Nincs választása a cigányoknak

Lippai Roland

2011. október 22., szombat 23:49

A kényszer lesz az a tényező, amely rábírja a cigányságot a kívülállás kultúrájával történő szakításra – állítja az MNO-nak Balog Zoltán. A társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár szerint az integrációs problémák súlyossága nem engedi a félrenézést. A közmunkaprogram célja a munkához való hozzáállás és az életmód megváltoztatása. Nagyinterjúnkból kiderül: létezik a kisebbségi rasszizmus. Annyi bizonyos, hogy a balliberális cigány vezetőknek semmi okuk a melldöngetésre.

Nyomtatás

– Eddig a romák helyzetéről esett szó, holott a felzárkóztatás nem csak őket érinti: a szegény emberekről is szó van. Az a vád éri a kormányzatot – a szociális és az oktatási rendszer tervezett átalakítása és az egykulcsos adó kapcsán is –, hogy szegényellenes. Így van?
– Nem, mi szegénységellenesek vagyunk. Azt még a legelvetemültebb kormányellenes erők sem merik állítani, hogy másfél év alatt keletkezett az a szegénység, amiben most benne van az ország egyharmada.

– Hárommillió ember legalább.
– Így van. A probléma, hogy az eddigi rendszer nem csökkentette, hanem részben stabilizálta, részben növelte a szegények számát. A cigányság körében mindenképpen. Át kell alakítani a rendszert, ez mindig fájdalommal és nehézséggel jár. A baj az volt a rendszerrel, hogy nem volt benne a kilépés perspektívája, a helyzetet a szociális kiadások növelésével tartotta szinten. Ötvennyolc címen lehet valamilyen fajta szociális juttatást kapni. Ez finanszírozhatatlan és nem nyújt perspektívát sem. A Start munkaprogram az az impulzus, ami által az egyénnek éreznie kell: többre kell menni, mert az az elv, ami tipikusan egy „szocialista populizmus”, s ami az előző kormányokra volt jellemző – „én garantálom neked, föl ugyan nem tudsz emelkedni, de lejjebb se csúszol, és nyugodj ebbe bele” –, tarthatatlan. Mi arra a középosztályra építünk, amelyiknek a társadalom motorjának kell lennie. Akik ez alatt vannak, azoknak szemléletével, életvitelével és az ezekből fakadó sikerességével húzóerőt kell, hogy jelentsen ez a középosztály. Mintát és perspektívát is kell adnia a feltörekvéshez. A harmadik oka az átalakításnak az eddigi rendszer korruptsága; nem feltétlenül arra gondolok, hogy itt mindenféle pénzeket elloptak. Arra épült az egész, hogy csak úgy nagyjából, vagy úgy sem kell betartani a szabályokat, vannak kiskapuk, amikből összeáll egy valamilyen módon élhető élet.

– Ez egy cinkos összekacsintás volt.
– Ez a jó kifejezés. Egy olyan életet „gründol” össze az illető, aminek 40-60-80 százaléka félillegális és féltörvénytelen dolgokból áll össze, de mindenki elnézi a másiknak, mert ő is így él. Mindenki tudja, hogy nem 28 meg 48 ezer forintos segélyből élnek azok a családok. Miért nem beszélünk erről? Persze nagyon fontos a hitelesség és a méltányosság miatt kimondani: nemcsak azokról van szó, akik a segélyt, hanem azokról is, akik a többmilliós jövedelmeket egészítik ki feketén.

– Még valami, ha már a bűnözőket említette: látványosan megszaporodtak azok a rendőrségi akciók, amelyek során uzsorásokat kapcsolnak le. Ezek az emberek nem most kezdték a működésüket. Várni kellett a megfelelő jogszabály-módosításra, hogy ezek a bűnözők valóban börtönbe kerüljenek?
– Jogszabályt is tettünk a dologhoz, de szerintem a rendőrség határozott fellépése is hiányzott. Megint csak az a politikai akarat és kormányzati elhatározás kellett, amelyik azt mondja: ennek véget fogunk vetni. De van még, ami hiányzik: az uzsora valós igényekre jött létre, amiket más módon ugyan, de kezelni kell. Egyfajta mikrohitelezési rendszer – ami némelyik önkormányzatnál már működik – elkerülhetetlen annak érdekében, hogy az alacsony jövedelműeknél a hónap utolsó napjai is túlélhetők legyenek, és ne alakuljon ki adósságspirál.