• 6 °C, esős

Bevándorlók özönlik el Olaszországot

László Dávid, 2012. augusztus 12., 16:25
Újra özönlenek a menekültekkel teli hajók a dél-olaszországi Lampedusa szigetére. A bevándorlók elhelyezése, élelmezése és ellátása egyre nagyobb feladatot ró az egyébként is bajban lévő olasz kormányra.

Lampedusa Olaszország legdélebben fekvő szigete, amely inkább az afrikai partokhoz, mint az olasz csizmához van közelebb. A rajta lévő apró, alig ötezer fős település éveken át a turisták közkedvelt célpontja volt. Hamisíthatatlan mediterrán hangulatú kávézóival, igazi olasz éttermeivel, vidám, latin zenés estjeivel bepillantást engedett az ide látogatóknak a valódi dél-itáliai kisvárosok életébe. A vizek legendásan gazdag élővilágát pedig nemcsak a merülni kívánó búvárok, de a helyi halászok és szakácsok is szinte egész évben élvezhették. A mesés szigetet azonban manapság már ritkán találjuk meg az utazási irodák katalógusaiban. Afrika közelsége ugyanis nem csak jó időt és szép halakat jelent.

Becsült adatok alapján a tavalyi arab tavasz idején néhány hónap leforgása alatt közel hatvanezer tunéziai, líbiai, szomáliai és eritreai emigráns érkezett a 800 fő befogadására képes menekültközpontba. Az embertömeg akkor elképesztő zsúfoltságban, szálláshely, élelem és ivóvíz nélkül, gyakran a földön kucorogva várt napokat, olykor heteket a továbbszállításra. Legtöbbjüket végül átmenetileg a közeli szigeteken vagy Rómában helyezték el, egy részüket pedig visszatoloncolták hazájukba. Addigra azonban Lampedusa már romokban hevert.

A helyzet nem sokat javult

A krízist ugyanis nemcsak a menekültek, de az itt élő majd ötezer helyi lakos is alaposan megszenvedte. Bár hősies kitartásukat a kormány több ízben is elismerte, illetve még adókedvezményeket is kilátásba helyeztek a számukra, valójában sokan teljes megélhetésüket vesztették el a történtek miatt. Míg például a halászok a csordulásig telt kikötők és rendkívüli hajóforgalom miatt szenvedtek kárt, addig a gazdálkodókat a vízhiány, a turizmusból élőket pedig a sziget rossz híre sodorta veszélybe. A helyzet pedig azóta sem javult sokat.

Sőt, Damiano Sferlazzo polgármester-helyettes elmondása szerint bizonyos értelemben tovább romlott. Bár az akkori menekültek nagy része munka és lehetőségek hiányában már távozott, azóta is egyre újabb és újabb csónakok érkeznek a szigetre. Ráadásul a menekültközpontot – amelyet tavaly augusztusban a rendőrökkel összecsapó tunéziaiak gyújtottak fel – a mai napig nem sikerült újjáépíteni, így jelenleg alig 300 főt tudnak benne megfelelően elszállásolni. Lampedusa pedig teljesen kiszolgáltatottá vált: az emigránsokon kívül a határőrök, a rendőrök és az aktivisták ellátása sem megoldott. Ivóvizet Szicíliából kénytelenek hozatni, de élelemből és gyógyszerből is hiány van. A vállalkozások újraindítására, új kórház és reptér építésére pedig aligha marad pénz, amíg a sziget marad az Afrikából érkezők első állomása.

Újabb bevándorlási hullám fenyegeti az olasz partokat

A menekültáradat pedig aligha apad el; az előrejelzések szerint újabb észak-afrikai bevándorlási hullám fenyegeti az olasz partokat, amelynek még csak előszelét tapasztalni. A Monti-kormány nagy port kavaró és azóta átalakított titkos megegyezése ellenére – melyben alkut kötött Líbiával, hogy visszafordítja az érkezőket – jelentések szerint már most naponta kötnek ki a menekültekkel teli hajók. Már ha túlélik a viszontagságos utat, a viharos tengeren ugyanis gyakorta fulladnak meg vagy halnak szomjan az összetákolt ladikokkal kísérletező menekültek. A statisztikák szerint 2011-ben 1500-an lelték halálukat a Földközi-tengeren, és már idén is több százan vesztek oda. Ha mégis sikeresen partot érnek az új élet reményében, még mindig számolniuk kell a ténnyel, hogy ritkán szívesen látott vendégek. Emberjogi szervezetek szerint a táborokban gyakori a rendőri brutalitás, a túlzsúfoltság, alig van víz és élelem, és kevés az esély a beilleszkedésre. A képzetlen, tanulatlan migránsok leggyakrabban továbbvándorolnának: célpontjuk általában a volt gyarmattartó ország. Kapcsolatok híján végül jobbára munka nélkül, segélyekből, táborokban tengődnek napról napra.

Mindeközben úgy tűnik, a leginkább érintett Olaszország, Görögország, Ciprus és Málta egyedül marad a menekültkérdés megoldásában, a gazdasági problémáival elfoglalt Európai Unió (EU) ugyanis keveset törődik a problémával. A menekültügyre elkülönített négymilliárd eurós alap ugyan jelentős összegnek számít, ám önmagában nem oldja meg a mélyen gyökerező gondokat. Mivel a külső országok általában csak átmeneti megállóként szolgálnak az emigránsoknak, a schengeni szerződés miatt a belső területeket csupán ezek védik meg tőlük. A rendszer legerősebb elemének így mindig a legérintettebb országoknak kellene lenniük, hiszen a legnagyobb felelősség az övék, még akkor is, ha mindenki közös érdeke lenne, hogy ne áramolhassanak korlátlanul Európába a bevándorlók. A területi sajátosságok viszont nyilvánvalóan túlterhelnek néhány államot. Míg az ukrán, román, szerb és horvát határon például Magyarország felel a biztonságért, addig Ausztria minden szomszédja az EU tagja, tehát kevés gondja akad a menekültekkel. Szakértők szerint az egyetlen járható út az lehetne, ha egy szervezett együttműködés révén az EU tagállamai és a legnagyobb menekültkibocsátó országok részt vennének a megoldás kidolgozásában.

hirdetés
hirdetés

Hozzászólások - 3 db

A hozzászólások mutatása