Saját gyermekeink lesznek a gyilkosaink?

Jól szórakozunk a háborúk élő közvetítése közben

Lippai Roland

2008. október 22., szerda 23:50

Magyarországon is tudatosan fölépített kultusza van az erőszaknak. Úgy tűnik, hogy manapság sikereket csak úgy érhetünk el, ha a legbrutálisabb erőszakot is alkalmazva átgázolunk minden akadályon – emberen is –, ami közénk, illetve a vágyott javak, előnyök közé áll. Mindegy, hogy egy szappanopera vagy egy élő háborús közvetítés közben ülünk a televízió előtt? Gyermekeink képesek kivonni magukat a virtuális valóság következménynélkülisége alól? Az érték megvillantása elmaradt az elmúlt két évtizedben. Ne csodálkozzunk, ha fiataljaink legitim eszköznek gondolják az erőszakot az önérdek-érvényesítéshez. Az MNO megpróbálja ennek a súlyos értékdeficitnek a felszínét megkapargatni. Interjú-összefoglalónkban szociológusok szólalnak meg.

Olyan globális világban élünk – és ebbe beletartozik Magyarország is –, ahol tudatos műgonddal épített kultusza van az erőszaknak – jelentette ki Bogár László az MNO-nak. „Azokat a készségeimet, képességeimet és eszközeimet kell fejlesztenem”, amelyek lehetővé teszik, hogy az akadályokon „mindig, minden körülmények között, illetve minden időben és térben át tudjak törni”, akár a legbrutálisabb erőszakkal is – fogalmaz a professzor azzal az embertípussal kapcsolatban, amelyik elfogadott eszköznek tartja az erőszakot az érvényesüléshez. Köztudott: a minap egy 2006-ban elvégezett kutatás eredményei láttak napvilágot, örömre pedig egyáltalán nincs okunk az eredmények láttán. Fiataljaink jelentős része úgy gondolja, hogy az erőszak hozzátartozik az élethez, az érvényesülésnek valamiféle eszköze. A legmegdöbbentőbb azonban, hogy „az erőszak valamiféle szórakozás is egyben” számukra.

„Úgyis feltámad, ha megölöm” – de csak a rajzfilmben

Mint ahogy az általunk megkérdezett szakemberek hangsúlyozták, a televíziónak is súlyos felelőssége van a negatív viselkedésminták átadásában. Már a harmadik olyan generáció nő föl Magyarországon – folytatja a Bogár –, amelyik erősen függ a televíziótól. A gyerek főleg „amerikai rajzfilmekre, illetve az erőszakra épülő filmekre építi fel saját életét is”, innen nyeri a „cselekvési mintáit”. Nem szabad megfeledkezni a számítógépes játékokról sem, amelyek az „adrenalinbomba” gyújtózsinórjai is lehetnek a monitor előtt eltöltött hosszú órák alatt. Bogár ezzel kapcsolatban azt mondta: mivel a számítógépes játékokban a „ha megölöm a másikat, az nem számít, mert úgyis új életet kap” mechanizmus működik, a televízió romboló hatása innen még nagyobb lökést kap. A professzor úgy látja, a „gyereknek egyre nehezebb felismernie azt, hogy az életben valóságos fájdalomról, illetve valóságos halálról van szó”. Egybemosódik a televízió-számítógép kettősségének a valósága a hús-vér emberi valósággal – fogalmaz a professzor.

Ahol a közösség a gyűlölet tárgya: a kommunizmus és a kapitalizmus

Mind a kommunizmus, mind a kapitalizmus pusztító veszélyként értelmezte a közösségeket a saját létére, s minden eszközt bevetettek ellene. Ebben is közös a két rendszer – állítja Bogár. Bővebben.

Az ököljogot jobban honorálja a társadalom?

A média által sugárzott minta találkozik egy „erősen értékvesztett társadalmi klímával”, ennek okán nem szabad csodálkozni azon, hogy fiatal gyerekek a felnőttek egy részével együtt legitim eszköznek érzik az erőszak alkalmazását az érvényesüléshez – fogalmazott az MNO-nak Albert Fruzsina szociológus. A főiskolai tanár úgy látja, hogy a jelenlegi társadalmi közeg inkább honorálja az erőszakos, mint a szolidaritás-empátia kettősségén alapuló viselkedést. Albert Fruzsina megemlíti azt is, hogy a magyar társadalom atomizálódott, nem érvényesülnek azok a szabályrendszerek, amelyek korábban a közösségeket jellemezték. Nem ebben a „névtelen, személytelen” viszonyrendszerben éltek az emberek – teszi hozzá a szociológus, aki hangsúlyozta azt is: az elmagányosodás, a barátok számának csökkenése, a problémák ki nem beszélése okán is erősödhetnek deviáns jelenségek. Bővebben.

Oda az emberi méltóság is, 20 év alatt semmi sem történt

Többször írt már az MNO is arról, milyen rossz helyzetben vannak iskoláink, s nem csak arról van szó, hogy az önmagát baloldalinak nevező kormány (korábban kormánykoalíció) adminisztratív eszközökkel vérezteti ki az iskolákat, zárja be a kis iskolákat, amelyek vidéken – főleg a kis falvakban, zsákfalvakban – fontos közösségi terek is. „Kitartó munkával” sikerült a tanárok, illetve az iskola mint intézmény társadalmi presztízsét áthelyezni békaperspektívába. Ennek is lehet a következménye, hogy az iskola nem képes komoly nevelő hatással lenni a gyerekekre.

Vajon nem lenne a szülőknek, vagy éppen az iskolai közegnek a feladata az, hogy elmagyarázza a gyereknek, hogy az erőszak nem elfogadott eszköz az önérdek-érvényesítésben? – tette fel a kérdést az MNO Bauer Béla szociológusnak. Az egyetemi tanár, ifjúságkutató úgy látja: alapvetően a szülők felelőssége, hogy mit engednek meg a gyereknek. Hozzátette, az iskola ebben az értelemben már nem képes a gyerekek szocializációjára, hiszen a gyerekek olyan „értékekkel” érkeznek az intézmény falai közé, amelyeknek a „helyretételére” az iskolának nincsen jogosultsága.

Kényelmes fotelből nézzük a bombázást

A mindenkori szellemi elitnek a felelőssége és feladata, hogy a társadalom számára megfogalmazza, illetve feltárja azokat az értékeket, amelyek mentén egy társadalomnak működnie kell. Az elmúlt 18 év legnagyobb hibája, hogy ez a folyamat nem történt meg – jelentette ki Bauer Béla. Kérdésünkre azt mondta: minden bizonnyal anómiás állapotban van (tehát értékvesztett, „iránytű nélküli állapot” – a szerk.) a magyar társadalom. Ám ez folyamatosan jelen van az európai társadalmakban. „Élőben közvetíteni egy háborút a televízióban – ami lehet, hogy csak egy virtuális valóság –, ez hozzájárul ahhoz, hogy a valóság, illetve a virtuális valóság nem választódik el a gyerekek tudatában” – fogalmazott a szakember. Bővebben.

Életkori sajátosságoknak is szerepe van

Több kutatás is bizonyítja, hogy ez a korosztály bizonyos esetekben eldurvult, erőszakos viselkedést mutat – hívja fel a figyelmet Rosta Andrea egyetemi oktató. Ugyanakkor a szociológus-kriminológus úgy látja, hogy a fiatal tizenévesek korosztálya átmeneti társadalmi helyzetben, a felnőtté válás folyamatában van. Ennek megfelelően vannak bizonyos életkori sajátosságok, amelyek fogékonyabbá teszik őket a normasértésekre, s ezen belül az agresszióra is – jelentette ki az MNO-nak interjújában a szakember. „Ez egy nagyon intenzív szocializációs korszak (…), s ha eleve gyenge a szülői, családi háttér, vagy egyéb más viszonylatok, az még inkább felerősíti a csoportban járást, ami az agresszió fokozódásával is együtt járhat”. Kérdésünkre, hogy vajon van-e létjogosultsága annak, hogy a büntethetőség korhatárát a jelenlegi 14 éves korról leszállítsák 12 évre, határozott nemmel felelt.

A helyzetre adott válaszok, lehetőségek közül többet is sorolt a szakember, az MNO a következőt emelte ki: arra van szükség, hogy „a felnőttek társadalmilag, mentálisan újra »egészségesek« legyenek, hogy így visszaszerezzék hitelüket gyermekeik előtt, hogy újra példaképei lehessenek gyerekeiknek, ne a médiából vagy a deviáns kortárs csoportokból válasszanak »hőst« maguknak”. Bővebben.