Gabay Balázs
Gabay Balázs

Parancsoljon, remélem, jót választottam.
– De jó, köszönöm. Honnan tudta, hogy narancslevet fogok inni?

– Tippeltem, és bejött. Na jó, valójában tájékozódtam egy kicsit. Az internet is segítette a kutatást.
– Az Esti showderes pincérek egy idő után már fejből tudták, hogy mit kérek, és... Azt a mindenit, látta ezt a kocsit?

– A Mustangot? Igen, csinos járgány. Odavan az autókért?
– Hát, ez a Volvo is megbízható kocsi itt a sarkon, de azért ami különleges, azt meg kell dicsérni.

– Önnek is Mustangja van?
– Nem, egy Honda Civickel járok. Nálam inkább a fogyasztás a meghatározó. Egy ilyen Mustang iszonyú sokat eszik.

– Na és egy jó kis Dacia? Kolozsváron akad belőle jó pár.
– Az biztos, én is azon tanultam vezetni. Persze még a régi fajtán. Aztán kipróbálhattam egy Fordot, és amikor vissza kellett ülni a Daciába, újra hozzá kellett szokni, hogy bizony hosszabban nyomjam a féket.

Felméri Péter: Ilyen a legnagyobb rajongó!?
Felméri Péter: Ilyen a legnagyobb rajongó!?

– Sűrűn jár haza?
– Nemrégiben újítottam fel a lakásomat Budapesten, ez pedig rengeteg időmet és energiámat emésztette fel. Kevesebbet tudtam hazamenni emiatt.

– Ez már az új lakása? Ha jól tudom, korábban itt lakott a Godot szomszédságában a „Szomszédnénikkel”.
– Igen, hárman együtt laktunk, aztán egyikük lelépett, a helyére pedig jött Zsók Levi (dumaszínházas humorista – a szerk.). Nem volt gond a srácokkal, de mostanra úgy éreztük a barátnőmmel, hogy szeretnénk külön lakni, kettesben.

– Egyébként tényleg egy utcában született Mátyás királlyal?
– Hát, nem teljesen, de nem messze onnan. Egyébként Mátyás nem ott született, ahol az emlékház van, hanem pár tömbbel arrébb.

– A Facebookra nemrég felkerült egy igen érdekes rajz önről, csak nem saját kezűleg követte el?
– Dehogynem.

Átütő sikert aratott
Átütő sikert aratott

– Ennyire szeret rajzolgatni?
– Nos, szeretek, de inkább csak tanulgattam, nem vagyok született tehetség. Sok mindent egyébként nem tudok rajzolni, de ami sikerül, azt azért kitolom a Facebookra.

– Jól tudom, hogy a Csillagok háborúja-sorozat nagy rajongója?
– Igen, ahogyan Aranyosi Peti és Kovács András Péter is. Sok rajongóval ellentétben én a három eredeti rész mellett a 90-es és a 2000-es években készült folytatásokat is nagyon kedvelem.

– A 2005-ös Erdélyi Humorfesztiválon is Csillagok háborúja-geggel lépett fel, a közönség viszont valamiért annyira nem volt oda érte.
– Voltak benne jó poénok, csak nem annak a közönségnek szólt a darab. Sokan azt sem tudták, ki az a George Lucas. Nagy-Bandó András volt a díszvendég és a zsűri elnöke is. A legpoénosabb rész nem is a darabom volt, hanem az, hogy elkezdett szurkálódni, mire én visszaszóltam, ebből pedig olyan parádés szurkapiszka indult, hogy a hallgatóság gurult a nevetéstől. Végül maga Nagy-Bandó jött fel a színpadra, és gratulált. Még egy vacsorameghívást is kaptam tőle, amit máig nem teljesített. Ezt minden interjúban elmondom azóta, úgyhogy innen is üzenem neki, hogy éhes vagyok!

– A 2006-os fesztivál azért már meghozta a várva várt sikert.
– Igen.

– A karaktercsere miatt?
– Többek között. 2006-ban egy atomerőmű mellett élő kislányt, Izabellát alakítottam. Sokáig nem tudtam ahhoz hasonló sikerű geget írni. Utólag több negatív hangvételű hozzászólást is kaptam Izabella karaktere miatt, így nem használtam többé. Kritizáltak, hogy miért figurázom ki a sérült embereket.

„A villamoson néha újjal mutogatnak, rám, de erőszakra még senki sem vetemedett” (Fotó: hydelight/ESG)
„A villamoson néha ujjal mutogatnak rám, de erőszakra még senki sem vetemedett” (Fotó: hydelight/ESG)


– Zavarják egyébként az ilyen megnyilvánulások? Rosszul esnek a lelkének?
– Akkor nagyon zavart, most már azért könnyebben dolgozom fel, hozzáedződtem. Én azért elég megosztó ember vagyok. Első Showder klubos fellépéseimet követően a visszajelzések 90 százaléka negatív volt. „Mit keres itt ez a román? Takarodjál már innen! Ez nézhetetlen volt!” Ilyen és ehhez hasonló hozzászólások sorjáztak, szóval nem az építő jellegű kritika dominált. Az egyik legnagyobb sikernek azt tartom, hogy mára sikerült elfogadtatni magamat.