Hatvan óra alatt az oroszoké lenne a Baltikum?

Stier Gábor

Stier Gábor

2017. március 16., csütörtök 12:05, frissítve: csütörtök 12:19

 
T 72-es tankok a Balti flotta hadgyakorlatán Kalinyingrádban
Fotó: Igor Zarembo / AFP
 

Egymást érik az Oroszország és a Nyugat háborús összecsapásának lehetőségét felvillantó eszmefuttatások. Egy nyugalmazott brit tábornok szépirodalminak álcázott csomagolásban azzal riogat, hogy Oroszország halálos fenyegetést jelent, s 2017 a háború éve lehet. Mindez szót sem érdemelne, ha Richard Shireff korábban nem lett volna a NATO európai szövetséges erőinek stratégiai főparancsnok helyettese. Svédországban az oroszok miatt a sorkatonaságot állítják vissza, a napokban pedig az amerikai Rand Corporation jutott arra a következtetésre, hogy Oroszország másfél nap alatt lerohanná a balti államokat. A világ legnagyobb katonai elemzésekkel foglalkozó, nem állami kutatóintézete három éven keresztül húsz különböző forgatókönyvet szimulált arra az esetre, ha Oroszország megtámadná a balti államokat. De reálisan felmerül-e ennek a veszélye, avagy mindez csupán a katonai lobbi terjeszkedését alátámasztani hivatott, a média szenzációhajhász megközelítésével megspékelt hidegháborús riogatás?

 
MN-grafika
 

„Nyugaton korábban alaposan alábecsülték az orosz haderő képességeit, nem kaptak elég figyelmet a meginduló reformok, s az inga erősen kilengett egyfajta lebecsülés irányába. A Krím NATO-t sokkoló megszállása, a kelet-ukrajnai háború, majd a szíriai orosz beavatkozás hatására ugyanakkor ez az inga a másik irányba leng ki, s hajlamosak vagyunk túlbecsülni az orosz fenyegetést” – értékel Rácz András a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Központjának (SVKK) munkatársa. A kutató szerint az inga eme átlendülése természetes állapot, s amikor lenyugszanak a kedélyek, a megteremtődő egyensúlyi állapotban a Nyugat ismét megtanul pontosan odafigyelni Oroszországra. Mindez persze egyáltalán nem garantálja, hogy Moszkvával javulni fog a viszony, de a veszély reális értékelésében segít majd. Rácz András felhívja a figyelmet arra is, hogy Rand Corporation anyaga kizárólag az orosz katonai képességeket vizsgálja, illetőleg azt, hogy a NATO ennek hogyan tudna ellenállni. Az elemző aláhúzza, hogy ez a jelentés nem vizsgálja azt a kérdést, hogy Oroszország egyáltalán meg akarja-e támadni a Baltikumot, mint ahogy nem foglalkozik azzal sem, amennyiben ez az eset bekövetkezne, akkor nem katonai téren mi történne.

A Rand Corporation szűken a katonai konfliktus lehetőségére koncentrálva arra a következtetésre jut, hogy a NATO egy esetleges támadás esetén hagyományos katonai eszközökkel a balti államokat nem tudná megvédeni. Az elemzők úgy vélik, hogy Észtországot és Lettországot nagyjából másfél napig, legfeljebb 60 óráig tudná a NATO tartani, míg Litvániát talán kicsit tovább. A Rand szakértői szerint a jelen helyzetben még egy tisztán amerikai ellentámadást sem lehetne megszervezni, ezért azt javasolják, hogy az Oderától keletre épüljön új amerikai katonai központ, a Baltikumba pedig a jelenlegi egy helyett legalább hét, köztük három páncélozott dandárt telepítenének. Ez nagyjából 20 ezer katonát és 270 harckocsit jelentene, a Rand szimulációja alapján azonban még így is csak 28 napra tudnák feltartóztatni az orosz erőket. Ha a háborút a NATO meg is akarná nyerni, ahhoz az amerikai szakértők szerint további 14 dandár kellene. Rácz András ismételten felhívja ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a mintegy 830 ezres orosz hadseregből nagyjából 100-120 ezer katona felkészültsége világszínvonalú, s ezek az erők jelenleg jelentős mértékben lekötöttek, s akkor még nem beszéltünk az ilyen politikai szándék hiányáról. A szakértő kiemeli azt is, hogy a NATO–orosz határ ma az Oroszországi Föderáció legnyugodtabb határa. 

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.03.16.