Horthy Miklós "szelektív antiszemitizmusa"

Bertók T. László

2012. május 27., 07:30
Horthy Miklós máig megosztó, indulatokat kiváltó személyiség, aki ellen fő érvként antiszemitizmusát és a zsidóságot érintő politikáját szokták felhozni. Turbucz Dávid történész doktorandusszal, a téma fiatal kutatójával a kormányzó antiszemitizmusáról beszélgettünk.

Az osztályharcos marxista történetírás évtizedekig eleve olyan megmosolyogtató terminológiákat használt Horthy Miklóssal kapcsolatban, mint például „Horthy-fasizmus”. A szocialista diktatúrában politikai megrendelésre született – vagy egyéb személyes elfogultságoktól átitatott – interpretációk azonban mélyen gyökeret vertek a magyar társadalmi tudatban. A fiatalabb történésznemzedékek az elmúlt két évtizedben már egy sokkal szofisztikáltabb képet mutattak be a korszakról, a kormányzó alakjáról és szerepéről, azonban vannak kérdések, amelyek még ma is indulatokat váltanak ki, amelyeket politikai aduászként is be lehet dobni. Ilyen az antiszemita kártya. Kérdés, hogy Horthyval kapcsolatban mennyi ebből a jogos érv. Erről beszélgettünk egy fiatal Romsics Ignác-tanítvánnyal, Turbucz Dávid történész doktorandusszal, aki túl van már egy Horthy Miklós politikai életművét feldolgozó köteten (Napvilág Kiadó, 2011).


– Horthy Miklósnak tehát milyen viszonya volt a zsidókkal? Antiszemita volt?
– Horthy Miklós antiszemitizmusát nem lehet egyetlen mondatban, fekete-fehér vagy igen-nem megközelítés alapján bemutatni. Annyiban igen, hogy antiszemita volt, ezt ő maga ismerte el. A jelenség értelmezése már jóval összetettebb. Horthy hosszú, kalandos élete során maga is számos változáson ment át, miként az őt körülvevő világ is jelentősen megváltozott. Az 1918 előtti időszakot illetően egyáltalán nem tudjuk, hogy milyen viszonya volt a zsidókkal. Vannak feltételezések, hogy a haditengerészetnél vagy a bécsi udvarban kikkel érintkezett, talán zsidók is voltak közöttük, de a szakirodalom ezzel kapcsolatban hiteles forrást eddig nem talált.

Talán kezdjük ott, hogy az antiszemitizmus kérdése az Osztrák‒Magyar Monarchiában először a tiszaeszlári vérvádat követően, a német mintára Istóczy Győző által 1883-ban megalapított Országos Antiszemita Párt feltűnésével került a politikai élet napirendjére. Bár a párt 1892-es széteséséig kétszer is bekerült a parlamentbe, a politikai életben nem nyert teret. A parlamenti pártok döntő része, éppúgy mint Tisza Kálmán miniszterelnök is, határozottan elutasították az általa képviselt programot, stílust. Az első világháború alatt ismert volt, hogy zsidó érdekeltségű nagyvállalatok a hadsereg beszállítóiként tevékenykedtek. Az úgynevezett „papírbakancsok ügye” és a „posztócsalási ügy” antiszemita hangulatot alapozott meg az országban. Ezt erősítette az a vád is, hogy a zsidók nem tesznek eleget a harctéri szolgálataiknak. Az összeomlás, a trianoni tragédia, Károlyi Mihály és Kun Béláék uralma, illetve az a tény, hogy a Tanácsköztársaság népbiztosainak 60-70 százaléka zsidó származású volt, megágyazott a Horthy-korszak antiszemitizmusának. 1920 tavaszán a radikális jobboldali Szózat című napilap interjút közölt a nemrég megválasztott kormányzóval, amelyben a következőt nyilatkozta Horthy a Tanácsköztársaságot értékelve: a „cezaromániába” esett ‒ a háború alatt meggazdagodott ‒ „söpredék-zsidóság” hozta létre ezt a terrorisztikus rendszert. Az már más kérdés, hogy egyébként Kun Béláék egyáltalán nem tartották a vallásukat, zsidó gyökereiktől megszabadultak. Kommunistának és forradalmárnak tartották magukat. Horthy mindezzel nem törődött, sőt meglátása szerint Károlyi Mihály és Kun Béla politikája, illetőleg a szociáldemokraták és a bolsevisták között sem volt érdemi különbség. A közelmúlt eseményeit ‒ meglátása szerint ‒ a háttérből a zsidóság irányította.

‒ Hogyan kapcsolódik mindehhez a fehérterror?
– A fehérterror idején – a kormányzó megfogalmazása szerint – acélseprűre volt szükség a rendteremtés érdekében, és ennek nyilvánvalóan számos ártatlan zsidó és nem zsidó baloldali is áldozatul esett, miután a „főkolomposok” elmenekültek. A háború és a vörösterror hatására ‒ mindezen túlmenően ‒ brutalizálódott a közélet. Horthy fővezérként számos olyan beszédet tartott, amelyekben legitimálta a bosszú légkörét, jóllehet ‒ ismereteink szerint ‒ ő semmiféle parancsot nem adott a leszámolásokra. Tudott az atrocitásokról, a személye joggal kapcsolható össze a szörnyűségekkel, a közvetett felelőssége vitathatatlan. Egyébiránt a Nemzeti Hadseregben a toborzásnál zsidók is szerepet vállaltak, és a budapesti bevonulás, 1919. november 16. után pedig zsidó szervezetek vezetői is felkeresték a fővezért, hogy látványosan elhatárolódjanak a Tanácsköztársaságtól.

Horthy Miklós állíttatta le a deportálásokat
Horthy Miklós állíttatta le a deportálásokat

– Mikor és hogyan változott meg Horthy Miklós zsidóképe?
‒ A konszolidációval párhuzamosan Horthy antiszemita nézetei határozottan finomodtak, és radikális antiszemitából egyfajta szelektív antiszemitává vált. Ennek az a lényege, hogy kétféle zsidó létezik: a „jó” zsidó és a „rossz” zsidó. A „jó” zsidó az, aki hasznos tagja a társadalomnak, a gazdasági életben, a sportban, a művészetekben stb. olyan szerepet tölt be, ami öregbíti az ország hírnevét. Nagyjából a városi, asszimilálódott zsidókat értette alattuk. Ide sorolhatók például az őt személy szerint támogató iparmágnások, üzletemberek is, mint Goldberger Leó, Chorin Ferenc és Stein Samu. A kormányzó személyes kapcsolatban állt velük.

– Ez érdekes, tekintve hogy 1920-ban fogadták el a numerus clausust.
– A törvény elfogadásának hátterében antiszemita légkör, radikális jobboldali nyomás, és persze politikai szándék is állt. A polgári jogegyenlőséggel szemben álló, a tanszabadságot korlátozó antiszemita törvényt nem Horthy kezdeményezte, de tény, hogy aláírta. Ezt a későbbiekben büszkén is vállalta. 1923-ra Horthy már eltávolodott a radikális jobboldali Gömbös Gyula fémjelezte irányzattól, és inkább a konzervatív, a realitásokat jobban szem előtt tartó Bethlen István politikájával azonosult. Kormányzóvá választása után a nyilvánosság előtt már nem tett antiszemita kijelentéseket, míg szűk körben igen.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés