Sokszor megfoghatatlan az ellenség + Képek

Bertók T. László

2012. május 05., szombat 15:00
Korom Ferenc az a vezérkari tábornok, aki a Hadműveleti Csoportfőnökség élén Magyarország védelmi tervének a kidolgozását irányította, egyben részese volt az önkéntes tartalékos rendszer kialakításának is. Ennek jelentőségéről és Magyarország védelmi képességéről faggattuk.

– Köztudott, hogy az amerikai haderő tartalékának gerincét a Nemzeti Gárda adja, amely gyakorlatilag önálló tartalékhadseregként létezik, szárazföldi és légi alakulatokkal, saját fegyverzettel. Emellett minden haderőnemnek (szárazföldi erők, légierő, haditengerészet, tengerészgyalogság) megvannak a maguk tartalékai is. Ehhez a tartalékos rendszerhez hasonlót próbálnak kiépíteni Önök is?
– Minden hadseregnek, így a mienknek is kell rendelkeznie tartalékerőkkel. Tartalékok hiányában gyakorlatilag lehetetlenség, de mindenesetre felelőtlenség volna komolyabb hadműveletet végrehajtani, de még a békeidőben történő feladatellátás is igencsak megnehezül. Mi azonban nagyságrendileg más dimenziókban gondolkodunk, mint az amerikaiak. Az USA fegyveres ereje 1,4 millió aktív és majdnem ugyanennyi, több mint 1,2 millió tartalékos katonával számol. A Magyar Honvédség aktív állománya 25 ezer fő, és az önkéntes tartalékosok létszáma az állomány feltöltését követően sem lesz egyelőre több 8 ezer főnél. A Magyar Honvédség számára meghatározott feladatkör is teljesen más.

– Engem az összehasonlítást illetően csak az érdekelne, hogy önálló erőt képviselnek-e majd a tartalékosok, mint a Nemzeti Gárda, vagy az aktív állomány gyors kiegészítésére, pótlására alkalmas katonákat kell alattuk érteni?
– Ez utóbbit. Akár békeidőszakban, akár fegyveres konfliktus esetén meghatározott feladatuk, hogy támogassák a honvédséget. A tartalékosok létszáma és feladatköre a Magyarország fegyveres védelmi tervében lett meghatározva. E tavaly február 21-én, a miniszterelnök és a köztársasági elnök által jóváhagyott tervet a Honvéd Vezérkar általam irányított Hadműveleti Csoportfőnöksége dolgozta ki. Itt határoztuk meg, hogy mekkora békeállományra és tartalékra van szükség ahhoz, hogy Magyarország szuverenitását biztosítani lehessen. E tervezésre az ország kül- és biztonságpolitikája, veszélyeztetettsége, a politika ambíciószintje, és egy sor egyéb tényező elemzése után került sor. Így alakult ki, hogy 2000 önkéntes védelmi és 6000 önkéntes műveleti tartalékos katonáról beszélhetünk a mintegy 25 ezer, aktív szolgálatot teljesítő mellett.

Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet


– Ennyi elég Magyarország védelméhez? Ezek szerint háború esetén sincs szükség immár kényszersorozottakra?
– Jóllehet, papíron számolunk azzal a 45 év alatti egészséges férfinépességgel, akik – mi úgy mondjuk – különleges jogrend esetén elvileg behívhatók, de valójában nem hiszem, hogy mozgósításukra a továbbiakban sor kerülhet. A hadviselés mára gyökeresen megváltozott. Ezért nem látnám annak sem értelmét, hogy időnként „berángassunk” bárkit is azért, hogy felmérjük a hadrafoghatóságát.

– De azért a katonalétszámmal mégiscsak gondok lehetnek, ha egyszer nyolcezerre növelik az önkéntes tartalékosok számát!

