A vádlott az elsőfokú eljárásban arra hivatkozott, hogy a lakására hívott nő természetes halállal halt meg, és csak azért ásta el az előzőleg hatfelé darabolt testet, mert pánikba esett.

Az ítélőtábla mostani döntése után az elsőfokú eljárást az időközben a Pest Megyei Bíróság helyébe lépő Budakörnyéki Törvényszék egy másik tanácsának kell lefolytatnia. Az ítélőtábla az eljárás megismétléséről hozott határozatával lényegében helyt adott az ügyészségi indítványnak. Az ügyészség a Pest Megyei Bíróság példátlan eljárási hibáira hivatkozva kezdeményezte az új eljárás lefolytatását.

A bűnügy előzményei 2005-re nyúlnak vissza, amikor egy Sződligeten élő, háromgyermekes családban az apa betegsége miatt elvesztette a munkahelyét. A feleség ekkor egy ügyvédnek eladta egy debreceni házban lévő tulajdonrészét azzal a kikötéssel, hogy még abban az évben visszavásárolhatja.

A házaspár közben vállalkozásba akart fogni; nyúlfarmot akartak létesíteni, az ehhez szükséges anyagiakat pedig hitelből próbálták meg fedezni. Megkerestek egy hitelezési közvetítéssel foglalkozó nőt (a későbbi áldozatot), aki vállalta, hogy segít nekik a szükséges több száz millió forint előteremtésében. Az eladott debreceni ingatlanrészért kapott pénz nagy részét a nyúlfarm létrehozásához szükséges több száz oldalas pályázat lefordítására költötték.
A hitelezési eljárás azonban elhúzódott, így az eladott lakásrészt nem tudták a megszabott határidőig visszavásárolni. Ekkor a házaspár a budapesti hitelezési ügyintézőt sződligeti otthonukba hívta; a nő pedig eleget is tett a meghívásnak.

A történetnek ettől a ponttól többféle változata is van; a vádlottak szerint a nő a lakásban egy vita után rosszul lett és váratlanul meghalt, míg az ügyészség szerint az asszonyt megölték. A homályban maradt történetből még azt sem sikerült tisztázni az eljárás során, hogy a férfi felesége (a későbbi elsőrendű vádlott) is a házban tartózkodott-e, amikor a haláleset történt.

A férj (a későbbi másodrendű vádlott) azt azonban elismerte, hogy a nő halála után a testet feldarabolta, majd a hat testrészt a környéken több helyen elrejtette; tettét később pánikkal magyarázta.

Az ügyészség azonban logikusabbnak tartja az a feltételezést, amely szerint a nőt meggyilkolták, és a nyomokat el akarták tüntetni. A vád szerint a nőt a budapesti lakásáért ölték meg, később ugyanis hamis szerződést nyújtottak be a földhivatalhoz. Ebben a feleség anyja (a későbbi harmadrendű vádlott) volt a társuk, aki a megölt nő személyi igazolványával visszaélve hamisította alá az adásvételi szerződésen az aláírást.
A védők azért tartják logikátlannak a gyilkosságot, mert a házaspár éppen a hitelezési ügyintézőn keresztül számíthatott volna a nyúlfarm létesítéséhez szükséges pályázati pénzre.

A megölt nő fejét fél évvel később, 2006 márciusában találták meg mezőgazdasági munka közben; a koponyát egy traktor fordította ki a földből. A férfi ezután vezette el a nyomozókat azokra a helyekre, ahol a test egyes darabjait elrejtette, ám nem sikerült valamennyi földi maradványt megtalálni.

Az igazságügyi orvos szakértők nem tudták megállapítani a szétvágott test maradványai alapján, hogy mi okozhatta a halált, az elsőfokú bíróság pedig lényegében erre hivatkozva mentette fel a házaspárt az emberölés vádja alól.

A bíróság így csak csalás és közokirat-hamisítás miatt ítélte őket 3-3 év börtönbüntetésre. A büntetésbe a vádlottaknak az eljárás idején előzetesben letöltött idejét is beszámították, így az elsőfokú ítélet óta szabadlábon vannak.

Az ítélőtáblának a mostani, az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező és új eljárásra kötelező ítéletében nem volt lehetősége a vádlottak ismételt előzetesének elrendelésére. A vádlottak az ítélőtábla csütörtöki ülésén nem jelentek meg, erre nem is lehetett kötelezni őket. Az ülésen elhangzott, hogy a vádlottak zárt tárgyalást akartak, de ehhez a bíróság nem járult hozzá.

Az ítélőtábla a harmadrendű vádlott (aki a vád szerint sem volt jelen a halálesetnél), a szerződést aláhamisító asszony esetében csak pontosította az elsőfokú határozatban szereplő közokirat-hamisítás bűntettét, ami miatt csak felfüggesztett büntetést kapott.

A tárgyaláson az ügyész arról beszélt, hogy megítélése szerint az elsőfokú bíróság súlyos eljárási szabálysértéseket követett el az ítélet meghozatalakor. Szavai szerint a bíróság az indoklási kötelezettségének olyan mértékben nem tett eleget, amivel ő az eddigi ügyészi munkája során, 1985 óta nem találkozott.
Közölte, szerinte minden bizonyíték, következtetés és a logikai láncolat is arra utal, hogy a nő nem természetes halállal halt meg, hanem megölték. „Valószínű, hogy az elsőfokú bíróság (csak) abban az esetben állapította volna meg az emberölést, ha erről filmfelvétel készül” – jegyezte meg kritikusan.

A védelem ugyanakkor azt hangoztatta, nincs bizonyíték arra, hogy a házaspár elkövette volna a gyilkosságot, és az eljárás során sem lehetett megállapítani, hogy „erőszakos vagy természetes halállal" halt meg az áldozat.