Van abban valami komikus, de ugyanakkor félelmetes is, ahogyan a hivatalosságok reagáltak a Magyar Nemzet cikkére, amelyben arról számoltunk be, hogy két izraeli kémrepülőgép különböző manővereket hajtott végre a magyar légtérben.

Komikus, mert ebben az ügyben mindenki úgy viselkedik, ahogyan az egyébként elvárható volt. Mint egy rossz krimiben, ahol előre tudjuk, ki a gyilkos. A magyar hatóságok egymásra mutogatnak, a kormánynak fogalma sincs semmiről, a kormányfő és a honvédelmi miniszter kölcsönösen vizsgálatot kérnek egymástól, az izraeli nagykövet kijelenti, hogy nincs itt semmi gond, csak a szélsőjobboldal Izrael-ellenessége, a hivatalos izraeli katonai válasz pedig természetesen nem mond igazat. (A Hvg.hu-nak nyilatkozva az izraeli hadügyminisztérium azt közölte: egyetlen Hercules típusú gép repült Magyarországon a helyi hatóságok engedélyével. A Herculest és az említett két felderítőgépet körülbelül olyan nehéz összetéveszteni, mint egy kamiont egy Ferrarival.)

Szóval akár nevethetünk is az illetékesek ostoba magyarázkodásain, hazudozásain, vagy gyárthatunk különböző vicces vagy komolyabb összeesküvés-elméleteket. Hogy például a kémgépek valójában az MDF (SZDSZ) kopogtatócédula-gyűjtését jöttek segíteni, tudniillik szenzoraik kifürkészték, kinél van még kitöltetlen cédula, s így a gyűjtőknek nem kell végigbóklászni a várost, hanem célzottan, mint egy precíziós bomba csaphatnak le az árva cédulákra. Mások szerint az sem lehet véletlen, hogy épp akkor ölték meg a legbefolyásosabb szír pénzváltót Budapesten, amikor megjelentek az izraeli gépek. Ám az is lehet, hogy a választás előtt egyesek szerint gombamód szaporodó izraeli charterjáratok (amelyek természetesen szavazók tömegeit hozzák) útját készítették elő a felderítőgépek.

Mosolyunk azonban nem túl őszinte. Mert ha belegondolunk, mi történt itt, az elkeserítő és félelmetes. Az is, ha a magyar kormány, a Honvédelmi Minisztérium tényleg nem tudott az egészről, s ők is csak pislogtak a hír hallatán, mint süket disznó a zsebórára. Mert ilyen alapon ezek azt sem vennék észre, ha Budapesten már valamelyik ellenséges hatalom (szerencsére ilyen azért szinte nincs is) katonái masíroznának, s lehet, Szekeres meg a többiek még valami tanyasi fórumon védenék a demokráciát akkor is.

S az is félelmetes, ha, mint ahogy egyébként szoktak, megint hazudtak. Hogy nagyon is jól tudták, tudják ők, mit kerestek itt az izraeli gépek, csak valahogy elfelejtették erről korábban tájékoztatni az embereket, s most egyre mélyebbre süllyednek a hazugságspirálban. Hiszen maga az izraeli nagykövet asszony ismerte be: rutinról, tehát szokásos dologról van szó, nem először járnak itt a katonai gépek. S ahogy az lenni szokott, az eszükbe sem jut, hogy ebből egyetlen kiút van: igazat kellene mondani.

Az izraeli nagykövetnek meg annyit: amennyiben Tel-Aviv szép egét hirtelen magyar Gripenek hasítanák szét, magyarellenesség lenne-e, ha a zsidó állam bármelyik polgára megkérdezné, mi a frászt keresnek ezek itt. Szerintem nagyon is jogos kérdés lenne. Mi sem tettünk mást, mint halkan megkérdeztük: mit akartak itt az izraeli katonák? S amikor eldöntöttük a kémrepülőgépekről szóló cikk sorsát, igyekeztünk a lehető legóvatosabban fogalmazni, hogy még a látszatát is kerüljük, hogy itt bármiféle zsidó- vagy Izrael-ellenesség van a dologban. De úgy látszik, a nagykövet asszonynak egyetlen Izrael-barát lépés lehetséges: a hallgatás.

De ugyanezt tettük volna, ha orosz vagy kínai felderítőgépet látunk. Sőt még akkor is, ha esetleg palesztint. Ja, hogy nekik nincs olyan? Akkor bocs.

Mindenesetre eltelt két nap, s még mindig nem tudjuk, mi célból repkednek felettünk egy idegen ország katonai gépei.