A Mindszenty József és kortársai: vértanú és hitvalló püspökeink című rendezvényen a Központi Papnevelő Intézet dísztermében Erdő Péter kiemelkedőnek nevezte Mindszenty József tanúságtételét, a bíboros egyéniségénél fogva keményen szembeszállt azokkal a jelenségekkel, amelyek meggyőződése szerint az alapvető emberi értékeket veszélyeztették.

Erdő Péter szólt arról: Mindszenty József politikai környezettől függetlenül tette nyilatkozatait, „hitének fényében felismerte az alapvető emberi értékeket, és ezeket minden körülmények között védelmébe vette”.

Megemlítette, a konferenciát Mindszenty József bíboros születésének 120. évfordulója alkalmából tartják, de rajta kívül Apor Vilmos és Meszlényi Zoltán boldoggá avatott püspökök is vele egy évben születtek. Sajátos szempontúnak mondta a konferenciát, mert meglátása szerint a történettudománynak sem mellékes, hogy a mártír sorsú bíboros tetteinek és szavainak fő mozgatórugója a hite volt, ez pedig megnyilatkozásait magyarázza és egységbe fogja.

Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Mindszenty József magatartását spirituális szempontból kell vizsgálni; korporatív személyiség volt, mert életében „összetömörítve megtaláljuk a hívő emberek szenvedéseit és tanúságtételét”.

Marton József professzor, az erdélyi Babes-Bolyai Egyetem tanára Márton Áron püspökről szólva kiemelte: „mi, erdélyiek, gondviselésnek tekintjük, hogy a gyulafehérvári egyházmegyét Márton Áron püspök irányította”. Utalva Észak-Erdély 1940-es Magyarországhoz, majd a II. világháború végén Romániához való visszacsatolására, azt mondta: „a kettős metamorfózisban történelmi feladat hárult a püspökökre”, Márton Áron pedig hallatta szavát hívei és nemzete érdekében, ennek érdekében az erdélyi magyarokat ért diszkriminációkat és Észak-Erdély jogállásának méltányos rendezését kérte memorandumában 1946-ban.

Márton Áron határozottan szembeszállt a Romániában működő katolikus egyház megosztására tett kormányzati törekvésekkel, és kezdeményezésére a püspökök elhurcolásának esetére kineveztek két ordináriust, akik átvehették egyházmegyéjük vezetését. Márton Áron 1955-ben került börtönbe, ahonnan 1955-ben szabadult, de 1956-ban házi őrizetre ítélték, ami több mint tíz évig tartott, mert a román kormányzat szerint nem volt együttműködő velük – mutatott rá.

Megemlítette, a gyulafehérvári püspök a kommunista hatalom által szervezett békemozgalmaktól mindig távol tartotta magát, miközben tudta, hogy számos ügynök veszi körül, és ismerte az állambiztonsági szervek határokon átívelő működését is.

A konferencián előadás hangzik el továbbá Apor Vilmos, Bogdánffy Szilárd, Meszlényi Zoltán, Péterfy József, Shvoy Lajos és Scheffler János püspökök vértanúságáról, illetve hitvallásáról.