Aztán hirtelen váltással belezöttyent a régi kerékvágásba és olyan utálattal, elánnal, dühvel szidalmazta a kormányt, ami pártelnök elődjének, Gyurcsány Ferencnek is becstelenségére vált volna. Megtudhattuk, hogy minden rossz okozója a polgári kabinet. Sőt, az emberek arról is értesülhettek, hogy egyre rosszabbul élnek, egyre mérgesebbek a kurzusra. Végül is az ellenzéki párt feje teszi a dolgát, támadja a kormányt, így van ez rendjén – mondhatnánk minderre.

Csakhogy ez nem egy vitriolos parlamenti beszéd volt, hanem ünnepi kommüniké. Amely elvileg azt lenne hivatott deklarálni, hogy bár a parlamenti erők között dúl a pozícióharc egy demokráciában, de vannak ünnepek, amikor elásva a csatabárdot, emberi hangú üzeneteket is meg lehet fogalmazni. Eddig Szent István napja ilyen volt – mentes a politikai pankrációktól.

Tavaly augusztus 20-i kommünikéjében még csak pökhendi, kioktató kormánypárti stílusról beszélt az utódpárt elnöke. Idén már olyasmiket vizionál, hogy a magyarok nem érzik magukat biztonságban, százezereknek nem jut elég sem kenyérből, sem másból, emberek tömegei válnak jogfosztottá és kiszolgáltatottá saját hazájukban. A további vádlista: az állam vezetői szétrombolják a jogállamiságot, sorozatosan megsértik a jogbiztonságot, csorbítják jogainkat, alkotmányos intézményeink működését korlátozzák, a törvényeket önkényesen átírják, hogy csak kevesek érdekeit szolgálják a többségével szemben. Azt is felhánytorgatja Gyurcsány egykori államtitkára, hogy szerinte az ország vezetői elfordultak Európától és ezért az Európával és a környező országokkal fenntartott viszony mára súlyosan megromlott.

Mit hallanak füleink! Mesterházy automatikusan és szervilisen a hazai románság szemében is lejáratódott Ponta-féle bukaresti hatalom pártjára áll saját hazájával szemben! És milyen más környező országra gondolt még a pártelnök? Ezt sem fejti ki bővebben, mint ahogy semmi más szidalmát sem részletezi. Merthogy minden szomszédunkkal konszolidálódik a viszonyunk. Vagy az MSZP már ezt is rossz szemmel nézi? Az meg girland az avas torta tetején, hogy miként romolhatott volna meg a viszonyunk Európával, ha mi is Európa vagyunk. Vagy a tudathasadásos szocialisták szerint önmagunkkal is megromlottak a kapcsolataink? A dúlt lelkű pártvezérnél mindenesetre javallott egy alapos mentálhigiéniai átvilágítás.

A furcsa ünnepi „köszöntő” alapján az a benyomása támadhat bárkinek, hogy valahonnan az egyenlítő túloldaláról származhat, a fekete-afrikai tájékokról. Ahol törzsi háborúk cibálják szanaszét az alig sarjadzó demokratikus alapokat, vívmányokat. Pedig csak innen a kies Jókai utcából jött a haragos küldemény. (Zárójeles megjegyzés: az is megérne egy feketemisét, mennyire vitte le az ingatlanárakat a környéken, hogy odaköltözött a kókadt vörös szekfűs kompánia.)

Mesterházy Attila szövegének üzenete: tartozzunk össze – kivéve a kormányt, a kormánypártiakat, a kormánnyal egyetértőket. Vagyis ne kozmetikázzuk: a nemzet nagy részét szabályosan kirekesztené a demokráciából. Hisz aki egy diktatórikus kabinettel egy követ fúj, az maga is ugyanolyan elbánást érdemel. De vajon milyen politikai hozadékot remél besöpörni a bepörgött párt-élmunkás az ünnephez méltatlan, diszkriminatív sértegetéstől? Zavarba ejtően gyurcsányi klisékre épül az iromány – még a szerkezete is a bukott kormányfő paneleit idézi. Fuvolázás az összefogásról az első részben, aztán egyszer csak lecsap a reakciósokra, hogy látszólag lecsitulva, némiképp higgadtabb fenyegetésekkel zárja sorait. Akár a nagy elődök, Lenin, Sztálin, Hitler és Rákosi gyűlöletbeszédei.

Adódik a kérdés: nem fél hasonlítani a hipernépszerűtlen Gyurcsányra? A válasz: nem, mivel Mesterházynak bizonyítania kell saját bázisának: keményebb egykori példaképénél-főnökénél. Hogy ő még kíméletlenebbül bánik el a retrográd polgári elemekkel, akiket a hősi mozgalmi időkben már rég nem is hűvösre, hanem hidegre tettek volna. Egy utódpártállami alakulat változatlanul abban méri vezetőinek sikerességét, hogy mennyire agresszíven képesek fellépni az osztályellenségekkel szemben. Ha valaki ezt az elvárást nem teljesíti elég hatékonyan, azt hipp-hopp lecserélik.

Mesterházyval efféle tudományos szocialista szempontból elégedettek lehetnek, átment a belső forradalmi vizsgán. Maradéktalanul megvalósítja a gyurcsányizmust, sőt rá is tesz egy-két lapáttal. Még az őszödi hetvenkedő sem adott ki ilyen vérben áztatott tollal írott ultimátumszerű közleményeket. Ő is érezte, ez már túlmenne az általa amúgy feszegetett, sőt semmibe vett határokon. Provokálni akar a pártbonviván – végre vegyék komolyan és reagáljanak rá a kormánypártok, lehetőleg minél felháborodottabban. Ez ugyanis legitimálná a baloldalon, mint a kormány által komolyan vett ellenfelet.

A jelek szerint vágyai most sem teljesülnek. Komolyan vehetőségben, versenyképességben nagyjából abba a pozícióba navigálta le magát, ahol Török Zsolt helyezkedik el. A talányos végzettségű pártszóvivő arról povedált a külön e célból összehívott tájékoztatón: nem tükrözi a valóságot az ünnep Együtt az ország szlogenje. Meg arról, mennyivel olcsóbb lehetne a nemzeti konzultáció, továbbá a Terrorelhárítási Központ költségeiből az iskolakezdés és a legrászorultabbaknak a nyári gyermekétkeztetés is bőven fedezhető volna. Szerinte „a fideszeseknek luxusóvoda jut, másoknak meg luxus az óvoda”.

Mindeme rikító demagógia szintén gyurcsányi vetemény: a polgári oldal ne mondjon olyasmiket, hogy együtt az ország. Nincs együtt és punktum! Nincs barátság ezekkel a „fasisztákkal”. Pfúj! Ne is álmodozzanak róla! Török és Mesterházy. Két összeillő ember – egy és ugyanazon szint. Gyurcsányizmus Gyurcsány nélkül.