Ha elég szerencsétlen vagy, megvan a karrier

Ha elég szerencsétlen vagy, megvan a karrier + Videó

Gabay Balázs

2012. április 22., 05:38

Litkai Gergely 2012-ben jutott el arra a szintre, hogy a szabadidejét a családjával szeretné eltölteni a karrierépítés helyett. A Dumaszínház főszerkesztőjével végigszaladtunk azon az úton, mely a Godot humorsarkától a Hunyadi téri Büdi borozón át a Corvin sétányon kialakított új „stand-up színházig” vezetett. A magát projektvezetőként definiáló humorista fanyar kritikával illette a tévés tehetségkutatók sztárjait, és elárulta, mi lesz a stand-uposok következő nagy dobása.

Nyomtatás

– Elmondaná, hogyan lesz egy jogászból humorista?
– Már jóval azelőtt foglalkoztam humorral, mint a jogi karon végeztem volna, úgyhogy a kérdést akár fordítva is fel lehetne tenni. Nagyjából nyolcadikos lehettem, amikor elhatároztam, hogy a joggal és a humorral szeretnék foglalkozni. Végül mindkettő megvalósult.

– Ezek szerint ön az a fajta ember, aki nem nyugszik, míg meg nem éli az álmait?
– Igen. Vagy pedig felébredek. Mivel keveset alszom, így kevés álmom van, és sok időm jut a megvalósításukra, ennek következtében az álmaim közül sok mindent meg tudtam valósítani.

– A jogászi pálya, a szövegírás, a stand-up, a forgatókönyvírás, a szerkesztői munka közül mit lehet megnevezni fő csapásirányként? Kérdezhetném úgy is: melyik viseli magán leginkább Litkai Gergely lenyomatát?
– Talán amikor a színpadon nevettetek, vagy otthon a gyerekkel játszom. Ott vagyok a leginkább önmagam. Egyébként ami ezeket a feladatokat összefogja, az gyakorlatilag a „projektmenedzseri” munka. Ilyen egy forgatókönyv összehozása, a Comedy Central felépítése, vagy ennek az új Dumaszínháznak a létrejötte, amelyben most beszélgetünk. Az embernek olyanba kell belekezdenie, amit kevesebben űznek, ahol nagyobb az érvényesülési lehetősége. Magyarországon van 60-70 aktív humorista, és jut rájuk nagyjából 10 szerkesztő. Alapvetően egyébként olyan vagyok, mint Thomas, a kis gőzmozdony: azt nézem, hogy lehetek a leginkább hasznos.

– A legfrissebb hír önnel kapcsolatban, hogy otthagyta a Comedy Central főszerkesztői posztját, miközben mégis maradt a csatornánál. Beleshetünk a kulisszák mögé?
– Persze, nincs itt semmilyen titok. Rengeteg munkám volt a Comedynél, amit el szerettem volna ott érni, elértem, amit ki akartam próbálni, kipróbáltam. Sokat utazhattam, rengeteg tapasztalatot gyűjthettem, és nagyszerű dolgokat csinálhattam. Most azonban eljutottam arra a szintre, hogy a szabadidőmet inkább a családommal, a barátaimmal szeretném eltölteni, így a karrierépítés helyett most már ők élveznek elsőbbséget. Sokkal jobb létrehozni valamit, mint valaminek a rabjává válni.

„Nem éreztem úgy, hogy elnyomott volna például Kőhalmi Zoli”

– Milyen feladata maradt a Comedynél?
– Remélem, továbbra is tudunk majd saját műsorokat gyártani, egy ilyen csöppnyi méretű kábelcsatornánál ugyanis ez nagy szó. Ezeknek a műsoroknak a szerkesztésében továbbra is szerepet vállalok majd.

– A magyar stand-up a 20. század végén, a 21. század elején virágzott ki igazán, ön pedig testközelből követhette végig a szirombontást, gyakorlatilag atyáskodott felette. Hogyan zajlott le a folyamat?
– Szóltak, hogy csináljunk ilyet. Személy szerint Ardai Tamás hívott, akinek Sáfár Zoltánnal volt egy szoláriumból kialakított kávézója, ez volt a Godot. Én hoztam a fellépőket, aztán elkezdtünk tehetségkutatót szervezni, ahová egyre többen jöttek. Rájuk meg egyre több néző lett kíváncsi, többek között Plajer Tibi, aki az első előadás óta nézőnk, most pedig műszaki ellenőrként vett részt az új hely kialakításában, és legalább annyi pénzt költött már nálunk, mint mi most a Dumaszínház műszaki ellenőrzésére.

– Mi lett ezekkel a fiatal titánokkal, mindannyian feltűntek később az Esti Showderben?
– Vannak, akik a kezdetektől jelen voltak, és még ma is visszatérők a Dumaszínházban. Ott van például Hajós András vagy Badár Sándor. Fábry Sanyi sokat segített, látta, mennyi tehetséges ember lép fel a Godot-ban, és úgy vélte, be lehetne építeni egy stand-upos blokkot a Showderbe. Kovács Kristófnak és a mi tudatos márkaépítésünknek köszönhetően a stand-uposok saját műsort kaptak, ez lett a Showder Klub. Az első évadnak még én voltam a szerkesztője, aztán jöttem át a Comedyhez.

– A Fábry-féle gegcsapatnak, amely a Showder poénutánpótlásáról gondoskodik, ön is tagja volt. Mondhatjuk esetleg, hogy vezetője?
– Nem akarom utólag túlértékelni a dolgokat. A csapat része voltam, én is ott ültem, és toltam a poénokat, mint a többiek.

– Tudott érvényesülni? Beszélgettem olyan stand-upossal, aki azt mondta, hogy ez nehezére esett.
– Azt gondolom, hogy kemény munkával ez nem okozhat gondot. Nem éreztem úgy, hogy elnyomott volna például Kőhalmi Zoli.

– Ő magáról is állítja, ha nem az ő agyából pattant ki a poén, akkor az jó nem lehet.
– Ez azért túlzás, de mindenesetre sajátos elképzelése és magas elvárása van azzal kapcsolatban, mi a jó poén. Mondhatni „humorfasiszta”, a szó pozitív értelmében. Már ha ennek van egyáltalán pozitív értelme.

– Ön egyébként bírja a kritikát, önironikus fajta?
– Persze, a stand-up nagy része önirónia. Gyakorlatilag magunkon nevetünk, és hagyunk nevetni másokat.