Egyesült Államok

Átpolitizált utódlás

Zord Gábor László, 2016. február 18., csütörtök 16:36
Életében is fogalom volt Antonin Scalia, az Egyesült Államok alkotmánybíróságának szerepét is betöltő legfelsőbb bíróság konzervatív tagja, de halálában sem okozott csalódást. Pótlása a rendkívül megosztott és elnökválasztási kampány lázában égő Egyesült Államokban súlyos politikai vita tárgya, ráadásul elhunyta már most összeesküvés-teóriák tárgya.

A közel nyolcvanéves korában, múlt szombatra virradó éjjel eltávozott jogásztekintélyt még Ronald Reagan javaslatára, 1986-ban választották az elnökével együtt kilencfős testület tagjává. Ez élethossziglan szóló munka, aminek csak az esetleges lemondás és – példátlan vétség esetén – alkotmányos elmozdítási eljárás (úgynevezett impeachment) vethet véget. A legfelsőbb bíróság tagjának lenni sokak szerint a legfelelősségteljesebb közszolgálat az Egyesült Államokban, és a főbírák keze nyoma sokkal tovább rajta marad az amerikai közéleten, mint a politikusoké vagy akár az elnöké. Antonin Scalia olyan súlyos egyéniség volt, aki maximálisan élt ezzel a nyugati demokráciákban ritka felhatalmazással, sőt ellenfelei szerint vissza is élt vele, mintha valójában egy eltévedt – vagy épp ellenkezőleg, nagyon is jól pozicionált – doktriner politikus lett volna.

A konzervativizmus szószólója

Az olasz bevándorló apától és szintén olasz, de már a tengerentúlon született anyától származó jogász ugyanis pályájával, azon belül is a legfelsőbb bíróságban eltöltött harminc évével szigorúan a konzervativizmus szószólója volt, jogi-szakmai, valamint értékbeli-tartalmi értelemben egyaránt. Az sem túlzás ezért, hogy az amerikai konzervatívok ikonjává vált, aki rettenthetetlenül, az alkotmány betűjéhez ragaszkodva védelmezi azt a miliőt, amelyet az alapító atyák teremtettek, és amely az Egyesült Államok felvirágzásának alapja volt. Ebbe természetszerűen beletartozott mindenféle liberális törekvés elleni fellépés, ami a legfelsőbb bíróság aktuális összetételétől függően hol eredményre vezetett, hol nem. A baloldal, a liberálisok szemüvegén keresztül persze ezzel homlokegyenest ellentétes a kép: egy maradi, mogorva bírót, inkvizítort láttak vagy éppenséggel láttattak benne, aki útját állja a „természetszerű” társadalmi fejlődésnek, az egyéni szabadságjogok további kibontakozásának.

Scalia tehát az átlagosnál is nagyobb űrt hagy maga után, de halálával a legnagyobb probléma annak „időzítése”. Barack Obamának így harmadszorra lesz lehetősége, hogy a szája íze szerinti főbírót jelöljön, amivel a testület liberális irányba fordulhatna. A feltételes mód azonban indokolt, hiszen a jóváhagyásra jogosult szenátusban ellenzéki, republikánus többség van, amely sikerrel állhat ellen és hatásosan taktikázhat azzal, hogy az utolsó hivatali évében ilyen súlyos döntést már nem elegáns meghoznia az elnöknek. Persze Obama aligha áll el szándékától – ígérete szerint a szenátusi szünet végeztével, a jövő héten bejelenti választottját –, ráadásul idén elnökválasztás is lesz, ami szintén garantálja az utódlás kérdésének átpolitizáltságát.

Összeesküvés-elméletek

A Scalia halálát követő politikai felzúdulás miatt aligha véletlen, hogy a konzervatív táborban sokan – köztük véleményvezérek is – gyanúsnak találják az esetet, a hivatalos halottkémi jelentés ellenére is, miszerint a közel 80 éves főbíró természetes halált halt. A vezető republikánus elnökjelölt-aspiráns, Donald Trump is beszállt ebbe a kegyetlen játékba, amit az is szít, hogy a katolikus férfi holttestét családja kérésére nem boncolták fel. Egyes megfigyelők a haláleset texasi helyszínére – Scaliát egy ranchon, fürjvadászattal töltött nap után érte a halál – utalva máris azt jósolják: a feszült politikai helyzet miatt a főbíró esete is felzárkózik a John F. Kennedy elnök houstoni meggyilkolását övező összeesküvés-elméletekhez.


Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 02. 18.

hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása