Gyurcsány nála a jobb oldalt választotta + Videó

Gabay Balázs, 2012. március 18., 17:40, frissítve: 19:06
Tanítóként végzett, pedig saját bevallása szerint nem volt különösebben jó tanuló. Beliczai Balázs, a Dumaszínház stand uposa, Magyarország egyik legnépszerűbb parodistája az életben inkább meghúzza magát, a színpadra tartogatja a poénokat. A humorista lufihajtogató gólyalábas bohócként is megállta a helyét, és sajnálja, hogy egyre kevesebb a jól parodizálható politikus.

– Mi ez a gyönyör, amit rendelt?
– Bodzinónak hívják.

– Úgy látom, a szokásos.
– Igen, fellépés előtt ezt szoktam inni, alkoholt nem.

– Ennyire ódzkodik a mámortól?
– Sokan gondolják, hogy úgy lazábbak leszünk a színpadon, és segít nekünk ez az állapot, de nekem nem jött be. Volt egy fellépés, ami előtt nem mondhattam nemet a helyi polgármester pálinkameghívására, de inkább csak szédültem utána a színpadon.

– Hogyan jött az ötlet, hogy a tanítóképzőre adja be a jelentkezését?

– Szerettem volna egy rendes diplomát. Egyébként gyakorlatilag onnan, hogy egyik haverom oda járt, és azt mondtam magamnak, ha őt felvették, akkor nekem se lehet gond oda bekerülni...

– Milyen szakra járt?
– Ének-zene. Korábban tanultam némi zenét, és szerettem volna erről papírt is szerezni. Volt már egy segédszínészi oklevelem, de azért ennél többre vágytam. Az első év végén aztán jött a stand-up, és végül úgy esett, hogy egy percet sem „praktizáltam” tanítóként.

– A tanulással azért gondolom nem volt gond soha.
– Valójában sosem voltam különösebben jó tanuló. Már az iskolában is inkább a hülyeségen járt az eszem. A tanárokra csak abból a szempontból figyeltem, hogy kit hogyan lehet parodizálni, amit aztán a szünetekben, iskolai bulikban rendszeresen meg is tettem.

– Olvasás?
– Szeretek. Különösen az ismeretterjesztő könyveket, memoárokat, önéletrajzokat.

– És az írás? Utóbbit azért is kérdezem, mert több dumaszínházas, köztük Kiss Ádám, Kormos Anett vagy éppen Kovács András Péter (KAP) is jegyzett már könyveket. Ön nem kacérkodik a gondolattal, hogy tollat ragad?
–  Nem, mert ami mondanivalóm van, azt a színpadon mind kiadhatom magamból. Egyébként Ádám könyvében kisajátítottam az egész 14. oldalt. Ha bárki fellapozza a Szütyiőt, láthatja majd, hogy azt az oldalt én uralom. Kormos Anett interjúkötetében is helyet kaptam. Ezeken a lapokon mindent elmondtam, amit fontosnak gondoltam.

– Visszakanyarodva egy pillanatra a tanítóképzőhöz: elég későn kezdte el, előtte mivel foglalkozott?
– Jártam a Gór Nagy Mária Színitanodába, ami talán jó alapokat adott a mostani színpadi szereplésekhez, aztán következett egy hajcihős társulat, ahol lufihajtogató gólyalábas bohóc voltam. Közben dolgoztam az Országos Diákszínjátszó Egyesületnél. Ezután jött a Bartók Béla Konzervatórium ének tanszaka, de nem fejeztem be. Sok mindenbe belekóstoltam.


– Jól tudom, hogy ön nem túl kitárulkozó típus?
– Talán nem elég kimerítőek a válaszaim? Akkor összeszedem magam.

– Azért nem olyan bratyizós, mint például Aranyosi Péter vagy Kiss Ádám.
– Én inkább a színpadra tartogatom magam. A rivaldafényen kívül pedig miért ne lehetnék akár halk szavú, hétköznapi emberke?

– Szóval ennyit arról, milyen is igazából Beliczai Balázs?
– Ha olyan a hangulatom, meg olyan a társaság, akkor természetesen nem fogom vissza magam, de amúgy civilben nem ragaszkodom ahhoz, hogy középpontban legyek. A humoristákról sokan azt gondolják, hogy éjjel-nappal jópofiznak, de valójában nem mindegyikünk ilyen.

– És ha mondjuk megrohanják a rajongók az utcán?
– Olyan szintű lerohanásokról, ami már terhes lenne, esetemben nem beszélhetünk. Ha jóképű popsztár lennék, talán fenyegetne ilyesmi, de egyelőre nem volt durvább atrocitás.

– Szóval állja a sarat.
– Abszolút.

---- Gyurcsánynak is lyukasztott ----

– Elképesztően képes utánozni mások hanghordozását, stílusát, különös tekintettel a politikusokra, közéleti személyiségekre. Van kedvenc alakja?
– Nincs, mindegyiküket szeretem utánozni, amíg a közönség felismeri őket. Sajnos azonban egyre kevesebb az olyan politikus, aki karikírozható.

– Akad olyan politikus, akit szívesen parodizálna, csak már nem elég ismert?
– Inkább színész. Például Paudits Béla, aki nincs annyira benne a közélet sodrában, hogy érdemes lenne utánozni. Az ő éneklését szerintem jól tudnám parodizálni, de most nincs piaca.

