Azon a Magyarországon, ahol már szinte kijár egy hornos „naés” annak, hogy Kardos Pál, a zuglói polgárőrség elnöke kinevezi magát az általa vezetett szervezet alezredesének, beosztottjait pedig megteszi őrnagynak. Tudjuk: Napóleonnak is bejött a császári önkoronázás. Elmésebbek fel is kurjanthatnának akár, hogy hát ez tiszta Matrix Police, csak hát a valóság már megint rátett egy lapáttal a fantáziára. Kardos ugyanis pont ilyen feliratú karjelvénnyel utazgatott, na meg a rendőrségi mundért idéző gúnyájában. Ő persze tagad, tegye. És persze vállat, meg váll-lapot rángatni is lehet, hogy miért fontos egy akármilyen krikszkrakszokkal ellátott textildarab. Mert ezek az izék jelentenek valamit, és az a valami bizony közmegegyezésen alapul. De ez csak a hozzám hasonló maradiknak fontos.

Már ez sem semmi, de hát ahhoz képest, hogy fogja magát egy civil szervezet és egy nem létező rendőri szerv karjelvényével, rendőrségi járművel nekiáll október 23-i rendezvényeket biztosítani, ez csak közönséges kofalárma. „Hová fog ez vezetni?” – kérdezhetnénk a klasszikus angol sorozat pufók inasával, csak hát félő, hogy ha ebből az uniformisszaporításból sport lesz, akkor legalább annyi és akkora taslit kapunk majd, mint az ifjú Henry. Mert hát képzeljük csak el, mi történne, ha „egyenruha-egyenruha” alapon feljogosítanák magukat mondjuk a kukások, hogy már ők is igazgathassák a forgalmat. Vagy a rebiszesekhez hasonlóan szintén sötét overallban házról házra vonuló kéményseprők úgy gondolnák, hogy beugranak egy közeli sörözőbe tömeget oszlatni. Az sem lesz elképzelhetetlen, hogy a tűzoltók összekeverik tömlőiket a rendőrök vízágyúival, és nekiállnak ugyanannak, aminek a söntésben azonosító szám nélkül ütlegelő kéményseprők. Vagy az orvosok hasra ütésre nekiállnának gazdaságot fehéríteni – a fehér köpeny miatt, ugye. Aztán ne csodálkozzon azon se senki, ha a karszalagos jegyellenőrök önhatalmúlag és testületileg átképzik magukat biztonsági őrré. Vagy magánemberek találnak ki egyenruhákat: fekete nadrág – fehér ing – fekete mellény összeállításban, esetleg szürke nadrág – piros-kék csíkos frotírköpennyel kombinálva. És akkor egyenruhás lesz az egész ország.

Na de több komolyságot, valamint erőt, ’séget, elvtársak! Ha ez utóbbi ornátus nagyjából pont emlékezteti önöket egy munkásőr gyakorlóegyenruhára, akkor az nem azért van, mert príma szövetből készül és nehezen rongyolódik. Hanem azért, mert rendőrségünk szolgálata és védelme kezd már tényleg olyanná válni, mint a 20 éve térdre rogyasztott munkásőrségé. Politikai irányítás alatt tartja a párt (na, szóval a Párt), akarata ellenére (időnként) lefegyverzik, a felszerelése korszerűtlen, a testület maga pedig igen népszerűtlen.

És ez nem is csoda, ha azt vesszük hogy az igazságos Kádár János szürke seregének külön bejáratú tévéműsorában egy olyan reformkommunista aggódott erősen, aki még ma is tarkítja közéletünket. Szabó Zoltánról van szó, aki ezt tudta kérdezni 1989-ben: „És mi lesz, ha ebben a többpártrendszerben minket megvernek?” (Érdekes, hogy akkor a több párttal volt a baj, most csak eggyel, azzal a bizonyossal – a szerk.)

Ismerős? Hogy mondhatta volna ma is? Hát mondja is, sőt van egy olyan érzésem, hogy holnap is fogja. Ahogy hallunk mi még a jövőbeni koronaröptetésről, a bevezetendő nácikirályságról és az országnarancsról. Pedig nem ettől a veréstől kéne tartani, ha már feltétlenül egyenruhákról, gárdákról, feloszlatott testületekről van szó.

Sajóbábony, Veszprém, Olaszliszka és Tatárszentgyörgy, Galgagyörk, Pátka. Ezek egy kicsit fontosabb ügyek, ezeket kellett volna megelőzni, nem csak a részeredményekkel, akarom mondani reformokkal törődni.

Nem igaz, elvtársak? Na, erőt, ’séget!