Mordor gyermekei újra bevállalnák a sztriptízt

Mordor gyermekei újra bevállalnák a sztriptízt + Videó

Gabay Balázs

2012. május 28., hétfő 06:30

Voltak már testőrök, takarítók, sőt sztriptíztáncosok is. A Szomszédnéni Produkciós Iroda erdélyi stand-uposai, Tóth Szabolcs és Bálint Ferenc a honvédelmi miniszternek is fellépett már, és ha kell, napszemüvegben tartanak árverést tanároknak. Az utcán külön-külön még nem ismerik meg őket, de együtt is csak akkor, ha felveszik a tévés pozíciót.

Nyomtatás

– Kevés szó esik erről önökkel kapcsolatban, de a Szomszédnéni 2001-es megalakulása előtt külön-külön befutottak valamilyen karriert?
–B. F: Nem. Rendezvényeken, gólyabálokon vicceskedtünk inkább. Én például poénokat aktualizáltam az osztálytársaimmal, és Hofi vagy Nagy Bandó bőrébe bújva adtuk elő őket.
– T. Sz: Egyszer megpróbálkoztam a humorral gyerekként. Volt egy tanári cuccok árverése, és egy tv-shop jellegű műsort adtam elő. Szerencsére valaki bedobott egy napszemüveget is a tárgyak közé, így legalább azzal eltakarhattam magam valamennyire a nagy izgalomban...
– B. F: A napszemüveg kapcsán fontos megemlíteni, hogy Csíkban kerek indok annak viselése, hiszen nem süt a nap. Nálunk nagyjából Mordor és a hóvihar egyesül a mínusz 40 fokban, így teljesen indokolt volt e lépés Szabolcs részéről is.

– Stand-upoltak valaha románul?
– T. Sz: Csak egyszer, de az pantomim volt...

– Hogyan történt a nagy találkozás?
– B. F: Volt korábban egy barátnőm, aki Szabolcs barátnője volt. Velem való kapcsolata érzelmi, erotikus jellegű volt, Szabolccsal pedig inkább lelki társak voltak. Ez a lány javasolta nekem Szabolcsot. Elmentem Szabihoz, és mondtam neki, hogy alakítsunk egy társulatot egy harmadik társunk részvételével. Ő igent mondott, nem tudván, mekkora fába vágja a fejszéjét.
– T. Sz: A harmadik srácról én először csak annyit tudtam, hogy nagyon jó fej, és imádja a Forma–1-et.

– Ki volt ez a titokzatos harmadik ember?
– B. F: A neve annyira nem fontos, hiszen komoly szférában dolgozik európai uniós pályázatíróként. Így pedig miért is égetném Bordás Szabolcsot? Minek égetnék egy olyan embert, akivel anno együtt vetkőztünk lányok előtt? Szóval felesleges a múltat felemlegetni. Amúgy megvan a videó is..

Külön-külön még nem ismerik fel őket az utcán

Ha kell, visszamennek vetkőzni

– Erről az akcióról magam is hallottam. Mi is történt ott pontosan?
– T. Sz: Azt hiszem, az ismerőseim ajánlották a dolgot...
– B. F: Egy lány férjhez akart menni, és valamiért nem engedhetett meg magának jobb testfelépítésű fiúkat, mint mi. Joe Cocker You can leave your hat on című számára kezdtünk vetkőzni, és amit mi ledobtunk magunkról, azt Bordás Szabolcs öltötte magára. Puncsban kaptuk a fizetséget. Akkora sikerünk volt, hogy a nevetésorkán közepette megkértek, öltözzünk fel, és vetkőzzünk le újra. Jeleztük, ennél többet mi sem tudunk mutatni. Egyébként egyszer a honvédelmi miniszter úrnak is megrendeltek bennünket...

– Sztriptízelni?
– B. F:...nem. Ott is meglepetés voltunk, de stand-upolni mentünk. Fura helyzet volt. Leültettek bennünket ahhoz az asztalhoz, ahol a testőrök ültek. Na most, az lehet, hogy nem úgy festünk, mint a sztriptízesek, de testőrnek meg még kevésbé tűnünk... Azt hiszem, a Hogyan szervezz meglepetésfellépést? című kézikönyvet a rendezvényszervezők nem forgatták megfelelően.
– T. Sz: Ahogyan azon egy mosóporokról rendezett konferencián sem, ahol beöltöztettek bennünket takarítónak, és mondták, hogy majd csinálnak egy kis felfordulást, és behívnak minket, hogy mossunk fel. Aztán ledobtuk volna az álcát, és indult volna a stand-up. Ehelyett egyszer csak szóltak, hogy jöjjünk, mi besétáltunk takarítóruhában, levettük, majd elindult a műsor...
– B. F: …a sztriptízkedés, testőrködés és takarítás után pedig elnyertük a Magyar Rádió díját...

Külön-külön még nem ismerik fel őket az utcán

– A Szomszédnéni Produkciós Iroda név honnan ered?
– B. F: Én találtam ki. Ugyanonnan ered, mint bármely pornószínész neve: kellett egy név, hogy megismerjenek.
– T. Sz: No meg, ha jönnének a rendőrök, akkor ne minket keressenek, hanem inkább a szomszéd nénit.

– Ha jók az értesüléseim, a Dumaszínház erdélyi szekciója egy ideig együtt tengette életét Budapesten. Milyen hatást gyakorolt önökre a Zsók Leventével és Felméri Péterrel eltöltött néhány hónap?
– T. Sz: Új oldalról ismertük meg egymást..
– B. F: ..miután a szexuális részét már addig is tudtuk.
– T. Sz: ...én Péternek a legók és a robotok iránti ferde hajlamára gondoltam.

– Elég nagy rajongója a témának, nekem azt mesélte, hogy a legórobotból írta a szakdolgozatát.
– T. Sz: Hazahozott külföldről egy mozgó fantás dobozt, ami végigment a konyhaasztalon, majd a túlsó végén leesett. Mondtuk is neki, hogy „ez igen!”.

– A vízzel feltöltött óvszer ablakon kihajigálása nagy divat „férfi albérletekben”. Önöknél is az volt?
– B. F: Nem, szó sem volt ilyenről. Péter barátnője kijött az erkélyre, és megtiltotta, hogy ilyet tegyünk... Egyébként elég szűkösen voltunk: 60 négyzetméterre jutott 5 ember.
– T. Sz: Néha-néha reggelente arra ébredtünk, hogy idegen emberekkel van tele a lakás. Ők megkérdezték tőlünk, kik vagyunk, mi meg mondtuk, hogy itt lakunk.

– A szövegeket együtt írják?
– T. Sz: Általában külön szoktunk írni. Ilyenkor sokszor telefonon egyeztetünk, és néha elvitatkozgatunk.

– Ki a dominánsabb?
– B. F: Az a szabály, hogy, az aktuális blokk ötletgazdájáé a döntő szó. Ő szabja meg, melyik rész hová kerüljön. Azért ritka az olyan jelenet, amelybe a másik valamilyen módon ne nyúlna bele. Összerakjuk, mint... két kicsi legót.
– T. Sz: Ne... tudtam, hogy elsütöd. Pedig úgy szorítottam, hogy ki ne mondd.

– Szóval akkor valóban produkciós irodaként üzemelnek, megosztják a terheket.
– B. F: Érdekes, a Dumaszínházban azt szokták mondani, hogy akkor keletkeznek a legjobb poénok, amikor sokan összegyűlünk, és együtt ötletelünk. Mi mindig együtt lépünk fel, mégis külön szoktunk gegelni. Mint Graham Chapman és John Cleese a Monty Pythonban.

– A Dumaszínházban mindenkivel jó kapcsolatot ápolnak, vagy azért a földikkel szorosabb a viszony?
– B. F: Minden stand-upossal jóban vagyunk, szóval nincs külön erdélyi szekció, ahogyan a Badár–Hajdú Balázs–Kőhalmi triumvirátus sem alkot külön szentesi frakciót.

– Önök eleddig elválaszthatatlanok, így együttesen ismerik önöket az emberek. Soha nem fognak külön fellépni?
– T. Sz: Tudja, az az érdekes, hogy amikor az utcán együtt sétálunk, rengetegen megbámulnak minket. Amikor viszont külön-külön tűnünk fel valahol, ránk se bagóznak. Persze, ha együtt megyünk, akkor is többen ismernek meg, ha Feri a bal oldalamon van, ahogy a tévében is...
– B. F: Megerősítem. Ha együtt sétálgatunk, akkor többen felismernek. Ilyenkor odajönnek, és mondják is, hogy „nézd, itt a Beliczai”! Egyébként a kérdésére válaszolva, az egyes fellépéseken szándékosan építettünk be olyan részeket is, amikor önállóan humorizálunk. Ugyanakkor természetesen a Szomszédnénit most már sokkal könnyebb észben tartani, mint Tóth Szabolcsot és Bálint Ferencet. Ha meg egyszer véget ér a sikersztorink, újra felkeressük Bordás Szabolcsot, aki akkor már minden bizonnyal valamilyen uniós biztos lesz. Esetleg bevállalunk egy sztriptízt.