Interjú

Elérkezett a Willkommenskultur csődje?

Stier Gábor, 2016. január 15., péntek 19:50, frissítve: péntek 20:36
A politikát és a rendőrséget is váratlanul, felkészületlenül érték a Kölnben szilveszter éjjelén történtek. A német társadalmat sokkolta előbb a bevándorlók hordáinak randalírozása, majd az ezt követő elhallgatás. Megrendült az államba vetett hit, a sajtó lejáratta magát, közben a németek az úgynevezett Willkommenskultur csődje mellett országuk európai tekintélyének jól érezhető csökkenésével is szembesülnek. Az új helyzetben változó németországi hangulatról Alexander Rahr német politológussal beszélgettünk.

– Milyen a közérzete? Milyen a társadalom hangulata a Kölnben történtek után?
– Volt már jobb is. A németek hetven év után először nem érzik jól magukat saját hazájukban. A semmivel, senkivel sem törődő, a nőket molesztáló, az európai hagyományokra, szokásokra fittyet hányó fiatal arabok képében új veszéllyel szembesül a társadalom. Összeomlani látszik az az Angela Merkel által is sokat hangoztatott elképzelés, hogy Németország a maga nyitottságával a befogadás, a tolerancia, az integráció új európai modelljévé válhat. A társadalomban ezzel kapcsolatban táplált illúziók szép lassan elszállnak.

– A társadalom hangulata érezhetően változik, ám mintha a kormány a kelleténél lassabban reagálna erre…
– Hatalmas nyomás nehezedik a kormányra. A CDU képviselői saját körzeteikben a menekültpolitika lesújtó kritikájával szembesülnek, és egyre nehezebb képviselniük választóik előtt a kancellár ezzel kapcsolatos elképzeléseit. Merkelnek azonban nincs alternatívája a német politikai porondon, hiszen a tőle balra álló erők nála is markánsabban képviselik a Willkommenskulturt. Látványosan erősödik ugyanakkor a bevándorlásellenes álláspontot képviselő Alternatíva Németországért (AfD), amelynek népszerűsége már elérte a 10 százalékot. Más európai országokkal, így például Franciaországgal ellentétben azonban egy ilyen szélsőséges nézeteket valló pártnak nincs lehetősége bekerülni az őt liberális, morális alapon ignoráló sajtóba. Így aztán az AfD-nek esélye sincs arra, hogy tényleg alternatívaként jelenjen meg. El kell persze ismerni azt is, hogy a kormány kezét eleve megkötik, ténykedését keretek közé szorítják a liberális törvények. A menekültek nagy részét így még csak ki sem utasíthatja az országból. Ezzel a bevándorlók tisztában vannak, s mint láttuk, nemegyszer vissza is élnek a helyzetükkel. A kormány tehát nem tehet mást, mint lezárja a határokat a menekültek újabb hullámai előtt, és minél hatékonyabban integrálja a már az országban lévőket. Merkel azonban nem hajlandó bezárni a kapukat, így a közhangulat megnyugtatására a szigorítás imitálása zajlik. Ezzel párhuzamosan a sajtóval karöltve teljes erővel folyik a szélsőjobb előretörésének mint igazi veszélynek a felmutatása.

– A Kölnben és a randalírozás után történtek nem ingatták meg az államba vetett hitet? Hiszen a rendőrség nem tudta megvédeni a polgárokat, továbbá a rossz érzéseket, a bizalmatlanságot csak növelte az elhallgatás. Milyen törést okozott ez a németekben?
– Sokkolta és elbizonytalanította őket. A németek ugyanis bíznak a rendőrségben. A karhatalmat azonban meglepte e fiatal arabok arroganciája, agresszivitása. Ez új jelenség, és erre láthatóan nem voltak felkészülve. A határozott fellépést az is megakadályozta, hogy a politika felől érkező elvárás értelmében az állam morális védelmét élvező menekülteknek szabad utat kell adni, nem lehet őket megsérteni. Így aztán még letartóztatni is féltek őket, miközben keményen fellépnek az e hordák randalírozása ellen tüntető „rasszista, fasiszta elemekkel” szemben. Emellett az is komoly probléma, hogy Németország Franciaországgal vagy Belgiummal ellentétben nincs felkészülve az arab világból, az arab mentalitásból. A törökök kapcsán szerzett tapasztalat pedig ebben nem sokat segít.

– Úgy tűnik, hogy Németország még mindig a náci múlt és a liberalizmus foglya, s ez a határozott fellépést követelő válságos helyzetekben lebénítja…
– Valóban. El kell ugyanakkor ismerni, hogy Németország nehéz és kényes helyzetben van. Bizonyítania kell, hogy túllépett a múlton, liberális demokráciát épít, tiszteletben tartja az emberi jogokat, és kétségtelen, hogy sokszor túlteljesít.

– S ebben a túlteljesítésben el-elfelejtkezik arról, hogy önmagát tisztelje. Nemde?
– Ez így van. Ám a németek nagyon is büszkék arra, hogy morális példát mutatnak a világnak.

– Igen, de a németeknek azzal kell szembesülniük, hogy rohamosan zuhan az ország tekintélye. A szurkolók vagy a lengyel politikusok például nyeglén azzal vágnak vissza a bírálatokra, hogy Berlin ne velük, inkább a német nők védelmével foglalkozzon. Hogyan élik át mindezt a büszke németek?
– Ezek a hangok nagyrészt annak tulajdoníthatók, hogy a német politikusok, különösen az Európai Parlamentben ülők előbb Oroszországot, majd Magyarországot, most pedig Lengyelországot oktatták ki tanári fölénnyel. Meg kell értenünk, hogy Németország így csak elszigeteli magát, ezzel megkérdőjeleződik európai vezető pozíciója is.

– Ez a németek problémája, de az már nem, hogy mi lesz a válságban lévő Európával, ha legerősebb hatalma is elveszti a tekintélyét, és megkérdőjeleződik vezető szerepe az Európai Unióban…
– Ez jó kérdés. Különösen most, amikor mind az euró-, mind pedig a menekültválság kapcsán világossá vált, hogy Amerika nem tud, nem akar segíteni a bajban lévő Európának. Ilyen helyzetben nagy szükség lenne egy erős, cselekvőképes Németországra.


Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 01. 15.

hirdetés
hirdetés
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - 7 db

A hozzászólások mutatása