A több milliárd dollár értékű intellektuális tulajdont és adatot ellopó kibertolvajokat az általuk használt számítógépes kódokban hagyott digitális ujjlenyomataik és egyéb ismertetőjegyeik alapján tudják azonosítani az amerikai szakemberek.

Az Egyesült Államok azonban jelenleg nem tud a nyomába eredni a kínai hackereknek, mivel ehhez a két ország kölcsönös megállapodására lenne szükség, másrészt mindig nehéz bebizonyítani, hogy a támadás egy bizonyos személytől érkezett. Kína emellett folyamatosan visszautasítja a kiberkémkedés vádját, mondván, hogy maga is csupán áldozat.

A kelet-ázsiai országból eredő informatikai támadások már hosszú évek óta problémát jelentenek az Egyesült Államok számára. Az utóbbi 10-15 évben azonban a célpontok skálája kiszélesedett a védelmi cégekre, és az energia-, a pénzügyi, illetve egyéb fontos szektorokra. Az amerikai kormány illetékesei nem kötötték a kibertámadásokat közvetlenül a kínai kormányhoz. Az elemzők azonban úgy vélik, hogy épp elég betörést nyomoztak le ahhoz, hogy biztosan állíthassák: a szálak Pekingbe vezetnek – vagy a kormányhoz, vagy a hadsereghez.

Az elemzők szerint az intellektuális tulajdon elleni támadások többsége a kínai hackerekre vezethető vissza, míg a hitelkártya, illetve pénzügyi információk elleni támadások jelentős része Kelet-Európából vagy Oroszországból érkezik. A kínaiak által használt rosszindulatú szoftverek nem sokat fejlődtek az utóbbi években, de továbbra is nagy fenyegetést jelentenek, mivel néha olyan mélyre képesek beásni magukat a számítógépes hálózatokba, hogy akár hónapokig vagy évekig is használhatók.

Az Egyesült Államok a múlt hónapban emelt szót először az ellen, hogy Kína és Oroszország rendszeresen ellopja az amerikai high-tech adatokat a saját gazdasági hasznuk érdekében. Cartwright szerint következő lépésként az országnak egyértelművé kellene tennie, hogy miként fog eljárni a jövőben a hackerekkel és megbízóikkal.