Paolo Giordano

„Nem furcsa, ha az író keresi a háborút”

R. Kiss Kornélia, 2016. március 3., csütörtök 15:28, frissítve: péntek 19:56
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
Fizika szakos doktori hallgató volt, amikor megjelent az első regénye, A prímszámok magánya, amellyel azonnal világhírre tett szert Paolo Giordano olasz író. Fizikából azért ledoktorált, ma viszont már csak az írásnak él. Legutóbb tavaly jelent meg könyve magyarul. Az emberi test Afganisztánban játszódik, szereplői kiküldetésen lévő katonák. A szerző hétfőn Budapesten is bemutatta a könyveit, és elmesélte, szerinte miért vonzódhat egy békében felnőtt író a katonasághoz és a háborúhoz.

A prímszámok magánya az utóbbi idők legsikeresebb olasz könyve volt. A két furcsa és reménytelenül magányos ember szerelmi történetéből Olaszországban több mint egymillió példányt adtak el, ami magyar szemmel elképzelhetetlenül nagy szám. Akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy Olaszország lakossága hatszorosa Magyarországénak; tízmillió főre még így is több mint 160 ezer példány jut, amit nálunk legfeljebb kétes értékű nemzetközi bestsellerekkel lehet elérni, ha egyáltalán sikerül.

A 2008-ban megjelent A prímszámok magányából szokatlanul rövid idő alatt, 2010-re film is készült az olsz Saverio Costanzo rendezésében. Ugyanekkor jelent meg magyarul a regény. „A könyv tele van másféleséggel, valahová nem tartozással. A főhősök nem tudnak asszimilálódni a körülöttük lévő világhoz, nem tudnak részt venni a közös rítusokban. Azt hiszem, ez bennük a közös” – véli Paolo Giordano, aki hétfőn Budapesten, az Olasz Kultúrintézetben is bemutatta A prímszámok magányát és második, magyarul is megjelent regényét, Az emberi testet, amely tavaly jelent meg az Európa Könyvkiadónál.

A regényt azután írta a szerző, hogy kétszer húsz napot töltött Afganisztánban, kiküldetésüket teljesítő katonák között. „Elég hétköznapi körülmények között nőttem fel. Vonzó nekem minden olyan világ, ahol az emberek radikális döntéseket hoznak. Például 18-20 évesen a hadsereget választják. Egészen másfajta, rideg és szigorú világba kerülnek, majd jelentkeznek Afganisztánba, és ezzel veszélybe sodorják magukat. Akikkel én találkoztam, azok nem valamiféle ideológia miatt voltak ott, hanem mert egy »új családhoz tartozást« fedeztek fel. Ebben hasonlítanak A prímszámok magánya szereplőihez, akik kétségbeesetten próbálnak tartozni valami kollektívhez, közösségihez. A katonaság világa mindannyiunkról beszél. Kétségbeejtően nagy szükségünk van arra, hogy megtaláljuk a saját identitásunkat.”

Giordanót annak ellenére vonzotta ez a világ, hogy állítása szerint nem szereti az erőszakot. Viszont úgy gondolja, a háborúnak, amely Európában régóta eltűnt az életünkből, nagyon sok köze van az irodalomhoz. „Nem furcsa, ha az író keresi a háborút, inkább az furcsa, ha nem. Az írás és a harc élménye közel áll egymáshoz” – véli. A regény címében azért az emberi test szerepel, mert Giordano szerint ilyen körülmények között az ember sokkal jobban érzi a sérülékenységét, és így a saját teste jelenlétét.


Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 03. 03.

hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása