Már csak két akadályt kell bevennie a C-31-es számmal ellátott, sok vitát kiváltó kanadai törvényjavaslatnak, amelyet az országba áramló, magyarországi romákból álló menekültáradat megállítására alkottak meg. Vagyis ha az alsóházhoz hasonlóan megszavazza a javaslatot a kanadai törvényhozás felsőháza, a szenátus és azt szignózza a főkormányzó, akkor alapjaiban változik meg a tengerentúli ország bevándorlási törvénye. A változás leghangsúlyosabb eleme az lesz, hogy a mindenkori bevándorlásügyi miniszter – jelen esetben a konzervatív Jason Kenney – személyesen határozhatja meg az úgynevezett biztonságos országok listáját.

Refugee-business

Ha egy önmagát menekültnek mondó kérvényező ilyen országból érkezik Kanadába, és – várhatóan jó eséllyel – elutasítják a kérelmét, akkor nem folyamodhat újra ezért a státuszért. Az eddig rétestésztamód nyúló eljárásnak és a vele párhuzamosan kiosztott szociális juttatásnak is vége lesz: ha zöld jelzést kap a C-31-es, akkor 45 nap után kitoloncolják azokat, akikről kiderül, valótlanul állították magukról, hogy üldözik őket saját hazájukban. Régen ugyanis elég volt emlegetni a kanadai reptereken a „refugee”, vagyis menekült szót és az illető máris része lett a rendkívül megengedő bevándorlási rendszernek. Nem csoda, hogy erre szabályos üzletág épült: a rendkívül hosszú elbírálási idő alatt ingyenes egészségügyi ellátást, gyermekének oktatást és némi segélyt kaptak a kérvényezők, akik közül sokan direkt nem jelentek meg a menekültstátuszt elbíráló bizottság előtt. Ezzel időt nyertek, amit persze Kanadában töltöttek, és addig is járt az ellátás, az oktatás és a segély.

Jason Kenney többször is egyértelműen jelezte: ez a törvény a Magyarországból érkező, önmagukat áldozatként beállító cigányok miatt született meg. A miniszter például meglepetéslátogatást tett a torontói Roma Community Center (RCC) kerekasztal-beszélgetésén, és arra a kérdésre szeretett volna választ kapni, hogy miért érkezik ennyi roma az EU-tag Magyarországból Kanadába, és miért vonják vissza közülük olyan sokan az állampolgársági igényüket. Kenney-t nem győzték meg az ott látottak-hallottak, a magyarországi romák kivándorlását „jól szervezettnek, bizarrnak és különösnek” nevezte.

Hamis képek

Ugyanez a Roma Community Center intenzív ellenkampányba kezdett, amelyben azt terjesztik hazánkról, valamint Csehországról és Szlovákiáról, hogy nem biztonságos országok. Anyagaikban nagyrészt Magyarországgal foglalkoznak, a hazugságtól sem visszariadva. Jó példa erre annak a poszternek az illusztrációja, amelyen érveiket sorolják fel. A vonuló nyilasokat ábrázoló fekete-fehér kép alatt például tévesen szerepel az 1939-es dátum: a Wikipediából szedett fotó alatt ugyanis ott áll, hogy 1944 októberében, vagyis már Magyarország náci megszállása idején készült.

 

Hamis képek, hazug évszámok a poszterről - egyik dátum sem stimmel


Mellé egy Magyar Gárda-avatást ábrázoló illusztráció került, alatta az évszám: 2012. Csakhogy ebben a formaruhában – fekete mellény, fehér ing – Gyurcsány Ferenc kormányzása alatt masíroztak a gárdisták, ekkor történtek a romagyilkosságok is. Vagyis kijelenthető, hogy a poszter készítői még hamisítástól, hazugságtól sem riadtak vissza, csak hogy rossz színben tüntessék fel Magyarországot és jelenlegi kormányát. A kísérőszövegben pedig az szerepel a poszteren: jó okuk van elhagyni az említett országokat a romáknak, mivel ott „folyamatos etnikai alapú támadásnak vannak kitéve”. Hozzáteszik még, hogy az „idegenellenesség a mainstream pártok retorikájában is megjelenik”, valamint úgy látják, hogy „ugyanolyan romaellenes és antiszemita hangulat uralkodik, mint amelyik megelőzte a holokausztot”.

Szelektív idézés

Az RCC vezetője, Gina Csányi-Robah megjelent a javaslatot tárgyaló szakbizottság előtt is, beadott, csúsztatásoktól és helyesírási hibáktól hemzsegő prezentációját pedig elérhetővé tette intézete honlapján. Ebben többek között azt írja, hogy azok a tolmácsok és ügyvédek, akiket a kanadai menekültügyi bizottság kirendel az „üldözöttekhez”, „magyarok, akik a magyar állammal rokonszenveznek és nemkívánatosnak tartják a romákat”. Dolgozatában azt is írja, hogy Kanada a C-31-es elfogadásával szembeszállna azzal a nemzetközi közösséggel, amely elismeri a magyarországi romák zaklatását. Megtévesztő jelentésének mottóul Gina Csányi-Robah egyébként Thomas Hammarbergnek, az Európa Tanács kisebbségügyi biztosának roma holokausztról írott szavait használta és később is hivatkozik a svéd diplomatára. Ez azért érdekes, mert ugyanez a Hammarberg komoly előrelépésnek nevezte a romák társadalmi befogadását célzó uniós stratégia útnak indítását, amely, mint ismert, Magyarország uniós elnöksége alatt történt.