Az HBO műsorán július közepe óta szereplő, Rosie O’Donnel ízlése szerint megszerkesztett családi filmben (címe: A család az család) bölcs dolgokat mondanak a kisgyermekek. Feltehetőleg mindet otthon tanulták igazi és törvény által kiutalt szüleiktől. Utóbbiak között szép számmal vannak az azonos neműek családalapítási jogai mellett kardoskodó homoszexuálisok és leszbikusok is. Nincs mit csodálkozni ezen, a zenés-táncos-animációs összeállítás fő hajtómotorja, a színész-énekes, író, tévé- és médiaszemélyiség Rosie O’Donnel az egyik legismertebb leszbikus Amerikában, és négy örökbe fogadott gyermeket nevel. Ettől függetlenül amit meghökkentően kedves, humoros és hatásos családvédő filmjével hirdet, a világ legfontosabb tudnivalója: a család csakis a szeretetre építhet. A feltétlen szeretetre.

Jól időzítette a bemutatót a magyarországi HBO, a családi bajok ugyanis rendszerint a nyári nagy vakáció idején robbannak ki. Ez idő tájt az üdülőhelyeken, a bevásárlóközpontokban, a hajókon, a vonatokon annyi családi háborút látni s hallani, mint év közben sohasem. Nem vitás, az elviselhetetlen meleg, az össztársadalmi zaklatottság, a pénztelenség is vádolható emiatt. De a legfőbb gond alighanem mégis másutt keresendő: a mai kisgyermekes magyar családok legtöbbjének fogalma sincs arról, hogy a család csakis a szeretetre építhet. Persze az Óperenciás-tengeren innen és túl is tudható, hogy a család intézményével mindenütt nagy a baj, hogy a csonka családoknak is lehetnek árvái, s az örökbefogadási procedúráknak is kárvallottjai… Az A család az család című amerikai produkció azonban nem róluk szól. Ebben a válogatásban csupa olyan elégedett gyermek kap szót, akiket vér szerinti vagy jogi úton nyert felmenőik minden módon védelmeznek saját sorsuk gubancos fordulataival szemben is. Az ezekkel kapcsolatos tudnivalókkal ugyanis a kellő időben és a megfelelő stílusban látják el őket. De ettől függetlenül is az A család az család című összeállítás boldog emberekkel népszerűsíti a családi boldogságot. Ziggy Marley a mamájával és a nővérével énekel a szeretetről, a négyéves Najora az édesapjával, a tizenegy esztendős Martin hét testvérével. Az Emmy-díjas Maciek Albrecht rajzfilmjei pedig mókásan egészítik ki a dal- és vallomásbetétek által reklámozott családi harmóniát, amelyhez minden e világra szólított jövevénynek joga van.

A szerencsétlen családokról, melyeknél a közöny, a brutalitás vagy más baj és betegség teszi tönkre a felnövekvők hétköznapjait, ezeregy tévéadás beszél. Sorozatok, játék- és dokumentumfilmek, hírműsorok és felvilágosító programok. Hogy mennyi a hasznuk, nem tudom. De azt igen, hogy azokon a családokon, amelyekből „csak” a szeretet hiányzik, ez a habkönnyű amerikai összeállítás is segít. A nélkülözhetetlen szeretetről egyébként sem lehet eleget beszélni.