A vonzó vers

Könyvek

A vonzó vers

Interjú Gryllus Dániellel

Toroczkay András
Forrás: Helikon
2012. augusztus 07., kedd 12:11

Idén is volt Kapolcson Kaláka Versudvar, amely „természetes élőhelye a verseknek, daloknak, szavaknak, dallamoknak, ritmusoknak”. Ezernyi program – Hobótól Kiss Judit Ágnesen keresztül Szalóki Ágiig és tovább – várja a versbarátokat Kapolcson. Ennek apropóján hívtuk fel a Kaláka együttes frontemberét, Gryllus Dánielt, az esemény egyik főszervezőjét, akitől többek közt megtudtuk, hogy igyekszik ott lenni a saját koncertjein, és hogy az irodalomórákból manapság mi hiányzik.

Nyomtatás

Tavaly volt az első. Hogy érzi, az ideivel sikerült túlszárnyalni? Van olyan, amin már most tudja, hogy jövőre változtatni fognak?

Ahogy a mondás tartja, egyik jobb volt, mint a másik. Nem tudok különbséget tenni a kettő között. Tavaly korábban kezdtük a gyerekek miatt, idén egy kilencórás koncert idősávot is beiktattunk, ami népszerű, nagyon nagy sikerrel zajlanak a koncertek minden nap. A jó dolgokat megtartottuk. A zenés versimprót, a gyerekkoncerteket is meg fogjuk tartani. Ha a többi udvarnál lesz valami olyasmi változás, hogy más idősávba kerül valami, akkor mi is változtatunk, igazodunk természetesen. Ilyesmik lehetségesek. De szerintem a struktúrát nem is érdemes megváltoztatni.

És a fellépők változnak majd idővel?

Persze. Mondjuk idén például olyan 60%-ban azonosak a nevek a tavalyihoz képest. Ez szerintem jövőre is így lesz. Természetesen vannak olyan műsorok, amiket jövőre is el fogunk játszani, de lesznek változtatások is, például idén nem volt a Kosztolányi-est, talán jövőre lesz. A közreműködők közül olyan nevek, mint a Sebő együttes, idén is voltak, tavaly is voltak, jövőre is lesznek. Hiszen, ha vers és zene párosításáról van szó, én nem tudok elképzelni tíz napot Sebő koncert nélkül.

Furcsa is lenne.

De például Lovasi Andris tavaly meg is volt hirdetve, aztán nem jött össze a dolog, viszont idén nagy örömünkre itt volt ő is. Korai lenne a jövő évi programról beszélni most, de a Versudvar szellemisége biztosan változatlan marad, és szerintem nem szorul felülvizsgálatra.

Hogy-hogy eddig nem volt Versudvar? A fellépők névsorát elnézve mintha lenne tényleg egy láthatatlan fonál, ami összeköti az amúgy esetleg eltérő gondolkodású művészeket.

Hát, nézze, ez nem az én kérdésem. Mi a Művészetek Völgye felkérésére készítettük ezt a programot, amikor a Palya-udvar olyan színvonalúra sikerült, akkor alakult ki ez a mostani koncepció, hogy bizonyos nevek köré szervezve lehetne létrehozni ilyen udvarokat. Azt hiszem, nagyon jó kezdeményezés ilyen zugokat létrehozni, ahol nem a nagyszínpadok viszik a prímet. Egyébként lehetséges, hogy itt is elférnek annyian, ahányan a nagyszínpad előtt voltak. A mi műfajunknak szerencsére ez a fajta intimitás határozottan használ.

A Kaláka sikere töretlen évtizedek óta. Ön szerint egyébként lehetne népszerűbb az írott költészet, mint amilyen népszerű most. Vagy nem is kell, hogy az legyen?

Nem hiszem, hogy azt, amit mi művelünk, le kellene választani a költészetről. Szerintem a költészet nem papír kérdése. Van úgy, hogy éneklik a verset, van úgy, hogy mondják a verset. Nálunk is voltak színészek. Például Rátóti Zoli a Szabó Lőrinc-esten, vagy Mácsai Pali a Villon-estet mondta.

Itt a Versudvarban van költők által elmondott vers, zenészek által elénekelt vers. Az iskolákban, amikor rajzóra van, rajzolnak, amikor énekóra, énekelnek, de amikor irodalom óra van, akkor megtanulják, hogy másoknak mi volt a mű mondanivalója és miért ebben a formában írták meg a verset. Még talán az apám idejében is az iskolában verset is kellett írni. Van ennek is egy szakmai oldala. Nem mindenkiből lesz énekes, aki az énekórán énekel és nem mindenki lesz költő, aki az irodalom órán részt vesz a versírásban. De belebújik egy metrumba, belebújik egy struktúrába és belebújik egy mondandóba, amit versben akar megfogalmazni. Ez hiányzik a mai irodalom-oktatásból, és a Kaláka Versudvar kicsit ezt próbálja pótolni.

Ön egyébként részt vett a Lackfi János által vezetett Versműhely-foglalkozáson?

Volt, hogy ott voltam. Csak mi elég sokat járunk, rohangálunk, szervezünk, hiszen mindketten házigazdák vagyunk. Mindenhol a Jani sem tud ott lenni. Ő a költő-házigazda, én pedig, a Kaláka együttessel a zenész-házigazda.

De van olyan program, amire mindenképp elmegy, minden követ megmozgat, mert kihagyhatatlan?

Hát, azokon a koncerteken, amikor a Kaláka játszik, azokon igyekszem ott lenni... De komolyan válaszolva a kérdésre, minden nap benézek Beácskához, belehallgatok ebbe, vagy abba a zenekarba. Felnézek a Kobuci-kertbe, ott nagyon jó improvizációk vannak. Persze jobbára inkább itt, a saját udvarunkban vagyok, és mint jó házigazda, igyekszem fogadni a vendégeket.

A Versudvar záró eseménye egy Kaláka-kívánságműsor lesz. Van olyan dal, amit nagyon szeretne, és esetleg olyan, amit semmi pénzért nem játszana el?

Nincsen. Amit a Kaláka az elmúlt 43 éve alatt megírt, az mind vállalható. Nem pénz, inkább memória kérdése ez. Nagyon sok olyan dal van, amit alkalmi színházi produkcióhoz írtunk, vagy dalbetét volt valahol, vagy rádió felkérésére, és mi már nem emlékszünk rá, de van, aki számon tartja őket és kéri, és hallgatja a felvételeket, amiket egyébként lemezen nem is adtunk ki. Csak azoknak a daloknak a száma, amiket ki adtunk félezer, ehhez jönnek a szólólemezek dalai. A Kalákának van egy saját maga által kreált holdudvara is, amelyet a különböző muzsikusok szóló produkciói, más zenészekkel készített munkái jelentenek. De ezeknek a daloknak fogalmam sincs, hogy mennyi a számuk.

Az, hogy mit kér a közönség, és hogy mit szeretnénk, hogy kérjen, nehéz kérdés. Nem feltétlen a legjobb dalainkat, vagy a legnépszerűbb dalainkat szokták kérni. Van úgy, hogy valami kedves emléke fűződik hozzá, és csak azért kéri. És akkor mi próbáltuk megkeresni a szövegét és összekalapálni, hogy is volt.

Így az interjú végén muszáj megosztanom önnel, hogy a minap voltam egy legénybúcsúban, egy kedves barátom egy román pópa lányát vette el, és egy ponton túl az összegyűlt tucatnyi harmincéves, köztük én is persze, pálinkától kapatosan, boldogan mosolyogva motyogtuk, énekeltük, hogy "volt egy fakatona...". Nem furcsa ez önnek, hogy egy ilyen generációkon átívelő élmény a Kaláka? Vagy már megszokta?

Engem nagyon boldoggá tesz minden ilyen hír. Most például Kolozsvárott Mátyás szülőháza előtt együtt énekelt velünk több száz ember. Jó érzés ez. Általában koncerttermekben játszunk, olyan helyeken, amik kevésbé ilyen együtt éneklősek. nyilván a Marczibányi téren, ahol erősítés sincsen, ott nem fogunk még egy pisszenésnek sem örülni, de ahol Kaláka-fesztivál van, vagy más nyári fesztivál, ott megengedett, ott bátran bárki beszállhat.

Annyit még mindenképp szeretnék elmondani, hogy nagyon köszönjük a Művészetek Völgyének a meghívást, a közönségnek a fantasztikus lelkesedést, amellyel a programokon részt vesznek. Hallottam, hogy idén is talán itt, nálunk voltak a legtöbben, ha hinni lehet a statisztikának. De persze ez nem mennyiségi kérdés. Ezzel együtt nagy öröm, hogy a költészetnek ilyen hatalmas vonzó ereje van, akármilyen formában.

Címkék

könyv, Gryllus Dániel, Kapolcs, versudvar