– Volt már olyan fellépése, ahol pártpreferenciák alapján nevettek a politikusparódián?
– Ilyennel még nem találkoztam. Inkább a szervezők részéről aggodalmaskodnak emiatt egy-két helyszínen, de a színpadon aztán mindig be tudom bizonyítani, hogy ennek nincs semmilyen alapja. A közönség nem olyan vaskalapos, meg különben is a stílusuk, a figurájuk az, amit elsősorban karikírozok, nem pedig a világnézetük.

– Olyan eset sem fordult elő, hogy maga a parodizált politikus ment oda reklamálni?
– Nem, ilyen sem volt. Gyurcsány Ferenccel akkor találkoztam, mikor még lufihajtogató bohóc voltam, egy moziterem bejáratánál. Jött a család a mesefilmre, kérdeztem tőle, hogy hova szól a jegye. Mutatta, látom „Jobb oldal” 12. sor, valahányas szék. Visszakérdeztem: „Jobb oldal? Hát mégsem a bal oldal?” Ez ennyi idő távlatából is elég gyenge poén, de a felesége, Klára asszony kedvesen mosolygott rajta. Legalább ő értékelte.

– A stand uposoknak többnyire van példaképe. Önnek Basil Fawlty az egyik legnagyobb kedvence, igaz?
– Igen, a Waczak szálló írója, főszereplője, John Cleese mindenképp ott van az elsők között. Egyszer személyesen is volt szerencsém találkozni vele. Egy újságíró-gyakornok barátom felhívott, nem akarok-e találkozni vele a Fészkes fenevadak című filmjének magyarországi sajtótájékoztatóján az Urániában. Mondtam, dehogynem, ha Cleese-nek is jó a kedd... Persze azonnal rohantam, és vittem a kis Monty Python-könyvemet is. Aláírás, fotózkodás, volt minden. Kőhalmi Zoltánt ezzel szoktam egyébként a halálba kergetni, mert ő is hatalmas rajongója. Egyszer megmutattam a közös fotót, négy napig rosszul volt. Nehéz volt helyreállítani a barátságunkat...

– Szóval élete egyik legnagyobb élménye volt.
– Igen. Azokat a Monty Python-részeket, amikben ő nem szerepelt már a végén, apokrifnak tartom.

– Ha kategorizálni kellene a fellépéseket, hová megy legszívesebben, a rádiókabaréba vagy a Dumaszínházba?
– Nem szoktam ilyen értelemben kategorizálni, mindenhova szívesen megyek. Akár falunap, akár egy fesztivál vagy céges partnertalálkozó, a lényeg, hogy igyekszem mindig a maximumot nyújtani.

– Ha ön fáradt, akkor azt megérzi a közönség is?
– Remélem, hogy nem. Bár ezt bizonyára ők tudnák pontosan megválaszolni.

– Hol volt az eddigi legemlékezetesebbre sikeredett stand upja?
– Így utólag a 2006. augusztus 20-i tűzijátékos fellépés a Dunán ilyennek tűnik, amikor iszonyatos vihar csapott le az országra, mi meg ott ringatóztunk Kőhalmi Zolival a hajón. Az emberek mindenre figyeltek, csak ránk nem. Volt még egy eset itt, a Madách téren egy szálloda megnyitóján, amikor minden szobában más műsorral kedveskedtek a vendégeknek. Az egyik helyiségben Hadházi Lászlóval léptünk fel, ahol pontosan három ember hallgatott minket. Mondjuk még mindig jobban jártunk, mint a szomszéd szobában zenélő szvingzenekar, mert őket meg egy árva lélek sem hallgatta. A legnépszerűbb helyiség természetesen a rulettszoba volt, mindenki ott tolongott. Vannak dumaszínházasok, akik már léptek fel például repülőn, de nekem ilyen vágyaim nincsenek. Néha az is elég nagy kihívás lehet, ha az ember egy sörsátorban próbál kacajra deríteni erősen ittas embereket hastáncosnők bemutatóját követően.

– Összetartó társaság a Dumaszínház?
– Bizony, még focicsapatunk is van.

– Melyik poszton játszik?
– Hú, ha én labdába rúgnék, biztos arra biztatnának a többiek, hogy folytassam, hiszen olyan groteszk látványt nyújtana, hogy azzal akár fel is lehetne lépni. Egyébként ahogy időnk engedi, össze szoktunk járni például bográcsozni. Legutóbb talán KAP-nál volt egy ilyen tejfakasztó buli, de Bödőcs Tibiékhez is ellátogatunk évente Búcsúszentlászlóra. Nekem amúgy olyan a beosztásom, hogy rendszeresen lépek fel mindenkivel, így időről időre amúgy is újra találkozunk.

– Készül valamilyen nagy dobásra a közeljövőben? Verseskötet, netán hangoskönyv?
– Bödőcs Tiborral most csinálunk egy audiovizuális estet. Gagyi videókat vetítünk a nézőknek, és élőben kommentáljuk őket. Másik tervem, hogy én is megpróbáljak zenés paródiákat készíteni, úgy, hogy közben magamat kísérem zongorán. De ez még – szó szerint – a jövő zenéje.

Tornasor
A szabadidősportok kedvelőinek rovata: tippek és trükkök a futópályáról, a konditeremből és a jógamatracról.
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés