Ez Orbánék zseniális húzása volt

Lippai Roland
Lippai Roland

2012. április 29., 17:00
A célok semmit sem változtak az elmúlt 25 év alatt – állítja az MNO-nak Kardosné Gyurkó Katalin. A Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) főtitkára szerint a házasság a felnőtté válás folyamatának része, emellett bízik abban is, hogy az adórendszerben véghezvitt változtatások valóban pozitívan hatnak a gyermekvállalási kedvre. Nem meglepő módon a főtitkár is úgy látja: a bizalom kérdésköre meghatározó szereppel bír a társadalmi folyamatokban.

– Huszonöt esztendeje működik a Nagycsaládosok Országos Egyesülete. Mik voltak a kezdetekkor megfogalmazott célok, s mik valósultak meg napjainkra?
– A NOE megalakulását másfél éves előkészületi munka előzte meg. Volt egy sikertelen alakulási kísérlet is. Az alapszabályban megfogalmazott célok lassan kristályosodtak ki. Az élet és az anyaság tiszteletére nevelés, a házasságért és a jövő generációjáért érzett felelősség erősítése, a nagycsaládosok sajátos érdekeinek képviselete és szolgálata, a nagycsaládosok által képviselt értékek felmutatása, egymást ismerő és segítő közösségek szervezése. Az akkor kitűzött célok 25 éve változatlanok. E célok örök érvényűek. A 25 év alatt évről évre több száz, ezer önkéntes fordította az idejét, energiáját, pénzét a célok megvalósítására, mert azonosulni tudott vele, mert erőt, jövőképet, a munkának értelmet adott. Nélkülük ma nem lenne a NOE.

– Van elég nagy a hangja a szervezetnek ezekben a kérdésekben? A népességszám tízmillió alá, a születések száma is kilencvenezer alá esett.
– A NOE-nak mindig voltak javaslatai ezekben a kérdésekben. Az érdekvédők tevékenysége 25 éves fáradhatatlan munkát takar. Mindig az adott kormányon múlik, hogy a javaslatokat megfogadják-e vagy sem. Mi elsőnek a döntéshozókkal igyekszünk egyeztetni. Az erőnk a tagságban rejlik, hiszen ha valami rossz a rendszerben, a szervezett hálózat okán rögtönk kapunk jelzéseket. Olykor a politikusok körül kialakul egy szűrő, s nem életszerű döntéseket hoznak, akkor mi tudjuk jelezni, hogy esetleg finomításra van szükség. Észrevételeinket először írásban jelezzük, ha viszont nagyon fájdalmas intézkedések érik a családokat, akkor megjelenünk a sajtóban is, ha nagyobb a gond, akkor demonstrációval hívjuk fel a figyelmet a problémára. Utóbbi természetesen egyáltalán nem célunk.

– Nem szeretnék most „elmúlt nyolcévezni”, de mégis adódik a kérdés: mennyiben volt másabb vagy nehezebb a nagycsaládok érdekeit érvényesíteni a szocialisa, illetve a mostani kormányzat idején?
– Minden kormányban vannak olyan emberek, ahol értik és értékelik a NOE véleményét. A céljainkból kifolyólag ez nem kormányzati ciklusokban mérhető. Jelen pillanatban a NEFMI-vel jó a kapcsolatunk, de természetesen minden javaslatunk még nem valósult meg. Az lehetséges, hogy az érdekvédelmi munkánknak sokkal nagyobb hangja volt akkoriban, mint most. Korábban nem nagyon hallgattak ránk, s nagyon sok családellenes intézkedés valósult meg. Elég csak a GYES három évről két évre való csökkentését említeni; érezhető volt a születésszám csökkenése is. Vagy éppen amikor a családi pótlékot megpróbálták bevonni a személyijövedelemadó-alapba, igen nagy volt a felháborodás a tagok körében.

– Ez még a Bajnai-időszak volt, 2009-ben.
– Igen, így van. Ha a családtámogatási rendszerben valami negatív változás történik, az azonnal visszavágja a gyermekvállalási kedvet. Ugyanakkor a pozitív hatások lassabban csillapítják a bizonytalanságot; mindenki óvatos ebben a kérdésben. Nagyon fontos a kiszámíthatóság, hiszen nem négy évre, hanem egy egész életre vállalunk gyermeket. Ahogy fontos a bizalom is, vagyis az, hogy a kormányon lévők számára fontos legyen a gyermekvállalás és a család kérdése. Ha az emberek bíznak a kormányukban, bíznak a jövőben, akkor talán több gyermeket is vállalnak.

– Jó, hogy a bizalom kérdéskörét említi. Négy-öt évvel korábbi kutatások szerint félelmetesen magas az amónia, a bizalmatlansági szint kritikusan magas szintet ért el. A gyermekvállalás kérdésében nem csak az a fontos tényező, hogy a gyermeket tervezők bíznak-e az éppen regnáló kormányzatban. A bizalom a párkapcsolat létrejöttének alapfeltétele, ami a család alapfeltétele is egyben.
– Az egymás közötti bizalom valóban alapfeltétel. A gyermekvállalás tipikusan egy olyan ügy, amihez nagy bizalom szükséges a család és a környezet között, ide lehet sorolni az orvosokat, a védőnőket, a pedagógusokat, az óvónőket, a családokat támogató civileket, az egyházat is. Az egész környezet hat arra, hogy a szülő hogyan vállalja és hogyan tudja felnevelni a gyermekét.

– A születések számából, a házasságkötési és válási adatokból is egyértelműen látszik, hogy milyen mértékű és mélységű változások mentek és mennek végbe a magyar társdadalomban. Önök hogyan érzékelik e folyamatokat?
– Mi általában valami mellett, és nem valami ellen állunk ki. Ezért inkább a pozitív példákat igyekszünk megmutatni. A házasságot, nagycsaládos létet vonzóvá tenni, hogy minél többen kedvet kapjanak hozzá és merjenek több gyermeket vállalni. Egy gyermeknek a legnagyobb ajándék a testvér. A nagycsalád megtanít bennünket olyan dolgokra, ami máshol sokkal nehezebben tanulható. Megtanít odafigyelni egymásra, meggyőzni egymást, kezelni a stresszt. A család az, ami képes megtörni a környezet negatív hatásait, képes védelmet nyújtani, megerősíteni minket.

– Mekkora a tagság?
– A tagság viszonylag állandó, körülbelül 13 ezer tagcsaládunk van, az éves tagdíj pedig hatezer forint. Sajnos vannak olyan jelzések, hogy bizonyos családoknak még ezt az összeget is nehéz kifizetni. Lemorzsolódás is előfordul, néhányan pedig úgy gondolják, hogy már nagyok a gyerekek, nem kell NOE-tagnak lenni, bár ez egyáltalán nincs rögzítve az alapszabályunkban. Évente körülbelül 3-400 új család csatlakozik.

– Döbbenetes, hogy bizonyos családoknak gondot okoz kifizetni évente hatezer forintot.
– Vannak sajnos olyan élethelyzetek, amikor bizony tényleg nehéz ezt az összeget is kifizetni. Napvilágot láttak statisztikák, amelyek szerint a családi adókedvezményt körülbelül 820 ezer háztartás tudta igénybe venni, de ugyanennyi nem tudott élni a lehetőséggel. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 800 ezer háztartásban nem volt szja-köteles jövedelem. Mindenképpen foglalkozni kell azzal, hogy ennyi család él szegénységben. A kormánynak nagyon nehéz megoldania ezt a helyzetet.

– Mit gondol a részmunkaidős és atipikus foglalkoztatásról?
– Az atipikus foglalkoztatásra kellene helyezni a hangsúlyt. A részmunkaidővel az a gond, hogy sokszor a négy óra az nem négy óra. Utóbbi foglalkoztatási mód nem túl elismert; lényegesen kevesebb pénz jár érte. Ha vidéki viszonylatról beszélünk, az utazás időtartama állandó, és ha az adott munkahelyen szükséges, még a ruházkodás is gondot jelenthet. Vagyis időben és pénzben sem éri ez meg a munkavállalónak. Az atipikus munkavégzés jó megoldás lenne, ha nagyobb mértékben lenne elérhető. Ebben mi is igyekszünk élen járni: két ilyen státuszt is próbálunk kialakítani. És persze itt is megjelenik a bizalmi faktor: ha a munkaadó felvesz egy alkalmazottat, vajon képes-e bízni abban, a munkavállaló teljesíti-e a kötelezettségeit? Országosan még nem történt meg az átütő siker.

– Nem a vállalati kultúrában kellene megjelennie e gondolatoknak? A sokat szidott multik meg tudják oldani ezt, például „home office” rendszerben, vagy más módon. Egy német vagy svéd cég képes erre. Egy magyar miért nem?
– Nem tudok ebben nyilatkozni, nem kutattam ezt a témát. Talán az is gond lehet, hogy manapság sokkal nagyobb a fluktuáció mindenhol. Gyorsabban váltanak munkahelyet az emberek, és az atipikus foglalkoztatásnál is ki kell alakítani jó munkakapcsolatot a kollégákkal, ehhez a munkáltató és a kollégák megismerése szükséges. Idő kell arra, hogy egymás munkanyelvét megtanuljuk.

