Jézus felesége: kivár az egész világ

Bucsy Levente
Bucsy Levente

2012. október 13., szombat 12:01
Megrökönyödéssel fogadták a hétköznapi médiafogyasztók, amikor néhány hete megismerkedhettek Karen L. King felfedezésével: a Harvard professzora egy olyan, állítólag IV. századi, kopt nyelvű papirusszal állt elő egy római konferencián, amelyen Jézus a saját feleségéről tesz említést. Az újságolvasóknál kevésbé kapott a szívéhez a tudományos élet; az egyetem teológiai szaklapja további bizonyítékokat várva egyelőre nem közli King tanulmányát "Jézus feleségéről", a kapcsolódó tévéműsort pedig szintén később teszik adásba, hasonló okokból. A Barnabás evangéliuma-ügy után az mno.hu ismét Török Csaba teológiatanárhoz fordult, aki néhány hónapja a katolikus püspökkar tévéreferens papja is.
Tetszik a cikk? Ossza meg ismerőseivel is!
Iratkozzon fel Bucsy Levente cikkeire!
e-mailben:
közösségi oldalakon:

– Mikorra láthatunk majd tisztán az ókori cetli körül?

– Egy C14-es kormeghatározásos vizsgálat azért nem tart évekig, viszont legalább 2-3 különböző, független laborban el kell végezni, hogy az esetleges mérési eltérések ellenére is képet lehessen alkotni. Az is lassíthatja a folyamatot, hogy különböző korokból rakódhattak anyagok a papiruszra. A nyelvészeti vizsgálattal kapcsolatban pedig az lenne a legtisztább, ha korlátlanul hozzáférhetne a töredékhez a világ 10-15 legtekintélyesebb szakembere, ők el tudnák dönteni a kérdést akár már idén is.

Dr. Török Csaba - kép: Bucsy Levente
Dr. Török Csaba - kép: Bucsy Levente

– Nézzünk az írás soraira. Tartalma mégis hogyan viszonyul az eddigi bibliai ismeretekhez?
– A hitelesnek elismert és az úgynevezett apokrif evangéliumok (lásd: keretes írás – a szerk.) között számos közös vonás mutatkozik: például sokszor ugyanazok a jézusi szavak fordulnak elő bennük. A korai kereszténység különféle csoportjai, szektái persze a saját evangéliumverziójuk elkészítésekor a maguk gondolatait is beleszőtték a hiteles evangéliumokból ismert elbeszélésekbe. Így tehát sokszor olyanok ezek az apokrif szövegek, mint misztikus-irodalmi átköltései a négy ismert evangéliumnak. Volna azonban egy igen fontos megjegyzés itt: ha minden igaz is, amit Karen King állít, vagyis a Kr. u. IV. századi írás egy 150–200 közötti, görög nyelvű feljegyzés kopt, vagyis egyiptomi fordítása, akkor is létezik már évtizedekkel korábbról egy egységes Jézus-kép, amivel nem fér össze egy feleség léte, hiszen az első fennmaradt evangéliumtöredékek a II. század első felére datálódnak. Zárójelben mondanám, hogy ha Jézusnak volt felesége, halála után miért egy idegen férfi, János vette magához Máriát, az édesanyját, miért nem a család?

Az apokrifek (görögből: „elrejtett”) – hasonlóan a Bibliához – zsidó, illetve keresztény iratok, amelyeket szerzőjük ugyanolyan isteni kinyilatkoztatásként tárt a nyilvánosság elé, de amelyek nem szerepelnek a Biblia iratai közt. Mivel a kereszténység korai időszakában tilos volt másolni őket, igen kevés maradt fenn belőlük. 367-ben Athanasziosz, Alexandria püspöke a 39-es ünnepi körlevélben rögzítette először egyházmegyéjére a kanonikus írásokat, és ez a 27 „darab” alkotja a ma ismert Újszövetséget. A fennmaradt apokrif iratok azonban bizonyítják az ókori vallásosság sokszínűségét – Tamás evangéliuma például tartalmazza a gyermekként csodákat tévő Jézus történeteit, mondván, „Jézus nem volt ember, Isten volt”. Jézus „felesége” tárgyköre miatt érdekes apokrif a Júdás-evangélium, amit „címével” ellentétben nem Jézus tanítványa írt, hanem egy III.-IV. századi követője, méghozzá kopt nyelven. Júdás evangéliuma az árulás jelenetével ér véget, benne Krisztus egy szellem, aki vissza akar térni Barbéló birodalmába, ehhez kell a hatóságok kezére adni. Az iratot már a korai egyházatyák eretneknek nyilvánították.

Jézus maga egyébként semmit sem írt, ezt a tanítványokra bízta. Amit viszont az apostolok írtak, kánoni erővel bírnak. Péter második levelén kívül az Újszövetség minden irata I. századi forrásból, illetve azok fordításából maradt ránk.

 

– Technikailag lehet egyébként hamisítvány?
– Ahogy fejlődik a világ, a hamisítás feltételei is egyre jobbak lesznek. De mint mondtam, emögött akkor is a téma egyik nagy ismerőjének kell állnia.

Jézus felesége - az állítólag IV. századi, kopt papirusz
Jézus felesége – az állítólag IV. századi, kopt papirusz
Fotó: Europress/AFP
Jézus felesége - a papirusz hátlapja
Jézus felesége – a papirusz hátlapja
Fotó: Europress/AFP

 

– Azért az feltűnő, hogy más korábbi dokumentumok nem említenek feleséget. Van, aki szerint fordítási hiba lehet, amit Karen King kizár, esetleg lehet az ön által említett szektákban elterjedt vélekedés.
– Mindkettő lehetséges. A fordítási hibára példát egyébiránt ismerünk, nem is egyet. Nem ritkán a bevett Biblia-fordítások esetében is adódtak jelentésmódosulások. Ennek egyik szemléletes példája a „könnyebb átmenni a tevének a tű fokán…” mondása Jézusnak. A koiné görögben a „teve” és a „kötél” szavak írásban csak egy hajszálban, vagyis egy betűben térnek el, korabeli kiejtésben pedig egyáltalán nem. Így hát valószínűleg így szólt az eredeti mondás: „Könnyebb a kötelet átfűzni a tű fokán…”. Ettől függetlenül azért le kell szögezni, hogy nincs az ókorban még egy olyan könyv, amely annyi úgynevezett „szövegtanúval” bírna, mint a Szentírás, így a fordítások, másolások „családfájának” a beazonosítása figyelmes munkával végbevihető.

Karen King rövid beszámolója

– Provokatív kérdés, de tegyük fel, hogy beigazolódik: Jézus Krisztusnak felesége volt. Milyen intézményi változás következhetne a katolikus egyházban?
– Igen provokatív kérdés, ezért erre nem lehet szükségszerűen érvényes választ adni. Nézze. Voltak az apostolok közt házasok és nőtlenek is, ma is vannak nős – görög katolikus – és nőtlen – római katolikus – papok. Így hát intézményes szinten gyökeres fordulat nem következhetne be, nem lenne „földindulás”. Jézus, az Isten fia azonban a Szentírás és hát a hagyomány tanúsága szerint sem nősült meg. De hogy a kérdésre valamiképpen válaszoljak, egy esetleges családalapítás sokkal inkább teológiai, semmint intézményes kérdéseket vetne fel: voltak-e gyerekei, ha igen, akkor azok „félistenek” voltak-e, hiszen Jézus a hitünk szerint istenember volt, akiben tökéletesen egyesült istenség és emberség. A keresztény teológia keretei közé nem fér be a „nagycsaládos” Jézus képe.

– Rápillantva még a papiruszra, az eddigi kommentárok figyelmeztetnek, hogy az mindenképpen bizonyíték a II. századi, a helyes családi életről szóló diskurzusra. Így van ez?
– A nemi erkölcsről és a házasságról szóló viták már Szent Pál óta napirenden voltak. Abban a korban sokan felsőbbrendű életnek, a kereszténység legteljesebb megélésének tartották a szüzességet, ezért lehetőleg minél többeket akartak kötelezni rá. A másik szélsőség olyan pogány szektákban csoportosult, ahol rendszeresen voltak orgiák, szabadosságban éltek. A házasságon belüli helyes nemiségről is vitatkoztak, meg arról is, hogy az özvegyek újraházasodhatnak-e. A III. század derekára azért kialakult a szüzesség helye az egyház életében, ahogy letisztult a házasság szerepe is – ennek a folyamata teljesen jól dokumentált.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés