ezzel kell. Celluxszal ragasztgatta össze a filmdarabokat, mert a felhúzott kamera három percig bírta, aztán leállt. Előhívni is csak úgy lehetett, hogy Bécsbe kiküldtük, vagy otthon telecsipeszeltük vele a lakást, hogy jól száradjon.

– Már maga a vágás filmbe illő lehetett…
– Imádta a közönség a filmet, pedig egyetlen gegen alapult: egy emberre vártak, aki sohasem érkezett meg. Ennek folytatása volt a Vattatyúk 1990-ben, ami ugyanezzel a technikával készült, és abban az évben elnyerte a legjobb első filmes alkotás díját. A felnagyításkor elveszett a hang, úgyhogy gyakorlatilag szinkronizálni kellett a filmet. Mivel nem profi film volt, sok helyen fogalmunk sem volt, melyik résznél mit mondtunk. Szájról olvasót fogadtunk, majd leszinkronizáltuk egy éjszaka alatt. A bemutatón neves filmeseknek is csak a földön jutott hely a moziban, Jancsó Miklósnak például csak az első sor előtti placcon. Ütötték a térdüket a nevetéstől. A Vattatyúk akkor egy furcsa megmondófilm volt, talán emiatt is aratott akkora sikert.

– Próbáltam összeszámolni, hány filmben szerepelt, de 38-40-ig jutottam.
– Egyszer valaki ötvennégyet mondott, de nem tudom pontosan.

– Valahol mégis úgy fogalmazott, nem tartja magát színésznek, hogy létezik ez?
– Ha már be kellene sorolni magam, azt mondanám, hogy inkább filmszínész vagyok. A főiskolán mindent tanítanak, csak az improvizálást nem, hiszen egy adott dramaturgia alapján rendezett darabban erre nincs szükség. Itt maximum a rendező önállósíthatja magát. Akikben azonban van rögtönzőképesség, mint például a Beugró sztárjaiban, azokból remek filmszínész válhat. Egy filmben a teátrálisságot azonnal el kell felejteni. Ott a kamera mindent rögzít, a legkisebb szemmozgással is lehet érzelmi hullámzást elérni. Ezt én gyakorlati úton sajátítottam el. Lehet, hogy többet tettem le az asztalra, mint sokan, akik nem kapták meg a lehetőséget, de mivel még diplomám sincs róla, hogy művelhetem a színjátszást, így dicsekvésnek tűnne, ha azt mondanám: én színész vagyok.

– Értem. Na és ha választania kell színészet és stand-up között, hogyan döntene?
– Én nagyon szeretek filmet forgatni, persze nem minden áron. Ha klappol a szerep, érdekes a forgatókönyv, egyedi az ötlet, akkor kész vagyok a munkára. A stand-up hobbiként jött, mely egy kocsmai beszélgetésből pattant ki. Élvezetes improvizációs játékról van szó, ahol közben nem kell számot adnunk másnak, hogy sikerült-e életre kelteni a karaktert. Itt én húzgálom a szálakat, borzasztóan élvezem ezt a játékot. Mindemellett megteremti számomra azt a biztos anyagi hátteret, melynek tudatában magam dönthetek azokról a kérdésekről például, hogy melyik filmes felkérést fogadom el.

– Nagy nevettetőként önt milyen humorral lehet levenni a lábáról?
– Mindenevő vagyok. Az abszurd angol humort is szeretem, de annak idején mi valószínűleg azért nem lettünk akkora Monthy Python-rajongók, mert a filmjeik nem juthattak el hozzánk. Rengeteg magyar film képes ugyanakkor megnevettetni, a stand-uposok közül odavagyok Bödőcs Tiborért és Kőhalmi Zoltánért is. Hadházi Lászlóval, Aranyosi Péterrel és Kiss Ádámmal ugyanakkor hasonló módon szeretek fellépni. Ha egy hajléktalan kér egy százast az utcán, és mellé még egy poént is bedob, akkor azon is tudok nevetni. Az utcán egyébként is ott a humor, csak észre kell venni. Egyszóval mindenre vevő vagyok.

– Ha stand-up, akkor melyik volt a legképtelenebb fellépése?
– Mindegyik fellépésemre emlékszem helyszín, azon keresztül pedig tartalom szerint. Vizuális típus vagyok. Ha látok arcokat, meg tudom mondani, ott voltak-e korábban vagy sem.

– Nem semmi.
– A kérdésre válaszolva, az egyik legemlékezetesebb stand-up Szegeden volt, amikor hét és fél órán át improvizáltam. Izgalmas kihívás volt, de nem készültem rá vaskos jegyzetekkel, nem edzettem maratoni futóként. Úgy gondoltam, nekimegyek: vagy meghalok, vagy túlélem. Végül aztán majdnem meghaltam, mert valahol egy óra tíz perc környékén infarktushoz közeli állapotba kerültem. A nap teljes erőből tűzött a fellépés helyszínéül szolgáló betonépület aljára, alig voltam magamnál. Szerencsére a vágányok között is előfordult olykor az 50 fokos meleg, szóval ilyet már éltem át. Mondjuk vonatot várni könnyebb 50 fokban, mint vicceset mondani. Volt egy negyedórás rész, amire nem igazán nem emlékszem, de valahogy túléltem. Jó kis erőpróba volt.

---- Végigstoppolták Japánt ----

– A felejthetetlen élmények között azért minden bizonnyal ott van a dobogón a Budapest–Bamakó-rali is, nemde?
– Igen, de azért, ha a kalandtúrát említjük, akkor mindenképpen szólnom kell Horváth János barátomról…


– …akivel 1987-ben egészen Japánig vonatozott, ha jól tudom.
– Így van. Hihetetlen kalandokon estünk át, melyeknek a végkifejlete most volt a Bamakó-rali. Kapcsolat, pénz nélkül sokan bele sem mernek vágni az utazásba, mi nem ilyenek voltunk. Olvastunk Kolombuszról, Magellánról, Vámbéryról, szóval mi sem gondolkoztunk sokat. Internet híján muszáj volt élőben megnézni a dolgokat. Ma már kiugrani repülővel Barcelonába megnézni egy meccset, nem nagy szám.

– Hogyan jött a gondolat?
– 1980-ban döntöttük el, hogy elmegyünk Japánba, aztán minden évben kérdezték azt ismerősök, mikor indulunk. Mi meg mondtuk, hogy idén valamikor. Aztán ’87-ben egyszer csak bekeveredtem egy IBUSZ-irodába. Nem oda indultam, de valakire vártam, és bementem, mert fáztam. Kérdezték, hová akarok utazni. Mit mondhattam volna? Japánba! »Rendben«, jött a válasz, »400 ezer forint lesz«. A magyar államadósság volt ennyi, nekem meg nagyjából 3800 forint volt a fizetésem, szóval esélyem sem volt. »Van másik megoldás is«, tették hozzá rögtön, a Szovjetunión keresztül vonattal, hajóval, repülővel. Nekünk nem is kellett több, befizettük a még elfogadhatónak tűnő 25 ezer forintot, aztán beiratkoztunk az ELTE-re japán szakra. Másfél éven át összeszedtünk valamennyi japán tudást, aztán a karate tanárunk ajánlólevelével a hónunk alatt és az engedélyezett fejenkénti 50 dollárral a zsebünkben nekivágtunk a túrának. Moszkva és Vlagyivosztok érintésével érkeztünk Jokohamába. Turistaként mentünk, de az ajánlólevéllel eljutottunk a világ karatéka központjába. Mindennap edzettünk, mint az állat, de végül mondtuk, hogy mi azért körbenéznénk az országban egy kicsit. Ők meg nem értették, hogy ebből a központból hogyan vágyhat el bárki is. Nekünk is fájdalmas volt a döntés, de éreztük, mennünk kell. Eljutottunk Kiotóba, megmásztuk a Fudzsit, végigstoppoltuk a 21. századba rohanó Japánt. Ha nem megyünk, mindebből kimaradunk.

