Két lábon járó hazugságvizsgáló

Interjú

Üdv grafológus, agyő poligráf!

Két lábon járó hazugságvizsgáló?

Bertók T. László

2012. február 28., kedd 18:19

Akciófilmek visszatérő témája, hogy a jól képzett elit katona képes a hazugságvizsgáló gépet becsapni, így az őt faggató ellenség nem tud hozzájutni a titkos információkhoz. Ez így igaz is lehet, kivéve, ha a vallatók grafológust alkalmaznak. A grafológust ugyanis, pláne ha egyben igazságügyi írásszakértő, lehetetlenség becsapni. De ilyen szakember kevés van. Mindössze ketten vannak Magyarországon. Egyikük Szőllősy-Csoma Enikő, aki némi túlzással női 007-es ügynöknek érzi magát, amikor időnként titkos akciók részesévé válik.

Nyomtatás

– Valóban megbízhatóbb a grafológus, mint a hazugságvizsgáló gép?
– „Jó kezekben” igen, tudniillik senki sem képes tartósan, következetesen és maradéktalanul eltorzítani az írását. A kézírásunk az agyunk által vezérelt folyamat eredménye. A tudatos írástorzítás csak tartós koncentrációval lehetséges, azonban az emberi figyelem – a pszichológiai szakirodalom szerint – mindössze legfeljebb 9 szempontra kiterjedően működik. Ezzel szemben a grafológus minimum 140 jellemzőt vizsgál, tehát egyszerre ennyi jel elváltoztatására kellene figyelnie az írásmintát adó személynek, ha csalni szeretne. Erre az emberi agy nem képes. A grafológiai szakvélemény eredménye tehát nem manipulálható, míg a hazugságvizsgáló gép csak négy dologra (légzésszám, pulzusszám, verejtékezés, vérnyomás) figyel, emiatt 61-95 százalékos tartomány közé becsülik a megbízhatóságát. A bíróságok ezért nem is fogadják el bizonyítékként, míg az igazságügyi grafológiai szakvéleményt általában igen.

Szőllősy-Csoma Enikő

– Még egy tanult grafológus sem képes átverni a másik grafológust?
– Kizárt dolog. Hiába tudja, mit figyel a kolléga, ő is képtelen 140 szempontra figyelni, hisz ő is csak ember!

– Mi a különbség a grafológus és az írásszakértő között?
– Két külön szakterület, ritka, hogy valaki mindkettőben jártas. A különbség, hogy a grafológus a kézíráselemzés révén komplett személyiségképet rajzol fel, és képes a hazugságvizsgálatra. Képes továbbá megállapítani, hogy az adott írást valaki milyen lelkiállapotban, netán kényszer hatására készítette-e el. Az írásszakértő ezzel szemben nem foglalkozik lelki alkattal, pszichés állapottal, kizárólag azt állapítja meg, hogy az írások, aláírások szerzői azonos személyek-e, vagy sem? Ezen túl (írógéppel írt) gépírások vizsgálatával is foglalkozik. A bírósági eljárások során nagyon gyakori feladat az aláírások hitelességének megállapítása, azaz gyakrabban rendelnek ki írásszakértőket. A rendőrség és a titkosszolgálatok viszont sokszor kíváncsiak valakinek a személyiségprofiljára, amit kiválóan meg lehet rajzolni az írása alapján.

– Hogy néz ki egy ilyen profilrajz?
– Egyrészt a vizsgált személy állandó jellemvonásait lehet körvonalazni. Ilyeneket, hogy például zárkózott-e vagy nyitott, szorgalmas-e vagy lusta, kreatív, logikus gondolkodású-e, mi motiválja, anyagias-e, hogyan kezeli az érzelmeit, agresszív-e, milyen az önbizalma satöbbi. Másrészt a profilrajzon belőhető, hogy a kézirat keletkezésének időpontjában az író személynek milyen volt a pszichés állapota, például fáradt, lehangolt, vagy épp feldobott hangulatban volt-e. Mindezt kiegészíthetjük az Alfonz Lüke svájci grafológus neve után – viccesen – Lüke-tesztnek nevezett módszerrel is.

– Hogyan készül egy személyiségkép, és hogy zajlik egy grafológiai hazugságvizsgálat?
– A személyiségképhez egy oldalt kell kézzel írnia a vizsgált személynek tetszőleges témában, de a legjobb műfaj ehhez egy levél. Ezek után már csak a szakma szabályai szerint kell elvégezni az elemzést, ami rengeteg mérésből, a mérések rendszerezéséből, a pszichológiai ismeretanyaggal való összevetésből és az eredmények kiértékeléséből áll. Mindez – a konkrét feladattól függően – jó néhány napot igényel. Ha több, különböző időpontban született írás is rendelkezésre áll, az még jobb.

– És a hazugságvizsgálat?
– Egy speciális tesztet végeztetünk el az illetővel, ami abból áll, hogy előre meghatározott állításokat teszünk fel neki, és nincs más dolga, mint annak meghallgatása után a nevét (vagy más, előre meghatározott szókapcsolatot) leírni. Először csupa olyan állítást kap, amelyek igazak, majd olyanokat, amelyek hazug állítások. Amikor az igaz és hamis állítások értelmezése történik, az ember pszichéje dolgozik, és az emocionális ingerek valamilyen módon az írásában is önkéntelenül meg fognak jelenni. A grafológusnak ilyenkor már csak meg kell figyelnie, hogy az igaz és hamis állítások milyen változásokat generáltak az írásképben. Ezek után már fel lehet tenni azokat a mondatokat, amelyek az igazságügyi eljárásban fontosak, vagyis a hazugságprofil felállítása után következnek az üggyel kapcsolatos állítások, melyekre szintén kézírással reagál a vizsgálat alanya.

– Nyilván ilyenkor is a nevét kell leírnia.
– Hát persze, könnyebb a dolgunk, ha a „körtét a körtével” kell összehasonlítani. Ám előfordul, hogy variáljuk a leírandó válaszokat, a lényeg, hogy mindig ugyanazt az előre meghatározott szókapcsolatot kell leírnia.
Ezeket a kézírásmintákat azután mérjük, s hagyományos grafológiai és matematikai statisztikai módszerekkel értékeljük.

– Önt többnyire a bíróság és a rendőrség kéri fel szakértőnek. Volt olyan esete, hogy ön buktatott le valakit?
– Sok volt ilyen. Volt úgy, hogy a végig makacsul tagadó bűnöző az én szakvéleményem hatására tört meg, és tett töredelmes, teljes beismerő vallomást. De arra is volt példa, hogy a bűnöző, aki tudta, hogy nálam lebukna, nem volt hajlandó írásmintát adni, amihez egyébként joga van. Egy grafológus általában nem vizsgálhat írásmintát tulajdonosának engedélye nélkül, kivéve, ha erre hatósági kirendelő végzése, határozata van.

– Vagy nemzetbiztonsági érdek...
– Nos, igen, arra is van példa, hogy valamelyik titkosszolgálat kér fel grafológiai munkára, de értelemszerűen nem beszélhetek az ilyen ügyekről. Általában velem sem közölnek többet annál, mint amit feltétlenül tudnom kell. De jól is van ez így.

– Van úgy, hogy álmatlan éjszakái vannak, amikor olyan dolgokba lát bele, amibe normál halandó soha?
– Szerencsére jól alszom, de amikor nehézsúlyú bűnözőt, akár sorozatgyilkost kell vizsgálnom, bizony átsuhan a gondolat, hogy kellene-e tartanom valamitől. Őt géppisztolyos fegyveresek kísérik elém, majd leül velem szembe, az asztal túloldalára. Egy törékeny nőben, mint amilyen én vagyok, bizony néha felmerülnek bizonyos aggodalmak, még ha az őrök jelen is vannak a szobában. De úgy érzem, nem kell félnem, számukra nem én vagyok az ellenfél!

– Kivéve, ha pszichopatával van dolga...
– Szó, ami szó, az írásmintából egyértelműen kiderül, ha az illető pszichopata.

– Akkor meg se merem kérdezni, hogy politikusok írásmintáját vizsgálta-e.
– Előfordult. De ne szólj szám, nem fáj fejem!