Ugyanakkor a népesedési bajokra közönyös köröknek is ideje lenne észbe kapniuk, ugyanis itt nem csupán szimbolikus bajról van szó, hanem egy, a későbbiekben igen komolyan forintosítható problémahalmazról. A népességfogyás fenntarthatatlanságot okoz szinte minden alrendszerben, ez pedig nem hit- vagy ideológiai, hanem ténykérdés. Persze az SZDSZ-nek nevezett „szerkezet” már nem képes család- és közösségellenes (így gyermekellenes) kirohanásokra, ám az általuk képviselt destruktív individualizmus azért rendesen utat talált a tudatalattiba. Méghozzá kollektíven, így igen kemény munka lesz meggyőzni arról a fiatalokat, gyermekteleneket, hogy önmagukon túl is vannak még fontos dolgok (és kötelességek) ezen a világon.

Az elmúlt évek rezsimjeit hidegen hagyta, hogy mi történik azzal a „szövettel”, amely végül is magának a létnek a kereteit adja meg. Kíméletlenül pörkölték azt, s ugyan a Bajnai Gordon nevével „fémjelzett” időszakban elkussoltak a szimbolikus támadások, ám olyan irányba alakítottak a családtámogatási rendszeren, amely még inkább afelé nyomta a társadalmat, amerre most is tart: tervben vannak a gyerekek, ám a tényleges gyermekvállalás nem valósul meg. Talán nem tud kiteljesedni ennek a pokoli, egészen pokoli politikának a hatása, mert az új kormány igen korán kijelentette: visszaállítják a korábbi családtámogatási rendszert és deklarálták azt is, hogy a család intézménye a társadalmi szerveződés alapja, emellett az adórendszer is megindul ebbe az irányba. Rég várt hangok ezek.

Bogár László professzor fogalmazta meg, hogy bármilyen probléma megoldása előtt még két feltételnek teljesülnie kell: előbb az elbeszélésnek, majd a megbeszélésnek kell jönnie. Kókler, aki pontos diagnózis nélkül kezd neki a beteg kezelésének.

A jelek szerint az „elbeszélés” megkezdődött. Ebben a Nagycsaládosok Országos Egyesülete által felállított népességszámláló immár a második fokozat, hiszen a Népesedési Kerekasztal tavaly év végi alapítása óta a népesedési probléma teljes palettájára felhívja a figyelmet. Munkacsoportjai a problémafelvetés mellett a lehetséges – vagy továbbgondolásra alkalmas – megoldások tömkelegét dolgozták ki. Az értékek labirintusába belehajszolt és beleszületett fiatalokra, a párkapcsolati problémákra, a gyermekvállalás és a család intézményére fókuszálnak. Úgy tűnik, ez az értékközpontú munka találkozik a kormány szándékával is.

A számláló most óránként átlagosan kettőt fordul a mínuszba, vagyis a „nemzetféltőknek” minden okuk megvan az aggodalomra. A gúnyos mutogatók sem lehetnek nyugodtak: talán éppen most úszik el az ő békés öregkoruk záloga is.

A „megbeszélés” folyamata akkor indul majd el, amikor jönnek a konkrét – a kormányzat és a témában érintett társadalmi rétegek által közösen kidolgozott – javaslatok. S nemcsak az anyagi dimenzióban, hanem a fejekben is rendet kell tenni. Be kell fejezni annak sugallását, hogy az áldott állapot (reklámokban és más helyeken: „terhesség”), a későbbi gyermek csak gond és teher. Persze egy gyerek mellett már nem lehet bódultan beleszaladni az éjszakába, a carpe diem is tarthatatlanná válik és bizony teljesíteni kell bizonyos kötelezettségeket, amelyeket, mint kutya a vizet, rázott le a liberális ideológia. 

Pongrácz Tiborné, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatóhelyettese számos okát nevezte meg a bajoknak. Mi csak kiegészítjük szavait: a felelősség nem vállalása, a súlyos egoizmus, a kényelmes és „szabad” élethez való ragaszkodás. A neves kutató emlékeztetett arra is, hogy ez a tendencia 1981 óta tart. Vagyis három évtizede a politika – rövid időszakot kivéve – egészen egyszerűen nem hajlandó szembenézni ezzel a szimbolikus és forintokban is súlyos bajokat okozó problémával.

A hivatalba lépett Orbán-kormány egyik kiemelkedő feladata az is, hogy legalábbis megpróbálja mérsékelni a fogyás ütemét, közben egy olyan jövőképet ajánlva a nemzetnek, amelyben bátran állnak a heteroszexuális párok a gyermekvállalás kihívásai elé.