„Ha valaki a mellemet fogdossa, az már határátlépés” + Videó

Gabay Balázs, 2012. március 27., kedd 10:39, frissítve: kedd 11:24
A Dumaszínház egyetlen női stand-uposa ma már érzi, hogy várja a közönség, de az utcán egyelőre nem rohanják le. Írás nélkül képtelen lenne élni, és úgy tartja, ha eljön az idő, érezni kell, mikor lépjen le az ember a színpadról. Kormos Anett olykor megküzd az alpári hozzászólásokkal, de a mellfogdosás már számára is sok. Gyermekeinek nem stand-upol, de otthon is ugyanazt adja magából, mint a színpadon.

– Milyen arányban hullanak önre a rózsák és a kövek? Egy interjújában ezzel a hasonlattal jellemezte az ön felé áradó szeretetet és kritikát.
– Az utóbbi időben megváltoztak az arányok. Az elején is több rózsa hullott, de mostanság talán még inkább efelé tendál a közönség. Lassan megszokják, hogy létezik egy olyan élőlény, mint a női stand-upos. Mostanság már sokszor érzem, hogy várnak.

Házhoz jön a kavics


– Az ismertségben ez hogyan csapódik le? Le tud menni a boltba kiflit venni anélkül, hogy lerohanják? Kiss Ádám azt mondta nekem, hogy ő már nehezen tudja ezt megtenni.
– Az a különbség, hogy a srácokra kennek a fellépés előtt egy hangyányi alapozót, rajtam meg négy órán keresztül dolgoznak a sminkesek, hogy kiállhassak a színpadra. Ha elmegyek a gyerekekért az oviba egy melegítőben, összegumizott hajjal, ember legyen a talpán, aki felismer. Még a férjem sem teszi szívesen. A hangom, esetleg a hadarásom miatt inkább megismernek.

– Korábban újságíróként is tevékenykedett, most is ír még?
– Most főleg tévés írásból élek. Az m1-en futó, Mindenből egy van című improvizációs komédiának vagyok az egyik írója, illetve a Szájhősöknek. Ez jól kiegészíti a stand-upot, és fordítva. Utóbbitól megkapom azt, amit előbbitől nem: az azonnali visszajelzést. Ezt pedig semmivel sem lehet elcserélni.

A legújabb poénon töprengve
A legújabb poénon töpreng



– Az újságírói vénájából fakad, hogy megírta a dumaszínházas interjúsorozatot, vagy más okai is voltak a kötet elkészültének?
– Sok motívum találkozott egymással. Nem sokkal a kötet megírása előtt kirúgtak egy színházból, és nagyon kellett a pénz. Másrészt akkor kerültem a Dumaszínház társulatába, szóval kapóra jött az interjúsorozat, egyfajta tanulmányút.

– Volt olyan, aki komolyabb meglepetést okozott, vagy olyan választ kapott, amire előzetesen számított?
– Nekem már elég ritkán vannak előfeltevéseim az interjúalanyokkal kapcsolatban. Ennek az egyik oka, hogy sok olyan ostobának tűnő emberrel hozott már össze a sors, akiről utóbb kiderül, hogy korántsem olyan, mint amilyennek látszik. Ez persze fordítva is igaz. Újságíróként sok meglepetés ért, de ez ma már egyre ritkábban fordul elő. Ami a stand-uposokat illeti, talán Benk Dénes volt az egyetlen, aki másnak tűnt a mikrofonvégen. A színpadon hebrencsnek mutatja magát, amikor azonban leültünk beszélgetni, komoly volt és összeszedett.

– A Dumaszínházba gyakorlatilag az m1-es tehetségkutatón, a Mondom a magamét című műsorban elért eredmény juttatta be. Hogyan jött az ötlet, hogy induljon? Ki szerette volna próbálni, mire képes a színpadon?
– Soha nem vágytam színpadi szereplésre. Ennek legfőbb oka, hogy igen zárkózott és gátlásos vagyok. Emellett nem is beszélek szépen, ha izgulok még inkább hadarok. Ugyanakkor úgy gondoltam, hogy bizonyos kérdéseket szórakoztatóbban tudok megfogalmazni, mint mások, ezért kezdtem el írni. Viszont ekkor igazolást nyert számomra az elmélet, miszerint minden műalkotás a befogadóval válik teljessé. Ha azonban nincs reklám, nincs befogadó sem, a »műalkotásaim« pedig emiatt nem váltak teljessé. Ez roppantul zavart. Néztem a stand-uposokat, és bennem is, mint sokakban, megfogalmazódott a gondolat, hogy nekem is lenne mondanivalóm. Ráadásul nő sincs közöttük, szóval a férjem benevezett a vetélkedőre, most pedig itt vagyok. Nem akartam stand-upos lenni, nem készültem órákat a versenyre. A fellépés előtti este a tükör előtt állva gyakoroltam körülbelül öt percet.

– Erre mondják, hogy született tehetség.
– Vagy hogy vak tyúk is talál szemet.

– A dumaszínházas srácok mennyire tesztelték, kóstolgatták?
– Szerencsés vagyok, mert nem konkurenciaként tekintettek rám. Egyébként nem is vagyok az. Mindemellett persze ki vagyok téve az állandó csipkelődéseknek.

– Azért bírja a strapát?
– Furcsa lenne, ha megsértődnék, amikor például nyolc férfival öltözöm egy öltözőben. Kétségtelen ugyanakkor, hogy meg kell húzni néha a határokat, melyek számomra olykor máshol helyezkednek el, mint számukra.

– Volt határátlépés?
– Amikor például sminkelés közben csukva van a szemem, és valaki megfogja a mellemet, na, az annak számít.

– Szóval erre már volt példa.
– Bizony.

– Ha jól tudom, volt egy fellépése, ahol szintén feszegették azokat a bizonyos határokat. Hogy is zajlott ez pontosan?
– Amire ön gondol, az egy születésnapi buli volt, ahová meghívtak fellépni. Azt már csak a helyszínen közölték, hogy utánam két sztriptízes csaj jön, én meg csak este 11-kor kezdek. El tudja képzelni, milyen fogadtatásban volt részem: 80 férfi egy pincehelyiségben összezárva, már némi italozás után. Leoltogatták a villanyt, kihúzogatták a mikrofont, amin jót nevettek, és persze nekem is úgy kellett tennem, mintha baromi jól szórakoznék. A meleg helyzetből végül Trabarna (Lóránt Barnabás – a szerk.) segítségével sikerült kimenekülnöm, de a stand-up megvolt. Vele kevésbé voltak pajkosak a fiúk, tőlem már inkább elvárták, hogy dobjam le a pólót. Ők erotikus kalandokra vágytak, utóbbi viszont szerintem inkább komikus lett volna, így eltekintettem a dologtól.

---- „Úgysem tesznek majd tisztába” ----

– A legtöbb stand-upos Facebookon is igen aktív, ön is ebbe a kategóriába tartozik. Minden kommentre reagál, odafigyel a visszajelzésekre?
– Igyekszem nagyon, akkor szoktam elveszíteni a türelmemet, amikor valaki kisajátítja a profilomat, és nonstop vicceket oszt meg az oldalamon.

– Ilyenkor csendőrként lép fel?
– Két esetben tiltottam le valakit, de őket sem akartam megbántani. Először a fent említett okokból, máskor pedig egy ismeretlen vitte túlzásba a személyes rajongást.

– És mi a helyzet a szexista, alpári hozzászólásokkal? Ilyenből is akadt egy pár, ha jól láttam. Van türelme kezelni ezeket?
– Van belőlük jó pár, néha még a nők is oda-oda szúrogatnak. Tíz-tizenöt év múlva biztosan jólesik majd, hogy ennyien sunáznak, de most éppen meglennék az efféle kommentek nélkül is. Nem vagyok prűd, nem nagyon lehet megbotránkoztatni, de azt nem igazán szeretem, amikor valaki részletekbe merülve, vulgárisan fejti ki a vágyait velem kapcsolatban. Persze ez is egy formája a tetszésnyilvánításnak.

– Egy internetes kimutatás szerint Budapest és Szeged után a 11 ezres Törökbálinton van a legkomolyabb rajongótábora. Vajon mi ennek az oka?
– Fogalmam sincs.

– Lépett fel a városban valaha?
– Örülök, ha a férjem nevére emlékszem, vagy hogy mit csináltam egy órával ezelőtt.

– Két gyermekének szokott stand-upolni?
– Hülye lennék. Ön szokta interjúzni a gyermekeit?

– Nevelő szándékú stand-upra gondoltam.
– Létezik ilyen, de az már nem igazán stand-up kategória. Azt inkább megfélemlítésnek, földbe döngölésnek, megalázásnak nevezném. Egyébként nem éhes, nem kér egy kicsit ebből a májból?

– Köszönöm, nem, ebédeltem. A gyerekekre visszatérve, Kovács András Péter azt mondta nekem, ő nagyon vigyáz rá, nehogy megbántsa gyermekét bármilyen poénnal a színpadon. Ön is óvatos duhaj, odafigyel erre?
– Nem. Én csináltam, az enyém, úgy alázom meg, ahogy nekem tetszik.

– Aztán nehogy sírva olvassa ezt az interjút tíz év múlva…
– Á, a gyerekek hálátlanok, úgysem tesznek majd tisztába negyven év múlva, és a jó levegőre sem tolnak ki a kerekes székkel. Most még ők vannak lent, aztán majd fordul a kocka. De komolyra fordítva a szót: ha a gyerekeim tíz év múlva megsértődnek majd azon, hogy én anno rajtuk, velük is humorizáltam, akkor valamit nagyon elrontottam. Nincs két énem, nem arról van szó, hogy a színpadon ironikus vagyok, otthon meg negédes. Jellegzetes stílusom van, általában felfigyelek az élet fonákságaira, és nem mulasztom el, hogy erre felhívjam a környezetem figyelmét is. Ez olykor fárasztó, máskor dühítő, de többnyire talán szórakoztató. A gyerekeim ismernek, és a férjem se döbben meg, mikor a színpadon lát, hogy ej, ez az asszonyka, de éles nyelvű.

– Gondolom, többek között ezért is vette el.
– A nyelvem miatt? Hát, nyilván voltak erotikus motivációi is. De ezt inkább ne firtassuk. Szerintem azt gondolta, jár még majd a csomag mellé valami bónusz. Arra talán nem számított, hogy a bónusz a gyerek, ráadásul kettő is.

– Következő „bónuszok” is tervben vannak?
– Egyelőre leállt a gyártósor, de nem kizárt majd valamikor egy harmadik utód érkezése. Egyelőre próbáljuk túlélni az első kettőt, no meg persze ők minket.

– Jelenleg mi a prioritás az életében?
– Azt gondolom, hogy egy anyának soha nem lehet más a prioritás, mint gyermekei és a családja. Ha mégis, akkor azt illik letagadni. Szívesen mondanám, hogy a munka az első, de ez nincs így.

– Így meddig lehet csinálni a stand-upot? Kormos Anettet hetvenévesen is a színpadon látjuk majd?
– Úgy sejtem, hogy a humorista szavatossága egy idő után lejár. A fiatalok mindig gyorsabban gondolkodnak, más a szóhasználatuk, más rugóra jár az agyuk, ennélfogva az embernek illik felismerni a pillanatot, amikor át kell adni a helyét a frissebb generációnak. Ez persze nagyon nehéz, főleg azoknak, akik számára mások szórakoztatása identitásképző erő. És ha sikerül is felismerni, sokáig ringathatjuk magunkat abba az illúzióba, hogy a rutin ellensúlyozza a kopottságot. De az is lehet, hogy még illúzióra sincs szükségünk, elég, hogy még vannak haknik, hogy még hoz némi pénzt a megfáradt humor is. Nem tudom. Nehéz dolog ez.

Kormos Anett: Tudni, kell, mikor van vége
Kormos Anett: Tudni, kell, mikor van vége



– És mihez kezd majd, ha szögre kell akasztani a mikrofont?
– Én soha nem csak ebből éltem, és most sem. Önmagában a stand-up nem elégít ki, de ezzel nem szeretném megbántani azokat, akiknek mindene a színpad. A fellépés jóval nagyobb adrenalinbomba, többet kapsz tőle, mint az írástól. Szellemileg is fontos, hogy több vasat tartsunk a tűzben. Szerintem saját magunkkal szúrunk ki, ha csak a stand-uppal foglalkozunk. De picit sokat kérdez a szakmából való kimúlásomról, nem? Még csak bimbózom, hagyjon legalább szirmot bontani!

Tornasor
A szabadidősportok kedvelőinek rovata: tippek és trükkök a futópályáról, a konditeremből és a jógamatracról.
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása