Kiss Ádám esténként édesapjának lép fel + Videó

Gabay Balázs, 2012. február 26., 18:00, frissítve: 18:00
Kiss Ádám hatévesen döntött úgy, hogy nem Knézy Jenő, hanem Fábry Sándor útját kívánja bejárni. Az egyik legnépszerűbb magyar stand-upos úgy véli, lassan el lehet felejteni az Ádámkázást, hisz maholnap nősülni készül. Olykor ádáz csatát vív a színpadi b...megek miatt, káromkodáselvonóra is elküldte már magát – egy anyagában.

– Az elmúlt hetekben „házon kívül” volt, az e-mailekre, telefonokra sem reagált. Eljött az alkotói szünet ideje?
– Maradjunk annyiban, hogy Hajdúszoboszlón voltam. Na, jó, egy kicsit messzebb. Két hónap szabival nyomom az évet: a télire most került sor. A cél a teljes kiszakadás, ami egy idő után meghálálja magát. Rám fért.  

– Külföld felé vette az irányt?
– Így van.

– Kelet vagy nyugat felé?
– Keletre, Szlovákiának. Na, jó, tényleg keletre mentem.

– Az egyik közösségi oldalon gratuláltak az első ősz hajszálához, értesült róla?
– Jézusom! Már megint összekevertek a Richard Gere-rel!

– Lehet, hogy csak a megvilágítás volt rossz?
– Remélem. Azt viszont érzékelem, hogy öregszem. Tíz év után lejárt a jogsim szavatossága, 17 évesen csináltattam. Durva, nem? Talán Kőhalmi Zoltán volt, aki legutóbb azt mondta: ezt az Ádámkázást most már igazán abba lehetne hagyni, egyre kevésbé illik rám. Épp elég kicsinyítés a Kiss. Maholnap nősülök.

Amikor szembesülsz a méreteddel

– Ez most komoly?
– …

– Na, jó…
– Persze, hogy igaz, elveszem Bödőcs Tibort.

– Értem… Ha ezen is túllendültünk, elárulja, a Szerencs–PomázBudapest aranyháromszögnek melyik pontja csillog a legfényesebben?
– Mindenképpen Szerencs. 18 éven át éltem ott. Ekkor lényegében kiszakítottak onnan. Édesapám elvesztését követően úgy döntöttünk a testvéremmel, hogy nem hagyjuk egyedül édesanyánkat az emlékekkel teli családi házban, így Pestre költöztünk. Az ő részéről ez hatalmas áldozat volt: húszéves barátságokat, egzisztenciát hagyott maga mögött. Én akkor kezdtem el a külkereskedelmi főiskolát. Azért persze örülünk, hogy így alakult. Innen visszatekintve egyértelműen a pozitív emlékek maradtak meg bennem a várossal kapcsolatban.  

– Édesapjáról nem szokott beszélni az interjúkban. Engedjen meg egy kérdést: közel álltak egymáshoz?
– Igen, soha nem beszélek róla nyilvánosan, pontosan azért, mert nagyon közel állt hozzám. Rendkívüli ember volt öt diplomával a zsebében.

– Az már tényleg komoly gyűjtemény.
– Bizony. Matematika, fizika, pedagógia, heraldika, numizmatika. Csak néhány azon tudományok közül, melyek érdekelték. Emellett tanított, újságot szerkesztett és polgári kört is szervezett. A halálát követően kezdtem el fellépni. Örök fájdalom, hogy sohasem láthatott színpadon. A kis okos fejével sokat tudott volna nekem segíteni, igazi mentorom lehetett volna.

– Picit talán őneki is lép fel esténként?
– Talán nem picit.

---- „Visszaeső vagyok, mint Stohl Buci” ----

– Ön a legifjabb dumaszínházas, jól tudom?
– Hmm, talán Zsók Levi fiatalabb nálam, de nem vagyok benne biztos. Ő most lesz 18 hónapos!

– Tulajdonképpen azért kérdem, mert az idősebb stand-up generáció mind a Rádiókabarét említette nekem korábban első helyen. Csak azután jöhetett a tévé vagy az írás. Önnél is helytálló a sorrend?
– Szakmailag mindenképpen a Rádiókabaré a csúcs. Elismeri a szerkesztő és a szakma is. A közönség szempontjából nézve viszont inkább a televíziót mondanám. Én az élő fellépést és a kabarét egy szinten emlegetném. Utóbbinál viszont például utálom, hogy fix mikrofon van. Annyira szükségem van rá, hogy a mikrofonba kapaszkodhassam, hogy amikor nemrégiben egy étterem szűk helyiségében kellett fellépnem, természetesen mikrofon nélkül néhány ember előtt, öt perc után kikönyörögtem  a konyháról egy fakanalat, hogy legalább azt markolászhassam.

– És milyen helyet foglal el az írás? A Szütyiő például milyen érzelmeket szabadított fel önben?
– Boldoggá tett nap mint nap, motivált ez az új terület, és teljesen magával ragadott. Jó érzés utólag látni, tapasztalni hogy érdemes volt éjszakázni. »Még ki sem jöttem a villából«, de már írjam a nekrológom? – kérdeztem akkor, de miután rábólintottak a tervekre, elkezdtem a könyvet. Mindenképpen olyat akartam írni, ami én vagyok, függetlenül attól, hány oldal lesz. Egy regényhez persze nincs sem élettapasztalatom, sem tollam. Ennek a humoros kis alkotásnak a végére viszont annyira belejöttem, hogy reggeltől estig körmöltem, csiszolgattam, alakítottam az írásokat. Október 15-én kellett leadnom, de annyira belelkesedtem, hogy 16-án reggel folytattam az írást. A barátnőm szólt, hogy már befejeztem. Nyilván nem egy Háború és béke, de a 14–75 éves korosztály olvashatja majd, és ez a fontos. Miután kiadták, idegesített, hogy nem látom azonnal a reakciókat. Később már fiatal lányoktól idős asszonyokig jöttek oda hozzám az emberek, és gratuláltak. Egyszer egy cégvezető kapott el azt újságolva: reggel alig várja, hogy mehessen a WC-re és olvashassa a Szütyiőt. Nagy büszkeséget jelentett, hogy Kőhalmi Zoli polcára is felkerültem Karinthy és Kosztolányi közé.

– Szóval lesz folytatás?
– Á, nem akarom átverni az embereket, hogy majd én minden évben előállok egy új könyvvel. Nem akarok ezzel visszaélni. Akkor írok újra, ha lesz, amit ki szeretnék adni magamból.

– Több stand-upos mondta nekem korábban, hogy a színpadon ugyan szinte teljesen lecsupaszítja magát, őszintén humorizál, ugyanakkor talán ezáltal takar el magából legtöbbet. Önre is igaz ez az állítás?
– Jó a meglátás, nem véletlen, hogy a kollégáktól származik. Összességében őszinte a műfaj. Egy idő után már lehetetlen nem magadat adni. Lassanként kiderül, ki milyen jellem, mekkora a családja stb. Van olyan kollégám, aki visszahúzódóbb, de akad olyan is, aki a legintimebb, legszaftosabb sztorijait is úgy meséli, mintha vonaljegyet vett volna. Én úgy gondolom, annyit adok magamból, amennyit a közönség aktuálisan elvár. Van egy pont persze, ahol bezárok.

– Kőhalmi Zoltán sohasem káromkodik a fellépések során, és elmondása szerint azon munkálkodik, hogy a többi dumaszínházas se tegye. Azt viszont tudjuk, hogy az ön fellépései bővelkednek a b…megekben. Önt is próbálja téríteni?
– Ajajj, rengetegszer. Én sem vagyok  híve a folyamatos sehova nem vezető trágárkodásnak. Az persze már az én felelősségem, ha átesem a ló túloldalára. A Showder Klubban például ez történt az utóbbi időben: amikor elkezdtem magam jól érezni, dőltek a b…megek. Jöttek ki a fülemen. Ilyenkor tudatosan vissza kell venni.

– Szóval nem szabad túlságosan felszabadulnia a színpadon…
– Borzasztó dolog, de valahogy így van. Ez egy betegség. Már írtam is egy olyan anyagot is, hogy járok »káromkodáselvonóra«. A teremburáját! Ráadásul én visszaeső vagyok, mint Stohl Buci, ugyanis kamerák előtt ígértem meg, hogy nem fogok káromkodni. A lényeg, hogy Zoli ilyen, én meg olyan vagyok. Becsületemre legyen mondva, megvan bennem a szándék, gyomlálom keményen a szövegeimet. A közönség viszont sokszor akkor nevet csak igazán, ha ott van a mondat végén a b…meg. Ha a tejfölre nevetnének, akkor a tejfölt biggyeszteném oda. Én Fábry Sándoron nőttem fel, akinél három b…meg után jött a Goethe-idézet meg a Karinthy-sutka. Így alakult. Akik kritikával illetnek, szinte kivétel nélkül a csúnya beszédet bírálják. Azt kérdezik, nem lehetne-e… Én meg mindig azt válaszolom: lehetne, de k…va nehéz.

– Tavaly volt az angolspanyol futballmeccsen a Wembley-ben. Ekkora focirajongó?
– Véletlenül jutottam el a Wembley-be. Felméri Péterrel léptünk fel Londonban, és kaptunk jegyet a meccsre. A 73. percben cseréltek be.

– Szóval akkor nem ezért a sportágért dobog a szíve?
– Szeretem a jó focit, de a szívem a kosárlabdáé. Gimnáziumban országos harmadik helyezést értünk el a csapattal. Kétszer.

– Milyen poszton játszott?
– Irányító voltam. Ezzel a magassággal talán nem túl meglepő.

– Jut még ideje pattogtatni?
– Évek óta nem. Michael Jordant viszont továbbra is imádom. Gyűjtöm a cipőit is. Lassan a családom is megszokja ezt a mániát. Hatévesen viszont azzal a dilemmával kellett megküzdenem, hogy kit válasszak. Knézy Jenőt vagy Fábry Sándort. Végül utóbbira voksoltam. Erre a munkára vágytam: egy félkörívben állni és dumálni az embereknek. Ez az, ami nekem való.

---- Sokan egyből a Showder Klubban kezdenének ----

– Önt is gyakran keverik össze más stand-upossal az utcán? Hadházi László mesélt hasonló sztorikról.
– Nem jellemző. Az ilyen spontán Kiss Ádám-simogatásokat bármikor kihagynám. Az értelmes dicséretekkel persze semmi gondom. Meg kellett szoknom, hogy kezelni tudjam ezt a fajta szeretetet. Persze amikor az ötvenegyezer-hatszáz-nyolcvanharmadik lájk után jött egy kritika, attól kiborultam. Miért, mi lehet a baja velem? – záporoztak a kérdéseim. 

– Bödőcs Tibor és Kőhalmi Zoltán is komoly önmarcangolónak bélyegezte magát.
– Azok vagyunk. Éveken át csak azt hallhattuk, hogy mi vagyunk a legjobbak. Furcsa volt aztán a negatív kritikával is szembesülni. Ma már sokan csak azt látják, mennyire népszerűek vagyunk. Egyesek úgy jelentkeznek stand-uposnak, hogy a Godot-ban például már nem is akarnának fellépni, ők egyből a Showder Klubban kezdenének. Na, ez azért nem ilyen egyszerű.

– A külkereskedelmi főiskolát, ha jól tudom, immár sikerült befejezni.
– Igen.

– Hány év alatt?
– Hét. Azt mondják a férfi-női kapcsolatban is ez a kritikus év.

– Szóval ezért zárta hirtelen rövidre a tanulmányokat.
– Három és fél éves képzést sikerült teljesíteni hét év alatt, szóval dupláztam. Ebből két év halasztás volt, ekkor nyertem a humorfesztiválon. Aztán jött a Godot, a Dumaszínház, nagy ívben tettem a statisztikára meg a kumulálásra. Közgazdászból Dunát lehet rekeszteni, humoristából meg pár darab futkorászik. Így viszont már nem is volt kérdés, hogy nem megyek vissza kumulálni. Ehhez az is hozzájárult, hogy Szerencsen folyamatosan pozitív diszkrimináció áldozata voltam. Mindenki ismerte a szüleimet, előreengedtek az okmányirodában és a szemészeten is. Édesanyám a helyi suliban tanított, esélyem nem volt valami csíny elkövetésére…

– Tanította az édesanyja?
– Hogyne. Igaz, hogy hamarabb tudott a fizika kettesemről, mint én, de persze volt ennek pozitív hozadéka is, hiszen könnyedén szert tehettem a témazáró kérdésekre is. Az ismertségre visszatérve, tehát fantasztikus érzés volt, amikor beléptem a Godot-ba, az emberek pedig azt kérdezgették egymástól: ez ki? Akkoriban lelkiismeret-furdalás nélkül hányhattam a Ferenciek terén buli után. Persze nem panaszkodni szeretnék. Egyszerűen így alakultak a dolgok.

– Egy interjújában valahol azt nyilatkozta, nem fog kétségbeesni, ha egyszer véget ér a stand-upos karrierje. Mi következik azután?
– A színpad abszolút nem lételemem, a kreatív irányvonalat viszont semmiképpen nem szeretném feladni. Eddig is írogattam sok helyre, így aminek ki kell jönnie belőlem, annak továbbra is utat engednek ilyen formában. Kiss-filmeket már nagyon régóta gyártok otthon a gépemen, szóval a vágás, rendezés sem áll tőlem túl távol. Szívesen nekilátnék egy Dumaszínház-filmnek is, többórányi anyagot gyűjtöttem össze hozzá, a műfaj valahol a backstage és a road movie között helyezkedne el. A rádióban is szívesen dolgoznék tovább, és akár egy rovatot is el tudnék képzelni valamelyik újságban, portálon. Az „Ádám Rádió” gyermekkorom óta ment például, leghűségesebb hallgatója édesanyám volt meg a puli kutyám. A szobámból kivezettem a kábeleket, bedugtam a nappaliban lévő hangfalakba, és ment a műsor. Volt zene, Komár Laci, hírek, anyukám meg közben főzte az ebédet. Tévébe hívtak műsorvezetőnek, de nem szerettem volna reggel fél nyolckor Bangó Margitot Merci csokival köszönteni a születésnapján. Nem az én világom. Persze az sem kizárt, hogy, ha öt év szünet után visszatérnék, én lennék a világ legjobb stand-uposa.

– Szóval lehet, hogy ha egy hónap múlva felhívom, akkor a rögzítőn nem azt hallom majd, „kérlek, február közepéig ne keress”, hanem mondjuk azt, hogy „találkozunk 2014-ben”?
– Nem hiszem. Bár, ha alkotói szemszögből nézem, az egyik felem el tudná képzelni. De a másik meghalna, ha nem humorizálhatna estéről estére.

Tornasor
A szabadidősportok kedvelőinek rovata: tippek és trükkök a futópályáról, a konditeremből és a jógamatracról.
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50
hirdetés