Történelmi tabuk ledőlőben

A totális leigázást szolgálta a mértéktelen nemi erőszak

Bertók T. László, 2012. április 20., péntek 06:01, frissítve: péntek 09:28
A nemi erőszak nem a szexualitásról, hanem a hatalomról szól – állítja a nők elleni háborús nemi erőszakkal foglalkozó történész, Pető Andrea, a Közép-Európai Egyetem tanára. A professzor asszony épp ezen interjú közzététele idején tart Tallinban előadást a szovjet katonák által elkövetett magyarországi erőszakról.

– Mennyiben érdekli az észteket az, hogy Magyarországon hány nőt erőszakoltak meg a dicsőséges Vörös Hadsereg katonái 1944–45-ben?
– Bízom benne, hogy nagyon is érdekli őket, hiszen valamiért az ottani kutatások e téren ma még gyerekcipőben járnak. Tallinnak is megvan a maga Terror Háza, ott A Megszállások Múzeumának hívják. Ez a múzeum a német és szovjet megszállás témakörére fókuszál. A Magyar Kulturális Intézet szervezésében fogok itt előadni.

Pető Andrea történész, a Közép-Európai Egyetem professzora
Pető Andrea történész, a Közép-Európai Egyetem professzora

 

– Pedig gondolom, nekik is vannak e téren történelmi tapasztalataik, tekintettel a balti államok szovjet annektálására.
– A szovjet és német annektálásra – tegyük hozzá, hiszen hol az egyik, hol a másik birodalom szállta meg őket. A megszálló katonák által a civil lakosságon elkövetett erőszakos megnyilvánulások természetrajzában számottevőek a különbségek, ahogy a balti népeknek a megszállókhoz való viszonyulását illetően is változatos a kép. Viszonylag kevés szó esik például olyan kínos kérdésekről, hogy a Baltikum lakossága milyen mértékben kollaborált a nácikkal a zsidók deportálásában, miután 1939-ben, a Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében a Harmadik Birodalom fennhatósága alá kerültek. Szívesebben beszélnek arról, hogy mi történt akkor, amikor Sztálin hadserege a náci Németország visszaszorítása kapcsán 1944–45-ben „felszabadította” őket. Az ottani történettudomány (is) elsősorban a politikatörténetre fókuszál, így az én szakterületem, a társadalmi nemek története, a társadalmi történet kutatása új megközelítést jelent a számukra. Alapvetően tabutéma a nők elleni háborús erőszak.

– Azért tabu, mert a szexről még a hatvanas években lezajlott „szexuális forradalom” után sem illő fennhangon beszélni?
– A második hullám feminizmusának nyelve távolról sem elfogadott sem Magyarországon, sem Észtországban, bár ott a skandináv hatásra előrébb járnak. De hogy a feminizmus valóban átalakította volna a tudományt, arról még nem beszélhetünk. Tévedés azt hinni, hogy a katonák által véghezvitt nemi erőszak szexuális indíttatású cselekmény volna. Arról van szó, hogy a győztes a diadalát a legyőzött fél asszonyának megerőszakolása révén még teljesebbé kívánja tenni. Az erőszakoló úgy érzi, a nők, asszonyok a legyőzött férfiak tulajdonai, tehát meggyalázásukkal a „tulajdonosokat” győzik le újra és újra. Egy nemi erőszak során nem Szergej erőszakolja meg személy szerint Erzsikét, hanem Szergej az ellenséges katona tulajdonát, annak partnerét. A háború után hazatérő férfiak, akiknek az asszonyait megerőszakolták, érthetően igyekeztek hallgatni róla.

– Még jó! Ugyan melyik férfi hirdetné, hogy a feleségemet megerőszakolták, amíg a fronton voltam? És az áldozatok is hallgattak...
– Mert a nők is szégyenként élik meg, és maga a közösség is akaratlanul megbélyegzi őket. A megerőszakolt nő „értéke” csökken a szűkebb közösségben. De lássuk be, nincs is olyan szókincs, nem létezik az a narratív eszköztár, amellyel erről egyáltalán lehetne beszélni. Gondoljuk el: már az „erőszak” szó is sok mindent jelenthet, még a „nemi” előtaggal együtt is. Legfeljebb körülírni, sugalmazni lehet, mi történt. A tartalmát a meglevő eszköztárral, gyakran irodalmi fordulatokkal lehet elmondani. Ezt tapasztaltam a megerőszakolt nőkkel készült interjúim során is.

– Vannak megbízható írott források arról, hogy hány nőt erőszakoltak meg Magyarországon a háború idején?
– Egyetlen olyan írott dokumentum van, ami alapján általános számokat mondhatunk: a nemi betegségekről felvett orvosi jegyzőkönyvek. Egy ausztriai kutatás révén tudjuk, hogy a megerőszakoltak mintegy 30 százaléka kapta meg a nemi betegséget. A praktikusan 1945. január–februárban felvett kórlapok alapján tudjuk becsülni az érintettek számát. A számot azért is nehéz meghatározni, mert ugyan mennyinek számoljuk el, ha egy nőt egy férfi több alkalommal, vagy több férfi egymás után erőszakolt meg? Ez felvet etikai kérdéseket is: a kutatás vajon nem ismétli-e meg az erőszakot?

– A nem kívánt terhességek mutatószámai nem jelentenek támpontot?
– Magyarországon 1945. februárjában teszik bizottság által jóváhagyottan és ingyenesen elvégezhetővé az abortuszt, mivel elképesztő mennyiségű nő jelentkezik a nőgyógyászánál nemi erőszak következtében létrejött terhesség ügyében. Arra viszont nincsenek adatok, hogy a terhességük megszakítását kezdeményező nők közül ténylegesen mennyit erőszakoltak meg, és mennyien csak nyilatkoztak erről, de valójában szerelmi viszony eredményeként lettek állapotosak.

– Ezt tényleg csak az égiek tudnák megmondani, mint ahogy az sem tudható, hányan szülték meg végül a szovjet katonák által nemzett gyermeküket.
– Német területen a háború után létrehoztak az erőszak révén nemzett gyerekek számára egy úgynevezett „orosz házat”, ahová adoptáltatni lehetett őket. Magyarországon ilyen intézmény nem volt, viszont született olyan rendelet, hogy ha a katonai szolgálatból vagy hadifogságból hazatért férj otthon talált egy mástól fogant gyereket, akkor azt három napon belül kötelezően adoptáltathatta. Az ilyen gyerekek árvaházba kerültek. Ez kimondatlanul a háborús körülmények között létrejött kényszerű matriarchátus ellenében a patriarchális viszonyok helyreállítását szolgálta. Kizárólag a férfi joga volt eldönteni, mi legyen a gyerekkel.  

– Mindvégig a szovjet katonák által tömegesen elkövetett nemi erőszakról beszélünk. A megszálló német hadseregre ugyanez nem volt jellemző?
– Egészen eltérő a két megszállás! A német katonáknak, akár a Balkánra, a Baltikumra, akár Norvégiára vagy Franciaországra nézünk, az volt az imázsuk, hogy tiszták és fegyelmezettek, akik nem erőszakolnak. Ellenben deportálnak. Ez nemcsak kulturális sajátosságokból fakad, hanem a katonai hagyományokból is. A német katonák számára szerveztek bordélyházakat. Ha egy német katona szabadságra ment, kapott bordélyjegyet, amit a hadsereg által leszerződött intézményekben lehetett felhasználni.

– Vitték magukkal a lányokat hazulról, vagy a „helyi erőkre” támaszkodtak?
– A helyiekre, sokszor már meglévő bordélyházakra. Gondoljunk csak arra a gyakorlatra, hogy a keleti frontról gyakran nem haza, hanem a megszállt Franciaországba küldték „pihentetni” a csapatokat. Párizsba jutalomból küldték az arra legérdemesebbeket, miközben közismert, hogy a francia borok és pezsgők első számú felvásárlója is a Wehrmacht volt. Az én kutatásaim azonban nem erre, hanem elsősorban a koncentrációs táborokban működtetett bordélyokra vonatkoznak.

 

Tragédia, sokk. A nemi betegségek megmaradt pontos nyilvántartása alapján megbecsülhetjük a nemi erőszak esetek hozzávetőleges számát. A Bécshez közeli melki kerületben élő összes nő vizsgálata alapján a Vörös Hadsereg átvonulását követően bejegyzett nemi betegek az összes megerőszakolt nő 30 százalékát jelentették. A helyi mikrofelmérések szerint a 14–60 év közötti női korosztályok 5–6 százalékát erőszakolták meg szovjet katonák. Ennek fényében az az elterjedt vélekedés, hogy Budapesten a lakosság 10 százalékát megerőszakolták volna, Pető Andrea szerint túlzottnak tűnik.

Osztrák kutatások szerint nemi erőszak tekintetében az volt meghatározó, hogy a települést mennyire súlyos harcok után foglalták el. A nemi erőszak arányában ez magasabb, akár 40 százalékos eltérést is előidézhetett. Ha harc és feszültség nélküli bevonulásra került sor, akkor a női lakosság 6 százaléka került szexuális kapcsolatba a felszabadítókkal. A vidéki, gyéren lakott, vagy rejtőzködésre alkalmas hegyes területen ez az arány kisebb lehetett.

A heteroszexuális kapcsolat európai mítoszai: lojalitás, hűség, szerelem, biztonság, fejlődés. Bármilyen magyarázó elvet használunk is a II. világháborúban a Vörös Hadsereg katonái által elkövetett nemi erőszakra, a női hallgatás ennek a rendszernek beépített eleme, mutatott rá Erika M. Hoerning. A nőknek nem szabad elmesélniük a partnerüknek, hogy mi történt velük, mert azzal az erőszakot elkövető szándékainak megfelelően tovább erősítik a szégyent. A lojalitás a saját férfiuralmú társadalomhoz fontosabb volt, mint a személyes élmény pszichológiai feldolgozása.

Mindenképpen meg kell említeni, hogy a nemi erőszak által előidézett lelki trauma roncsoló hatással bírt nemcsak az erőszakot elszenvedőkre, hanem a családtagokra is. Az erőszak ténye generációkon keresztül képes végighúzni a család belső életén.



---- Oldal címe ----

– Bordély a lágerben? Ez teljesen új!
– Csak négy-öt éve indult e téma kutatása nálunk is, és például Lengyelországban. Egyrészt a rabok, másrészt az őrök számára voltak külön „intézmények”.

– Hogy lehet, hogy mostanáig nem is hallottunk ezekről a bordélyokról?
– Ez is tabuvá vált, akár a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak. Egyrészt felveti azt a bonyolult erkölcsi kérdést, hogy ugyan milyen túlélési mód az, hogy valaki prostitúciót vállal a jobb ellátás reményében? Másrészt nem illik azokhoz a sztereotípiákhoz, amelyek a koncentrációs táborokról bevésődtek a köztudatba. Harmadrészt kényes kérdésnek számít a szexuális kizsákmányolás kérdése is a koncentrációs táborokban. Eddig nem is kutatta senki.

– A prostitúciót vállaló nőknek tehát előnyük származott belőle?
– Jobb ellátást kaptak, és nem kellett dolgozniuk a gyárban. E szerencsétlen nők egyébként nem prostituáltként kerültek be, hanem ott lettek azzá. Eldöntetlen vita tárgya, hogy egyfajta foglalkozásként, vagy szexuális kizsákmányolásként kell-e minderre tekintenünk. Ha Primo Levi „szürke zónáját” vesszük alapul, akkor a kérdésfeltétel értelmetlen. Érdekes problematika, hogy például a német őrök igénybe vehették a zsidó nők által nyújtott szolgáltatásokat, miközben a faji törvények ezt tiltották. Érdekes továbbá, hogy a szexuális szolgáltatást egyfajta motivációs eszközként használta az őrség, a rabokat ezzel ösztönözték a jobb teljesítményre. Sajnos a hagyományos történetírás egyelőre nem képes felülemelkedni azon a képzeten, hogy a KZ-lágerekkel kapcsolatban egyetlen tárgyalandó narratíva van csupán: az, hogy ezek megsemmisítő táborok voltak. Ha azonban a társadalmi nemek szempontjából elemezzük e hierarchikus világot, kiderül, hogy jóval árnyaltabb a kép. Igenis voltak a táboron belül is másoknál jobban, illetve másként kiszolgáltatottak. Most jelent meg egy nagyon értékes könyv a koncentrációs táborokban zajló prostitúció tárgyában is Rochelle Saidel, Sonja Hedgepeth munkája, mely a zsidó nők elleni szexuális zaklatásról szól. Jellemző, hogy a New York Times írt róla egy ledorongoló recenziót, többek között mondván ez egy olyan megközelítés, amely úgy tünteti fel, mintha a szexuális erőszak fontosabb lenne, mint az általános német fajpolitika. Pedig egyáltalán nem erről van szó.        

– Nyilván itt is a tabuk falait kell ledönteni. De térjünk vissza a katonai erőszak témájára! Igaz, hogy mind a németeknél, mind a szovjeteknél volt olyan felsőbb utasítás, hogy minél több nőt teherbe kell ejteni az elfoglalt területeken?
– A németeknél a háborús veszteségek pótlására volt olyan meglehetősen utópisztikus és egyben horrorisztikus utasítás, hogy elsősorban Norvégiában támogatni kell a megszálló német katonák, főként az SS és a helyi, fajilag kifogástalan norvég lányok „baráti” kapcsolatát. Lebensbornnak hívták azokat a gyerekeket, akik ilyen kapcsolatokból születtek, és külön intézeteket hoztak létre a számukra. Martin Bormannak is volt egy olyan javaslata 1945 januárjában, hogy a háborúban odaveszett férfiak pótlását úgy kellene megoldani, hogy a megmaradt németek éljenek többnejűségben.

– Szovjet részről volt hasonló elképzelés, netán utasítás? „Maghintés” az ellenséges területeken.
– Ilyenről nincs tudomásom. Az viszont tudható, hogy olyan légkör uralkodott a hadseregben, amelyből következik, hogy az általános bosszúvágy keretében a német és magyar nők testén is bosszút kell állni. Természetesen itt is árnyalt a kép, hiszen másképp állt e kérdéshez az elitnek számító gárdahadosztályok tiszti kara és másként a nem elit egységeké. Tudunk esetekről, hogy szovjet tiszt főbe lövette erőszakoskodó katonáját, de megtörtént az is Magyarországon, hogy egy katonai alakulat eleve azzal a szándékkal rohant le egy falut, hogy ott minden nőt megbecstelenítsenek. Figyelembe kell venni, hogy mire Magyarországra értek a szovjet csapatok, addigra már nagyon régen nem voltak otthon, és náluk nem volt olyan szabadságolási rend, mint a német hadseregben. Volt tehát ezekben a férfiakban egy elfojtott nemi vágy is, ami főleg részegen szabadult fel bennük. Megfigyelhető ugyanis, hogy borvidékeken sokkal több erőszak volt, mint máshol.

– Tudunk esetekről, hogy a lakosság szembeszegült az erőszakoskodó szovjet katonákkal?
– Tudunk. Volt, ahol statáriálisan kivégezték azt a magyar férfit, aki egy nő védelmében megölt egy szovjet katonát. Tudunk olyanról is, hogy megöltek erőszakoskodó szovjet katonákat, majd a holttesteket elrejtették kutak mélyén. Számtalan történet létezik, amelyek sajnos idővel a feledés homályába vesznek. Ezért lenne szükség egy nagyobb kutatási projektre rengeteg interjúval, amíg lehet. Ameddig még élnek a szemtanúk, az áldozatok, vagy azok, akik tudják, pontosan mi történt.

Tornasor
A szabadidősportok kedvelőinek rovata: tippek és trükkök a futópályáról, a konditeremből és a jógamatracról.
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - 3 db

A hozzászólások mutatása