– Az ifjúságkutatásokból jól látszik: csökken a lelkesedés a nagy család iránt. Negatívan változott a társadalom hozzáállása ahhoz, amit nagy családnak nevezünk?
– Ezt elég nehéz megítélni, én nem érzem így. Sőt, amióta új kormány van és alaptörvényben rögzítették, hogy a család kiemelt védelmet élvez, és amióta végre van egy kétharmados családvédelmi törvény is, inkább az „sugárzik”, hogy a család érték. Sokkal inkább látom azt, hogy a fiatalok részéről igény van a jó példákra. Nem szeretnék elszúrni, és szeretnék tudni, hogyan lehet jól csinálni. Nekünk az a feladatunk, hogy lehetőséget nyújtsunk a jó példák megismerésére. De tény és való, hogy a mai világ fogyasztói magatartásának – az az elv, hogy „éljünk a világnak” és ne gondoljunk a jövőre – van negatív hatása. Az utolsó statisztikák szerint nőtt a házasságkötési kedv, illetve halványan látszik, hogy az azonos időszakban nőtt a gyermekvállalási kedv is.

– Az év első két hónapjában több gyerek született, mint egy esztendővel korábban.
– Igen, és olyan jó lenne, ha ez így is maradna, illetve tovább emelkedne a gyermekvállalási kedv!

– Az egykulcsos adórendszert sok vita övezi. Mégis: ez erősítheti a gyermekvállalási kedvet? Tény, ahogy Ön is említette, hogy a családtámogatási rendszerben beállt negatív változtatások azonnal hatnak, míg a pozitív törekvések eredményeihez – éppen a bizalmi háló sérülése miatt – több idő kell.
– Bízom benne, hogy a növekedéshez az adórendszerben is bekövetkezett változás is hozzájárul. De nagyon nehéz pár hónap adatai alapján mindezt kijelenteni. Mint említettem, arra kellene figyelni, hogy ez a trend így is maradjon. Biztos vagyok benne, hogy az adórendszer átalakítása nagyon sokat számított. De arról sem szabad elfeledkezni, hogy nagyon sok család került bajba a lakáshitelei miatt. A NOE már bő egy évvel korábban is szorgalmazta, hogy ezt a kockázatot közösen – az állam, a hitelfelvevő és a bankok – vállalják. Az előtörlesztés lehetősége nagyon sok családon segített, hiszen nagyon nehéz úgy élni, dolgozni, újabb gyermeket vállalni, hogy „mindjárt elviszik a fejem fölül a házat”, illetve a családi adókedvezmény jó részét el kellett költeni az árfolyamkülönbségből eredő törlesztésekre. Ebbe szülők betegednek bele. Zseniális húzás volt, hogy ezt a problémát egy éles kardvágással igyekeztek rendezni. Akik élni tudtak a lehetőséggel, komoly segítséghez jutottak. Ám nagyon sokan vannak, akiknek még segítségre van szüksége.

– Az utóbbi években erősödött fel a dilemma: élettársi kapcsolat vagy házasság?
– Kopp Máriáék kutattak ebben a témában, vagyis hogy a férfiaknak egészségileg jobb, ha házasságban élnek, még ha ezek a gondolatok megmosolyogtatják is a férfiakat.

– A 30–64 éves korosztályban született az az eredmény, hogy az egyedülálló férfiak 167 százalékkal nagyobb eséllyel halnak meg, mint a házasok.
– Azt mondják, hogy „mi az a papír”, amit a házasság jelent. De a személyes véleményem az, hogy ez is a felnőtté válás folyamata. A fiatalok annyi mindent kitolnak már; „még bulizhatunk 30 éves korunkig, még elvégzem az ötödik egyetemet, mert nem tudom, mihez szeretnék kezdeni, vagy nehéz boldogulni az életben”. A fiataloknál ki kell alakulnia egy kockázatvállalási képességnek. A házasság mellett való döntés szintén megtanít bennünket nagyon sok dologra. A házasság üzenetet hordoz, hogy nem vagyunk egyedül. A gyűrű összetartozást jelent a külvilág számára is. A házasságban vállalhatjuk a hibáinkat, a gyöngeségeinket, vállalhatjuk egymást. Nem vagyunk magunkra hagyva. Olyan jó lenne, ha ezt a részét is meglátnák a fiatalok!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés