Január elsején vége mindennek?

Lippai Roland, 2011. december 1., csütörtök 08:35, frissítve: szerda 12:53
Nem kell ezt túlvariálni. A helyzet rendkívül súlyos, az igazán nagy balhé elkerülésére egy hónap maradt. Ha nem sikerül megegyeznie a kormányzatnak és a vasat a tűzben tartó rezidenseknek, akkor január elsejétől nagyot fog nézni, aki arra vetemedik, hogy megbetegedjen.

Az egészségüggyel kapcsolatos úgynevezett rendszerösszeomlás fogalma igen nehezen ragadható meg annak ellenére is, hogy ötpercenként hallani eme jóslatot. Sokan azt gondolják, egyik pillanatról a másikra bezárnak a rendelők, a kórházak, és mindenki mehet, amerre lát. Egy ilyen rendkívül komplex rendszer nem dobja be csak úgy a törülközőt hétfőről keddre. Az értelmezési keretet inkább a működés optimalizáltságának mértékében érdemes kijelölni, merthogy az úgynevezett összeomlás után is lesz ellátás. Kérdés a minőség mértéke. E dimenzió külön misét érne kezdve az otthonról bevitt gyógyszerekkel, a piszkos vécékkel, a kórházi koszttal, a gyógyító eszközök elérhetőségével bezárólag. A dolgozók rossz hangulata, olykor arrogáns viselkedése még inkább nyomja a gyógyulni vágyókat.

Közben a kórházak adósságállománya már a 130 milliárd forintot is elérte, amiben közrejátszanak a finanszírozási és rendszerproblémák. De nem kellene arra is rákérdezni, hogy az intézmények vezetői pontosan hogyan is kezelik a rájuk bízott közvagyont? Egy egyszerű munkahelyen ennek ezredéért utcára teszik az embert. 

Ebben a bérvitában mindkét fél rendkívül nehéz helyzetben van, mégis tisztességes párbeszédet láthatunk; a cél úgy tűnik, nem a másik megsemmisítése, hanem a megegyezés. Biztató jel, hogy Lázár János fideszes frakcióvezető igen pontosan értésére adta mindenkinek: tisztában vannak a gondokkal.

Közben meg a szlovák bomba igen nagyot durrant, s a román időzítő is ketyeg már. Ismerős?

A helyzet súlyosságát tekintve pitiáner dolog lenne azon vitatkozni, hogy hányan is húztak el innen; plusz-mínusz száz fő eltérés esetén is az a lényeg, hogy a rendszer dolgozói sem szakmailag, sem anyagilag nem érzik biztosnak a jövőt. S nem csak ők. Lázár frakcióvezető is elismerte: a kormányzat számára az egyik legnagyobb társadalmi kihívás a húszas-harmincas generáció itthon tartása. De maradjunk a gyógyítás területén: józan ésszel felfoghatatlan, hogy 230-250 órákat gályáznak emberek 80-85 ezer forintért. Ebben az esetben a kimerültség, a reménytelenség, a perspektíva hiánya megfűszerezve a korgó gyomorral emberéletekbe kerülhet. Mindez méltatlan. Kimondhatatlan a feszültség a felelősség és a bérezés szintje között, amit évi negyvenmilliárd forintból rendezni lehetne.

A kormányzat – s benne Szócska Miklós államtitkár – igen nehéz helyzetben vannak, s gyakorlatilag már az egész rendszert átnézték annak érdekében, honnan lehetne még lecsippenteni egy-két milliárdot tűzoltásra. Papp Magor rezindeselnök nettó kétszázezer forintban jelölte meg azt az összeget, amivel talán itthon lehetne tartani a fiatal doktorokat.

A mindig pofázó és elégedetlenkedő rezidenseket emlegetők gondoljanak bele: dolgoznának-e heti 60 órát 21 ezer forintért? A válasz után lehet szövegelni.

hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28
  29. 29
  30. 30
  31. 31
  32. 32
  33. 33
  34. 34
  35. 35
  36. 36
  37. 37
  38. 38
  39. 39
  40. 40
  41. 41
  42. 42
  43. 43
  44. 44
  45. 45
  46. 46
  47. 47
  48. 48
  49. 49
  50. 50

Hozzászólások - 13 db

A hozzászólások mutatása