– A fukusimai tragédia ellenére az utóbbi időben ismét világszerte megélénkült az érdeklődés a polgári célokat szolgáló nukleárisenergia-ipar iránt. Mivel magyarázza ezt a reneszánszot?
– Fukusima után a gazdasági célszerűséget igazoló érvek ellenére a civil szervezetek és a közvélemény nyomására több ország is deklarálta, hogy eláll az atomenergia felhasználásától. E bejelentések azonban mégsem vezettek e piac szűküléséhez, hiszen Németországban vagy Svájcban az atomerőművek még minimum 2020-ig működnek, Olaszország és Venezuela pedig eddig sem a nukleáris energiára alapozta áramellátását. E négy országban, ahol új atomerőművek építését egyébként sem tervezték, a jövőben sem számolnak ezzel, míg Kína, India, Oroszország, Franciaország vagy Finnország továbbra is e szektor bővítésében gondolkodik.

– Ez azt jelenti, hogy nem igazán rendezi át az energiapiacot, ha néhány ország, élükön Németországgal lemond az atomenergiáról?
– A német bejelentés negatív információs hatása ellenére Fukusima után országok sora, így Nagy-Britannia, Dél-Korea és Szaúd-Arábia jelentette be, hogy portfóliójában növeli az atomenergia arányát. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség közelmúltbeli bécsi kongresszusán Amano Jukija, a NAÜ főigazgatója elégedetten konstatálta, hogy előrejelzéseik szerint 2030-ig a világban legalább 90, az optimista forgatókönyvek alapján akár 350 új blokkot is építenek. Fukusima előtt a prognózisok 160-450 blokkról szóltak, tehát csökkenés észlelhető, ám ez nem radikális. A Nuclear Fuel Market Reports 2011 jelentése azt vetíti előre, hogy az atomerőművek összteljesítménye a jelenlegi 364-ről 2020-ig 470, 2030-ra pedig 614 gigawattra, tehát 168 százalékkal nő. Sok ország számára ugyanis az atomerőművek bővítése életbevágóan fontos, hiszen másképp nem képesek kielégíteni a lakosság és az ipar energiaszükségleteit. Ezen államok tisztában vannak vele, hogy akár két új blokk építése számukra egyszerre jelent befektetést, a gazdaság élénkítését, munkahelyeket, az infrastruktúra bővülését és a tudomány fejlesztését. Ezt megerősíti, hogy a Fukusimában történtek után a Roszatom Belarusszal, Kínával és Bangladessel kötött szerződést atomerőművek, illetve új blokkok építéséről. Az elvégzett stresszteszteknek köszönhetően a világban erősödik az a meggyőződés, hogy az új technológiák megjelenése nemcsak a gazdasági hatékonyságot, hanem a biztonságot is növeli.

– Komoly kihívást jelent ugyanakkor a megújuló energiák előretörése. Hogyan tarthatja meg pozícióit az atomipar?
– A megújulóknak a jövőben kétségkívül nagyobb teret kell nyerniük, ám belátható időn belül aligha sikerül kiváltaniuk a gazdasági értelemben rendkívül hatékony, ugyanakkor káros gázokat sem kibocsátó atomenergiát. Szakértők szerint Németországnak például 400 milliárd eurójába kerül, hogy lemond a nukleáris energiáról. A tarifák már most emelkedtek, s a cégek külföldre viszik a termelést, ami kihat a foglalkoztatottságra. E döntés szociális hatásaival tehát a jövőben szintén számolni kell.

Ivan Dibov, a Rusatom Overseas alelnöke
Ivan Dibov, a Rusatom Overseas alelnöke


– Tavaly megduplázódtak a Roszatom megrendelései is. Mely régiókban terjeszkedett a legerőteljesebben a cég?

– Vannak régiók, ahol már hagyományosan ott vagyunk, s erősek a pozícióink. Mindenekelőtt Kínában, Indiában, a Független Államok Közösségében és Kelet-Közép-Európában. Ezek a piacok számunkra elvi fontossággal bírnak, itt otthon vagyunk, s egyáltalán nem szándékozunk innen kivonulni. Ezenkívül azonban manapság egyre újabb és újabb piacokat hódítunk meg. Azokról az országokról van szó – Vietnamról, Bangladesről, Törökországról –, ahol most kezdődik a nukleáris energia térhódítása. De idetartozik Dél-Afrika is, amely rendkívül ambiciózus atomprogrammal állt elő, s mi e tervek megvalósításában mindenképpen részt kívánunk venni. Ugyanígy Latin-Amerikában is, ahol Argentína és Brazília sem kíván lemondani a nukleáris energiáról, s komoly fejlesztésekben gondolkodik. Érdeklődésünk tehát kiterjed az egész világra, s nem kizárólag az atomerőművek építésére korlátozódik, hiszen készek vagyunk például uránt szállítani vagy részt venni annak dúsításában. Így aztán az Antarktisz kivételével ott vagyunk mindenhol.

– Milyen helyet tölt be a Roszatom elképzeléseiben Közép-Európa?
– E régió országai immár hagyományos partnereinknek számítanak, szoros velük a technikai-tudományos együttműködés, s az atomenergiában közös a technológiai bázisunk. Ezt a partnerséget erősíteni s fejleszteni szeretnénk. Így részt veszünk például Csehországban a temelíni erőmű bővítésére kiírt tenderben. Magyarország szintén kinyilvánította az atomenergia iránti elkötelezettségét, s újabb két blokkot építene Pakson. Biztosak vagyunk benne, hogy tudunk olyan konkrét ajánlattal előállni, amely egyszerre hatékony és biztonságos technológiát és a megrendelő kívánsága szerint egyéb szolgáltatásokat, így akár a finanszírozást is jelenti. A Roszatom ugyanis az egyetlen cég a piacon, amely sajátos struktúrájának köszönhetően az igényeket maximálisan figyelembe vevő komplex ajánlatra képes. A III+ harmadik generációs VVER-1200-as reaktort hoznánk, amely ma a legmodernebb a nyomottvizes technológiák között, s a magyar szakemberek jól ismerik. De a beruházásainknál maximálisan kihasználjuk a lokalizáció, a helyi beszállítók nyújtotta lehetőségeket is. Úgy véljük például, hogy a projektben új blokkok építése esetében a berendezésektől a mérnöki munkán át az építésig több mint 40 százalék lehet a magyar ipari beszállítók részesedése.   

– A verseny azonban erősödik akár Közép-Európában is, hiszen a Roszatom mellett például a francia Areva és az amerikai Westinghouse is élénk érdeklődést mutat a beruházások iránt. Hogyan kívánja megőrizni, illetve erősíteni pozícióit az atomerőmű-építés piacán a Roszatom?
– Már említettem, hogy miért előnyös a Roszatom ajánlata. Maximálisan számítunk a helyi beszállítókra, a kínált nyomottvizes technológia pedig nem csak biztonságos és hatékony, de ami nem mellékes, ismerős is a magyar vagy éppen a cseh szakemberek számára. A legteljesebb mértékben készek vagyunk figyelembe venni a megrendelő igényeit, s az urán bányászatától az erőmű építésén és kiszolgálásán át az atomhulladék tárolásáig és az erőmű leállításáig képesek is vagyunk az egész ciklus kiszolgálására. E tekintetben egyetlen versenytársunk sem képes velünk felvenni a versenyt. S hogy erről nem csak beszélünk, azt igazolja az a tény, hogy jelenleg a Roszatom 28 blokkot – ebből 9-et otthon és 19-et külföldön – épít. Ennyi megrendelés még soha nem volt egyszerre a cég történetében. S a beszállítóink számára potenciális lehetőséget jelent az is, hogy 2030-ig nagyjából 300 milliárd dollár értékben több mint 80 blokk építését tervezzük.

– Mint Busher kapcsán is látjuk, az atomerőmű-építés sokszor politikai, biztonságpolitikai kérdés. Hogy látja, mennyire átpolitizált ez a piac?
– Ilyen hatalmas beruházások esetében soha nem lehet kizárni a politikai aspektusokat, de az atomenergetika sajátosságaiból adódóan e területen mindig az első helyen áll a biztonság és a gazdasági hatékonyság.