Jól felrajzolt párhuzam, csak alapja nincs, s ez a Heti Válasz tényfeltáró cikkének megjelenése óta a tévedés kockázata nélkül jelenthető ki. Amit látunk, minden bizonnyal csupán egy rövid távú sikerekkel kecsegtető, gátlástalan politikai játék, amelynek tétje a korrupcióba nyakig süppedt, nyolc éve kormányzó jobbközép HDZ számára a hitelvesztés minimalizálása. A kabinetalakításra készülő baloldali SDP pedig vélhetőleg azt kívánja demonstrálni az INA-ügy nemzeti fókuszú interpretálásával, hogy kiáll a horvát érdekek védelme mellett. Az összekuszált történethez mindkét pártnak van köze.

Amikor 2003-ban a Mol legjobb ajánlattevőként megszerezte az INA 25 százalékát, az SDP volt kormányon – nem is mulasztják el ezt felemlegetni a HDZ-s politikusok, amikor arra kellene válaszolniuk, miképpen vehette át az INA irányítását kisebbségi tulajdonosként a magyar olajtársaság az ő kormányzásuk alatt, 2009-ben. Az ügyészség válasza ugyanerre a kérdésre ez: korrupcióval.

Ivo Sanader akkori miniszterelnök a gyanú szerint tízmillió euró kenőpénzt kapott két ciprusi offshore cégen keresztül a Moltól. A vád egyik forrása Sanader egykori tanácsadója, Robert Jezic. A börtönből vélhetőleg vádalku fejében szabadult férfi állítja, az ő cégéhez futott be a miniszterelnöknek szánt kenőpénz egy része. A másik „bizonyíték” egy zágrábi étteremben készült videofelvétel. A biztonsági kamera filmkockáin Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató és Ivo Sanader látható. Beszélgetnek, egy papírlapra valamit írnak is, de nem hallatszik, miről beszélnek, és nem látszik, mit írnak. A szalag így aligha lehet perdöntő bizonyíték. De nem lehet az Jezic bankszámlája sem.

A Heti Válasz ugyanis kiderítette, hogy az átutalást bonyolító két ciprusi cég a Gazprom érdekeltségeibe tartozik ősz óta, előtte pedig a Mol egyik legnagyobb ellenlábasaként számon tartott orosz üzletemberhez, Megdet Rahimkulovhoz kötődtek. Márpedig elég nehéz elképzelni, hogy egy orosz hátterű cég épp akkor csúsztat kenőpénzt a horvát miniszterelnök zsebébe a Mol érdekében, amikor Magyarországon éppen mindenki mindent megtesz az orosz befolyás elhárítására. A vádat tovább gyengíti az események időbeli sorrendje.

Az állítólagos kenőpénz ugyanis fél évvel azután jelenik meg Jezic számláján, hogy a horvát kormány rábólintott az INA menedzsmentjogainak átadására, a rögzített találkozó idején pedig Sanader már lemondott kormányfői posztjáról. Hogy mikor lesz vége a történetnek, egyelőre kérdés. Az viszont nem, hogy déli szomszédunk, amelynek uniós csatlakozását éppen tegnap hagyta jóvá az Európai Parlament, vasárnap országgyűlési választásokat tart, s ennek nyomán megváltozhat a Mol körüli politikai légkör. Biztató legalábbis, hogy a leendő gazdasági miniszterként emlegetett Radimir Cacic szerint a kormánynak nem a korrupciós vádakkal kell foglalkoznia, hanem két stratégiai partner, Horvátország és a Mol közös vállalataként kell tekintenie az INA-ra.

Józansága érthető, hiszen egy időben a társaság annyira legatyásodott, hogy még az eladott üzemanyag utáni áfát és jövedéki adót sem tudta átutalni az államkasszába. Ráadásul nem is volt ez olyan rég – közvetlenül az előtt, hogy a Mol megkapta volna a menedzsmentjogokat.