– Vannak feladatok, amelyek ellátását nem célszerű hivatásos állományra bízni sem béke, sem háború esetén. A 2000 önkéntes védelmi tartalékos tehát jelenleg is folyamatosan dolgozik a Honvédelmi Minisztérium háttérintézménye, a HMEI Zrt.-vel kötött szerződés alapján. Az ő dolguk a laktanyák őrzése és védelme, de szerződésük értelmében a tartalékosok közül a legrövidebb időn belül őket tudjuk mozgósítani, például árvíz, vagy más természeti csapás esetén. Ez 500 azonnal mozgósítható embert jelent. Emellett katonai jellegű kiképzést kapnak, ami alkalmassá teszi őket arra is, hogy akár háborús konfliktus esetén a képesítésüknek megfelelő  beosztásban szerepet kapjanak.

– Ez azt jelenti, hogy velük lehet az elesetteket pótolni?
– Személye válogatja, ki mire alkalmas, de alapvetően nem ez lenne a dolguk. Ők a háború esetén is a honvédelem számára kritikus infrastruktúra védelménél kapnának szerepet. Ezenkívül mivel NATO-tagállamként a Magyar Honvédség feladata a szövetséges csapatok fogadása is az ország területén, a tartalékosokra ebben igen nagy feladat hárulna. 

– Ezek voltak tehát a védelmi tartalékosok, akik alapvetően őrködnek, fizetést kapnak érte és szerződéssel nyugdíjkorhatárig dolgozhatnak. De kikből áll majd a további 6000 fős műveleti tartalék, és őket mire lehet felhasználni?

– Ők azok, akik civilként élik az életüket, dolgoznak valahol, de vállalják, hogy különleges jogrend kihirdetése estén azonnal mozgósíthatjuk őket. Vállalják továbbá, hogy évente legfeljebb két hónapra behívjuk őket, hogy katonai szakképzettségüknek, illetve civil foglalkozásuknak megfelelő kiképzésben vegyenek részt, hogy a hadrend struktúrájában bármilyen feladatot ellássanak. Elsősorban tehát ők azok, akik háború esetén pótolni tudják az elesett, vagy sebesült katonákat. Az, hogy mozgósítás esetén milyen posztra kerülnek, már békeidőben eldől.

Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet


– Számukra mi a „biznisz” abban, hogy időnként bevonuljanak kiképzésre? Kapnak érte fizetést?
– Mi nem tekintjük „biznisznek” a haza szolgálatát. Ezek az emberek elsősorban azért önkéntesek, mert el vannak kötelezve a honvédelem ügye iránt. Sokan közülük olyan hivatásos katonák, akik valamiért elhagyták ugyan a sereget, de visszavágyódnak. Többen olyanok, akik még csak sorkatonák sem voltak, egyszerűen vonzza őket a mundér és a katonáskodás élménye. Akik közülük teljesítik a magasabb következményeket, és vállalják, akár bevethetők külszolgálatban, így Afganisztánban is. A kiképzés és a tényleges szolgálatteljesítés idejére a rendfokozatuk szerint járó illetmény jár az önkéntes műveleti tartalékosoknak, akik pedig szolgálati járandóságot kaptak, az új törvények értelmében mentesülnek az arra eső személyi jövedelemadó megfizetése alól.

– Évente két  hónap kalandtúra a seregben. Végtére is, jó mulatság: férfimunka!
– A kiképzés azért kicsit komolyabb dolog, mint a kalandtúra, de az adrenalint kétségkívül tudja növelni néhány kihívás!

– Szép, de hogyan tolerálja mindezt az illető munkáltatója?
– A munkáltatót kárpótolja a honvédség az ágazatra jellemző piaci átlagbér szerint napra kiszámolva. A műveleti önkéntes csak arra az időszakra kap illetményt, amit a kiképzésen vagy szolgálatteljesítéssel tölt, ezért mondom, hogy ez anyagilag nem üzlet, más a motiváció.

– Mi van akkor, ha egy tartalékos magasabb rendfokozattal rendelkezik, mint a hivatásos katona? Ki parancsol kinek?
– A Magyar Honvédségben egy rendfokozati rendszer van, és külsőre sem látszik senkin, hogy tartalékos. Az önkéntes védelmi tartalékosoknak is csak békeidőben különbözik a rangjelzésük a hivatásos állományétól, de ennek csak az az oka, hogy ők nem a honvédséggel, hanem a HM EI-vel szerződtek. Különleges jogrend esetén őket ugyanúgy, mint a többi tartalékost, beintegráljuk a honvédségbe.

Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet


– Ön mint a védelmi terv kidolgozásáért felelős dandártábornok ki tudja jelenteni teljes meggyőződéssel, hogy az ismert haditechnikai hiányosságok mellett is alkalmas a honvédség a haza megvédésére?
– Ezt ki merem jelenteni, és ez nem „kincstári optimizmus” a részemről. Kétségkívül szenvedő alanyai vagyunk mi is a gazdasági válságnak, és senki ne gondolja a vezérkarról, hogy ne akarna több és jobb fegyvert. Jelenleg a védelmi képesség fenntartása a cél, ami megvalósul. Háború esetén merőben más lenne a helyzet, olyankor minden átáll hadigazdálkodásra.

– Azt akarja mondani, hogy amikor kitör a háború, mi akkor kezdünk el modern harceszközöket beszerezni és kezelésükre katonákat kiképezni?
– Nyugodt lehet, senki sem olyan felelőtlen a vezérkarban, hogy arra bazírozzon, hogy hátha nem támadnak meg, hátha időben megtudjuk, hátha fel tudunk készülni a válasszal. Nekünk mindig a legrosszabbra kell készülni. Az ország fegyveres védelmi terve ennek megfelelően meghatározott feladatok és képességek sokaságát foglalja magába. Ezeknek a képességeknek csak egy része kapcsolódik a hagyományos fegyverrendszerekhez. Tudniillik elhúzódó, konvencionális háborúra már nem kell készülni, mert megváltozott a hadviselés természete. Az ellenséget már nem minden esetben ezredekben, dandárokban és hadosztályokban mérjük, sokkal inkább informatikusokban, hekkerekben, kommunikációs szakemberekben. Sokszor megfoghatatlan az ellenség, hiszen civil ruhát visel, barátságosan integet, majd a közelünkbe érve felrobbantja magát. Új dimenziók nyíltak a hadviselésben. A 21. században már kizárható, hogy egy ország a másik ellen egyik napról a másikra háborút indítson, a mai háborúk kitörését előjelek sokasága előzi meg.

– Ezzel mintha azt mondaná, hogy nem is baj, hogy kikoptak például a földi célok ellen bevethető harci helikoptereink, mert úgyse páncélosok mérik ránk a fő csapást.
– Először is vannak harci helikoptereink, másodszor nem mondom, hogy nincsen modern fegyverekre szükségünk. Csak arra céloztam, hogy ha én térdre akarnék kényszeríteni egy országot, eleinte biztos, hogy nem hagyományos katonai erővel próbálkoznék, hanem megkísérelném megbénítani a bankrendszerét, pénzügyi technikákkal megbillenteni a gazdasági egyensúlyát, igyekeznék destabilizálni a politikai rendszerét, meghekkelném a szervereit, zavarokat generálnék a közműszolgáltatások, a kommunikáció területén. És akkor még nem beszéltünk a nemzetbiztonságot érintő olyan veszélyekről, amelyek nem is valamilyen más országhoz kötődnek, hanem a klímaváltozáshoz, az ivóvízkészletek csökkenéséhez, az ezekből következő éhínséghez és migrációhoz. Ezek nagyobb valószínűséggel lesznek háborút kiváltó okok, mint az, hogy katonailag megtámadjon minket valamelyik szomszédunk. Ez a politikai doktrína már a múlté.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés