Korszerűen elrontott gyerekek

Tévé helyett ének, mese és sok törődés
Bertók T. László

2012. február 01., szerda 13:49
A gyerekeknél a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, azaz a tanulási zavarok olyan gyakoriak, mint a felnőtteknél a depresszió, szorongás, pánikbetegség, fóbia, kényszercselekvés. Korunk e lelki eredetű népbetegségei különböznek egymástól, de gyökerük sokszor azonos. Általában gyógyíthatók, de előfordulhat, hogy nem. Számos terápia és gyógymód létezik a kezelésükre. Hollósy Andrea gyermekideggyógyász, pszichoterapeutával beszélgettünk.
Hirdetés

– A diszlexia, diszgráfia, hiperaktivitás a mai gyerekek körében mintha népbetegség lenne. Jól látom?
– A tanulási nehézségek mint kategória viszonylag új keletű. A „learning disability” (tanulási képtelenség, nehézség, zavar) kifejezést Samuel Kirk használta először 1962-ben. A jelenség leírása azonban visszanyúlik a megelőző századba. Morgan 1896-ban számolt be egy brit orvosi folyóiratban annak a 14 éves fiúnak az esetéről, akinek normális intelligenciája és a normális oktatási körülmények ellenére komoly nehézséget jelentett az olvasás. Hinshelwood (1895) „szóvakságnak” nevezte ezt, és a bal agyi féltekében keletkezett neurológiai elváltozásoknak tulajdonította a rendellenességet. Ő közelebb járt az igazsághoz, mint az a többség, amely szellemi elmaradottsággal egyenértékűnek tartotta azt, ha valaki nem tudott megtanulni olvasni. Ma ezeket a problémákat tanulási zavaroknak vagy részképességzavaroknak nevezzük, és gyógypedagógusok, pszichológusok foglalkoznak a gyerekekkel sokszor igen sikeresen. Más a helyzet a hiperaktivitással és figyelemzavarral (ADHD). Ez a tünetegyüttes a pszichiáterek számára ad diagnosztikus és terápiás feladatot.

Dr. Hollósy Andrea gyermekideggyógyász, pszichoterapeuta
Dr. Hollósy Andrea gyermekideggyógyász, pszichoterapeuta

 

– Mi lehet az előidéző ok?
– Mai tudásunk szerint a két agyfélteke normális együttműködésének hiányáról lehet szó. Érdekes, hogy azok a részképességzavartól szenvedő fiatalok, akik normális iskolákban nem jól teljesítenek, a hozzájuk igazított képzés során például a művészetekben gyakran feltűnően kimagasló eredményekre képesek. Ez is bizonyítja, hogy nem arról van szó, hogy az ilyen gyerek egyszerűen képezhetetlen.

– Azt mondja, „hozzájuk igazított képzés során” bizonyítanak. Az iskolát lehet, de az egész világot úgysem fogják hozzájuk igazítani.
– Persze, hogy nem! Ezért fontos, hogy minél előbb fény derüljön a veleszületett vagy szerzett (koraszülöttség, szülési sérülés vagy egyéb trauma) rendellenességre, és igyekezzünk korrigálni. A szülőnek a felismerésben kulcsszerepe lehet, hiszen a kisded fejlődésének gondos megfigyelésével sok minden kiderülhet. Az előzményi adatok felvételénél a mozgás- és szellemi fejlődés időbeliségére kérdezünk (mikor ült-állt először, milyen volt a mozgása, amikor kúszott-mászott, milyen volt a beszédfejlődése). Néha hallok olyan szülői véleményt, hogy „ugye milyen édesen selypít”. Ettől a falra tudnék mászni, hiszen ez nem bájosság, hanem beszédhiba, amit minél előbb korrigálni kell! Minél később részesül valaki logopédiai kezelésben, annál nehezebb lesz a korrekció, annál valószínűbb, hogy átcsaphat mindez a részképességi zavarokba, a tanulási nehézségekbe.

– Az, hogy valaki nagyon rossz környezetből származik, jelent valamit a részképességzavar kialakulásában? Például ha az anyja végigdohányozta és -itta a terhességét, az apa egy alkoholista, füves bunkó, és a gyerek egy putriba születik, ahol sajátosan szocializálódik…
– Ha ezek dacára időre, megfelelő súllyal, ép érzékszervekkel születik meg, és szellemileg sem visszamaradott, a tanulási nehézségei aránylag hamar korrigálhatók a megfelelő környezetben. Ez nem diszlexia, bár a tünetei hasonlók, hanem szociális, alkalmasint gyámügyi kérdés.

