Kiteregeti a szennyest, ha kell

Gabay Balázs

2012. július 08., 16:00

Magánemberként visszafogott, a színpadon viszont kiteregeti a szennyest Csenki Attila. A Dumaszínház humoristája "őszinteségi rohamában" egyszer még azt is elhitette egy újságíróval, hogy édesapja roma protokollzenész Csehszlovákiában. A stand-upos a halálból és az önkielégítésből is bátran gyárt poént, és ha egyszer bezárja a humorgyárat, szívesen lenne idegenvezető Indiában.

Nyomtatás

– Egy dolgot már az interjú előtt is biztosan tudtam önről: az édesapja nem Csehszlovákiában dolgozó roma protokollzenész...
– Ez egy négyéves vicc. Egy lap igen erőteljesen jelezte, hogy interjút készítene velem, én meg úgy gondoltam, hogy megadom nekik, ami jár. A téma, melyet körül kellett járni, az volt, hogy mennyire szeretem a kislányomat. Na, ettől egy picit felfordult a gyomrom, de azért megcsináltuk az interjút. Mondták, hogy küldjem el a témába vágó érdekes infókat magamról, én meg adtam is egy pár ilyen érdekes információt. Azt gondoltam, hogy ha a riporter meghallja, amiket mesélek, leállítja az egészet, de nem így történt. Ehelyett mindent leírtak. Azt is, hogy 13 évesen már Chicagóban állították ki a festményeimet, a kiállításokat pedig az ikertestvérem nyitotta meg.

– Rögtönzött, vagy már korábban készült a mókára?
– Ott helyben találtam ki, csak az ikertesómmal készült közös fotón kellett két percet dolgoznom.

– Egy-két közbeszúrt kérdéssel azért össze lehetett volna rogyasztani a sztorit, nem?
– Persze, gond nélkül. Az RTL Klub vezetőségéhez is eljutott a geg híre. Nem örültek neki, de azért röhögtek rajta.

– Akkor tulajdonképpen mivel is foglalkozik az édesapja?
– Már nyugdíjban van, korábban egy kórház gazdasági igazgatója volt.

– Azért neten utánanézek majd... Jó a kapcsolatuk?
– Persze. Most is voltunk otthon a kislányommal. Sajnos ritka az olyan alkalom, amikor hármasban látogathatunk haza Kiskunfélegyházára.

Csenki Attila: A színpadon nem létezik tabu (Forrás: kis-kunsag.hu)

Csenki Attila: A színpadon nem létezik tabu (Forrás: Kis-kunság.hu)

– A kislányának szokott stand-upolni?
– Nem, viszont sokszor megkér, hogy mondjak el bizonyos sztorikat róla a fellépéseken. Persze ez nem mindig fér bele. Amikor majd 14 éves lesz, és meglátja, hogy miket mondtam róla, azon viszont lehet, hogy meg fog majd lepődni... Egyébként már most próbálom felkészíteni arra, hogy amiket róla sztorizok, az nem a megalázásáról szól. Ezt a közönség is felfogja, nem véletlenül szeretik a keményebb ötleteket is.

– Kormos Anett nekem azt mondta, szemrebbenés nélkül alázza a gyermekeit a stand-up során, Kovács András Péter ellenben kínosan ügyel arra, hogy ne lépjen át egy határt.
– Embere válogatja. Valaki a halálról sem szeret poént gyártani, holott őrült jó téma.

– Az is belefér?
– Bármi belefér, csak tudni kell, hogyan nyúljunk hozzá. Megkockáztatom, hogy én vagyok az egyetlen ember, aki kiáll a színpadra és el mer kezdeni beszélni a maszturbálásról. Pedig szinte bármilyen közönség előtt léptem fel, mindenhol nevettek rajta. Szóval a gyermekem, illetve a feleségem nálam nemhogy tabu, de a blokkjaim harminc százalékát általában ők teszik ki. Persze emellett próbálok a legjobb apaként viselkedni.

– Miért nem terület- és településfejlesztő geográfusként tengeti az életét?
– Sosem dolgoztam a szakmában. A földrajzot szerettem, így kerültem az egyetemre, és eleinte a suli is tetszett. Aztán amikor rájöttem, mennyi haszontalan tudás jutott a birtokomba, nem volt már annyira vonzó a dolog.

– El sem tudta képzelni, hogy ezzel foglalkozzon a továbbiakban?
– Nem. Száraznak tartottam, és lusta is voltam az egészhez.

– Lustának tartja magát?

– Inkább rosszul osztom be az időmet. Évek óta elmaradok a saját elvárásaimtól, de azért néha próbálok nekilódulni. Ingázom Tata és Budapest között, írogatom az anyagaimat, ilyesmi.