A legrosszabb ítélet melyet a nyugati közvélemény hozhat, köztudottan a fasizmus gyanúja – vélekedik a publicista. Kiemeli, hogy több osztrák lap is bizonyítékok nélkül sütötte hazánkra ezt a billogot, így valószínű, hogy a több százezer embert vonzó, március 15-ei Békemenet is „fasiszta tömegfelvonulásként” fog megjelenni.

Legszívesebben már az Orbán-kormány hatalomra kerülésekor szankciókat vezetett volna be hazánk ellen az EU, csak az osztrákok 2000-es elmeszelésének rossz tapasztalatai gátolták meg ebben – vélekedett Hans Winkler publicisztikájában. A Die Presse újságírója kiemeli, hogy Martin Schulz EP-elnök az ominózus hetedik cikkelyt is bevetné hazánk ellen, mely azoknak jár, akik a demokratikus alapjogok ellen vétenek.

A szerző felteszi a kérdést, hogy valójában milyen demokratikus alapjogokat is sértett meg hazánk. Példaként említi a sokat kritizál médiatörvényt, mely megalkotásának sürgősségére hívja fel a figyelmet, hiszen a szektor, „külföldi médiavállalatok hibájából is”, túlburjánzott, majd hozzáteszi, hogy hazánk figyelembe vette a „brüsszeli demokráciaoktatók” aggályait. Kitér Simor András fizetésére is, mely kapcsán újabb kérdéssel él: egy funkcionárius függetlensége a bérezésétől függ?

Eddig példa nélküli, hogy kohéziós pénzeket tartanának vissza – hívja fel a figyelmet, s szembeállítja a kockán forgó 495 millió eurót a „feneketlen hordónak” (Görögország) szánt 140 milliárddal. Arra, hogy hogyan teremtsen két év alatt egyensúlyt egy kormány, mely elődjétől „teljesen összetört” pénzügyi rendszert örökölt, nem térnek ki – teszi hozzá.

Magyarország bűne

Hazánk bűne, hogy rossz kormányt választott, ezért statuál vele példát az EU. A nyugati kritikusok számára pedig dühítő, hogy a Fidesz kétharmaddal tudott győzni, mert így nincsen szüksége a radikálisok támogatására, így nehezebben érvelhetnek azzal, hogy Magyarországon előretört a szélsőjobb – melyre Ausztria megbüntetését alapozták – írja. Azt, hogy hazánkban hogyan tudott kétharmados győzelmet szerezni egy pártszövetség, Paul Lendvai a baloldali kormányokról tett észrevételével magyarázza, mely nem nevezhető túl fényesnek.

A szerző külön foglalkozik Orbán Viktor nyugati megítélésével, kitér rá, hogy gyakran előszedik patriotizmusát, hozzátéve, hogy Franciaországban még a baloldalnak is ilyen a hozzáállása, de ez senkinél nem veri ki a biztosítékot. A Nyugat fülét leginkább Orbán Viktor magabiztossága bántja, amit nem szoktak meg egy keleti ország vezetőjétől – írja Hans Winkler.