– De mégis, miért népbetegség ez ma? Talán civilizációs ártalom a diszlexia, diszgráfia és a többi?
– Ez egy elnagyolt gyűjtőfogalom. Az orvosok igyekeznek differenciáltabban vizsgálni az egyes eseteket. Van, akinél pszichoorganikus szindrómáról (POS) beszélnek, amikor a pszichés zavarnak szervi alapjai tételezhetők fel. Más esetben minimális cerebrális diszfunkcióról (MCD) beszélnek és hasonló elváltozásokat és okokat találnak. Nagy kutatások folytak le abban az ügyben, hogy vajon az élelmiszer-adalékokra vezethető-e vissza a sok tanulási, magatartási probléma, de nem találtak bizonyítékot az egyértelmű összefüggésre. Gyanakodtak szervetlen vegyületekre, az üzemanyagokban korábban lévő ólomra is, de a közvetlen összefüggés itt sem egyértelmű, mindenesetre nem zárható ki. Én azonban más okot is gyanítok. Tapasztalatom szerint a gyermekvárásban, a megszületett gyermek ellátásában és nevelésében is lehet okokat keresni. A részképesség-zavarok, illetve a hiperaktivitás lényegesen többször alakul ki olyan kisgyerekeknél, akiknek a fejlődéséből bizonyos ingerek valamiért kimaradtak. A tapintás, a szaglás, a kúszás-mászás közbeni érzékelés kulcsfontosságú a fejlődésben, ezért van az, hogy amikor kisgyerekkori fejlődési zavart látnak, elkezdik mozgásterápiával fejleszteni. Legtöbbször komplex módon, több szakemberrel. A beszédfejlődési, majd tanulási zavarokat a Meixner Ildikó által kifejlesztett gyógypedagógiai módszerekkel is lehet korrigálni.

– A tévé, az internet, a csapból is áradó információdömping nincs összefüggésben ezekkel a fejlődési zavarokkal?
– Azt hiszem, fején találta a szöget. Régen a vidéken élő nagycsaládok gyerekei nemigen szenvedtek különböző tanulási zavarokban. Egyszerűen nem alakult ki, hiszen a gyerekek a szabadban játszottak, a családban feladataik voltak, a lányok a konyhában kuktáskodtak, a fiúk fúrtak és faragtak, segítettek az apjuknak a ház körül. Emiatt kialakultak náluk azok a manuális képességek, amelyek a tévé előtt ülő gyerekeknél ma hiányoznak. A képességek kialakulásához kellenek a személyes tapasztalások a környezettel, az anyagokkal, tárgyakkal, állatokkal. Ezért tartom fontosnak azt is, hogy a csecsemőjét nevelő édesanya vagy bárki más a családból sokat beszéljen, énekeljen a babához. Ne ültesse le a tévé elé! A részképesség-zavaros gyerekeknek nagyon sekélyes a szókincsük, ami arra utal, hogy talán nem kapták meg azt a figyelmet, amire szükségük lett volna. Nagyon ellene vagyok annak, hogy a gyerekek szobájába tévé, számítógép kerüljön.

– Ezek az óvodáskorban kiszűrhető képességzavarok. De mi van azokkal, akiknél iskoláskorban, tanulási nehézség formájában jelentkezik a már nem sima képességzavar, hanem például a hiperaktivitás?
– Ez 6-7 éves korban már egyértelműen diagnosztizálható. Nehéz nem észrevenni, ha egy gyerek nem képes egy helyben maradni és koncentrálni, ha semmire nem tud odafigyelni, amitől aztán konfliktusa keletkezik az iskolával. Attól, hogy nem tud teljesíteni, agresszívvé válik, vagy ellenkezőleg, magába zárkózik, nem lehet vele kapcsolatot teremteni. Nagyon rendetlen az iskolai munkája, a környezete. A ceruzáját görcsösen fogja, képtelen úgynevezett finommotoros mozgásokra. Ezek és még sok egyéb a figyelemzavaros hiperaktív gyerek jellemzői.

– Orvosolható?
– Az ilyen gyerekeket a gyermekorvos és az iskola a gyermekpszichiáterhez irányítják, ahol kivizsgálják és gondozásba veszik. Gyógyszerrel jól lehet kezelni. Ennek a rendellenességnek az agy mediátoranyagai és az ingerületátvitel szintjén található a magyarázata. Ez adja a lehetőséget a gyógyszeres terápiára, amely meggyőző eredményt ad: a gyerek, aki addig nem tudott figyelni, egy helyben maradni, egyik pillanatról a másikra lenyugodott, figyelni kezdett, a tanulásban, viselkedésben sikerei lesznek és megindul a gyógyulás útján. Van, aki kinövi, és akad, aki egész életében valamilyen terápiára, gyógyszerre szorul. Sokszor hasznos a magatartás- és kognitív terápia is. Egyet tudni kell: minden ilyenfajta rendellenességre van gyógymód, akár többféle is. A fontos az, hogy mihamarabb eljusson a gyerek a megfelelő szakemberhez. Semmi esetre se nyugodjunk bele abba, hogy gyermekünk egyszerűen buta vagy engedetlen, ezért nem képes megtanulni írni, olvasni, számolni, vagy a tanórán fegyelmezetten figyelni. A kis ember egész életét teheti tönkre az, ha tévesen beskatulyázzák a rossz tanulók, a gyenge képességűek közé, miközben egész másról van szó.

Címkék

Előző cikk

Bárkire veszélyes lehet ez az „egyveleg”
Bárkire veszélyes lehet ez az „egyveleg” 2012. február 01. , szerda 06:30

Következő cikk

Csontvázak és alfahímek
Csontvázak és alfahímek 2012. február 01. , szerda 23:24
Hirdetés

MNO vezető hírek

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Időpont
2012
05
23
Megye
Város
Mozi
KERESÉS

Fülbevaló

MNO videók