– Ehhez képest a Bamakó-rali kismiska volt?
– Más jellegű élmény volt. Megjártam előtte Ázsiát, Észak-Amerikát, Afrika még egy sötét folt volt számomra. Be kellett vállalni. Gyönyörű, érintetlen hely, ami egyszerűen visszahúzza az embert. Rohamléptekkel fejlődik. Egy példa: a sárkunyhóban a táblára nemcsak azt vési fel a fiát tanító apa, hogyan kell elejteni az antilopot, de azt is, hogyan használja a mobiltelefont. Faekével törik fel a földet, gyalogosan vadásznak, de már mobillal kommunikálnának, ha lenne. Nagyon erős közösségi élmény, erőpróba volt a rali, de persze megvolt a veszélye is. Ugyanúgy elvághatták volna a torkunkat, vagy megkaphattuk volna a maláriát, de ha meg nem vállaltuk volna be, akkor egész életünkben köpködhettük volna magunkat miatta, hogy ott volt a lehetőség, és nem tettük meg.

– Mi a legfontosabb dolog most az életében? Stand-up, filmezés, család?
– Jelenleg nincsenek hosszú távú céljaim. Látom a következő hetet, hová megyek fellépni, és mennyit lehetek a családommal. Ennél is rövidebb távú gondolat, hogy mit fogok majd mondani este a színpadon. Erre meg azért nem tudok válaszolni, mert az meg akkor dől el, amikor majd mászok fel a színpadra. Ennyi feszültség kell, hogy esténként topon legyek. A közönséget pedig minden este ki kell elégíteni, meg kell adni neki, amire vágyik. Mi így alapozzuk meg a renoménkat.

– És a bakterházba visszaülne, ha úgy adódna?
– Voltam már ott, mióta eljöttem Szentesről. Nem változott semmi, ugyanúgy be tudnék ülni, ott van az óra, az üveglap alatt a menetrend. Tudnám hánykor jön a vonat, és a parancsok kiadásával sem lenne gond. Mégis, ha most változtatni kellene az életem irányán, akkor biztos, hogy valami olyan új dologba fognék bele, ami nekem kihívás lenne, mások számára pedig újdonság.

Tornasor
A szabadidősportok kedvelőinek rovata: tippek és trükkök a futópályáról, a konditeremből és a jógamatracról.
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 16:00
  2. 15:57
  3. 15:50
  4. 15:46
  5. 15:32
  6. 15:30
  7. 15:25
  8. 15:18
  9. 15:17
  10. 15:09
  11. 15:06
  12. 15:06
  13. 14:54
  14. 14:48
  15. 14:40
  16. 14:35
  17. 14:30
  18. 14:27
  19. 14:25
  20. 14:19
  21. 14:14
  22. 14:00
  23. 13:56
  24. 13:49
  25. 13:39
  26. 13:34
  27. 13:23
  28. 13:20
  29. 13:18
  30. 13:18
  31. 13:10
  32. 12:57
  33. 12:55
  34. 12:49
  35. 12:47
  36. 12:41
  37. 12:33
  38. 12:28
  39. 12:20
  40. 12:20
  41. 12:16
  42. 12:03
  43. 11:57
  44. 11:48
  45. 11:48
  46. 11:45
  47. 11:38
  48. 11:37
  49. 11:35
  50. 11:33
  51. 11:32
  52. 11:27
  53. 11:21
  54. 11:14
  55. 11:04
  56. 11:02
  57. 11:01
  58. 10:52
  59. 10:42
  60. 10:36
  61. 10:34
  62. 10:28
  63. 10:22
  64. 10:12
  65. 10:12
  66. 10:05
  67. 09:58
  68. 09:56
  69. 09:55
  70. 09:45
  71. 09:41
  72. 09:37
  73. 09:35
  74. 09:33
  75. 09:30
  76. 09:29
  77. 09:29
  78. 09:28
  79. 09:28
  80. 09:25
  81. 09:19
  82. 09:15
  83. 09:14
  84. 09:10
  85. 09:00
  86. 08:58
  87. 08:45
  88. 08:44
  89. 08:38
  90. 08:30
  91. 08:21
  92. 08:15
  93. 08:06
  94. 07:55
  95. 07:43
  96. 07:36
  97. 07:30
  98. 07:27
  99. 07:15
  100. 07:13
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása