Könyvek

A történelem tehervonatával szemben

Toroczkay András
Forrás: Helikon
2012. április 24., kedd 10:09
Beszélgetés Bánffy Miklós Erdélyi történetéről

A könyvfesztivál egyik záróeseménye volt az a beszélgetés, melyet Bánffy Miklós Erdélyi történet című regénytrilógiájának megjelenése alkalmából rendeztek. A résztvevők Csák János londoni magyar nagykövet, Dragomán György író, valamint Soóky Andrea, a Balassi Kiadó igazgatója voltak.

A háromrészes mű, amely a Helikon Kiadó gondozásában jelent meg, közel egy évtized alatt készült el, 1934-től 1940-ig, és az első világháborúba sodródó Magyarországról, az összeomlás előtti évtizedről ad pontos és sokrétű kórképet. A politikai események kíméletlenségig hiteles és izgalmas leírása mellett ugyanakkor egy szerelem történetét is elmeséli bennük Bánffy, a politikusból lett író gróf.

Dragomán György, aki 14 évesen mint klasszikus-romantikus regényt olvasta a művet, majd évekkel később aztán újra elővette, és rendkívül bátor könyvnek látta. Hiszen – Dragomán szerint – Bánffy nem törődött kora írói divatjaival, realista, oroszos nagyregénynek írta meg az Erdélyi történetet. Habár ma nem tűnik régimódinak, modern regénynek hat, korában nem volt korszerű. A szerkezetét már gyerekként is csodálta, különös tekintettel arra, hogy Bánffy-t nem segítette egy szerkesztő sem átlátni a nagy ívű szerkezetet. Szerinte Bánffy alakjai ösztönösen „jól megcsináltak, nem papírízűek”.

Csák János viszont érdekességként megemlítette, hogy a regényírót Nagy-Britanniában Marcel Prousthoz hasonlítják, akiről igazán nem lehet állítani, hogy régimódi lenne. Szerinte a szerelem, a hatalom, a politika örökéletű témák. A hatalom természetéről szóló részek például a politikus szerint ma is megállják a helyüket. Másfelől felveti, hogy valószínűleg az Erdélyi történet főhősét ugyanazokkal a szavakkal oktatták, mint annak idején Arisztotelész Nagy Sándort.

Soóky Andrea, akinek olvasóként különösen kedvesek a „vaskos, szövevényes” könyvek, egyfelől a regény „elmondhatatlanul izgalmas” nyelvezetéről beszélt, amely nagy munka elé állítja a külföldi fordítókat, ugyanakkor izgalmassá is teszi a szöveget. Részben románosított erdélyi kifejezések, részben az író saját nyelvi leleményei adják a trilógia nyelvének egyedi hangját, hangulatgazdagságát. Másfelől pedig a szövegek hosszú keletkezési ideje miatti apró következetlenségeket – például, hogy egy szereplő hajszíne a szöveg későbbi pontján más – is megemlítette, amiket viszont azóta a kiadó munkatársai kijavítottak. De mint mondta, vaskos köteteket lehetne hasonló következetlenségekből összeállítani bármely kiadónál.

Az Erdélyi történet hömpölygő lassúságáról Csák János így vélekedett: „Az életet meg a fontos dolgokat csak történeteken keresztül lehet igazán elmondani, és a történet azé, aki meséli. Ezért a hallgatónak nem szabad megkérdőjelezni a mesélőt.”

Soóky Andrea megemlítette, hogy nemrég újraolvasta a könyvet és a kiegyezés utáni és az első világháború közti régi világ „rekvizitjeinek”, stílusának, illetve a vadászatok, a bálok pontos megfestése, valamint a tájleírások hitelessége miatt nem tudta letenni.

Dragomán György végszóként újfent az Erdélyi történet bátorságát hangsúlyozta. Ezúttal arra utalt, hogy a magyar irodalomban viszonylag ritka, majdhogynem példátlan, hogy valaki ilyen bátorsággal nézzen szembe saját sorsával, saját korával, amely – a fiatal író szavaival – tehervonatként jön velünk szembe…

MNO vezető hírek

39 százaléknyian a kormánypártok mellett

Egyelőre nem hoz szavazókat a kerítés a Fidesznek

3

A nyár beálltával mintha betonba öntötték volna a pártok támogatottsági adatait. Lássuk, mit lát a Tárki! Tovább

3

Ismét „megrázta a pofonfát” Kazanyban a magyar férfivízilabda-válogatott, az áldozat Afrika legjobb csapata volt. 17-4 lett a vége. Tovább

5

A strand jelentősen át fog alakulni, és nem csak amiatt, hogy letarolták emblematikus platánsorát. Tovább

Meddig mennénk el azért, hogy tovább éljünk? Az Önkívület dúskál az akcióban, miközben tudatok cserélnek gazdát. Tovább