Gabay Balázs
Gabay Balázs

A Külügyi Szemlének az „arab tavasz” kapcsán napvilágot látott speciális kiadása az első olyan komoly hazai elemzés, mely átfogó képet ad arról, mi is történt 1,5-2 évvel ezelőtt az arab világban, és mi zajlik azóta. Hóvári János rövid áttekintésében jelezte: a folyamat nem zárult még le, rendületlenül „megy előre”. A Külügyminisztérium helyettes államtitkára szerint mindenképpen történelmi fordulat zajlott le, egy korszak zárult le, mely gyakorlatilag maga alá temette a hidegháború emlékeit.

„Az arab tavasz kibontakozásával véget ért az az éra, melyben a nyugati világ ráerőltethette rendszerét az arab térségre. Sokan másképp gondolják, de az arab országok igenis tudatában vannak a demokratikus kereteknek.” Hóvári János példaként a 2006-os palesztin választásokat említette, melyen megfigyelőként volt módja részt venni, és elégedett volt a látottakkal. Az egyes arab országok politikai helyzetére röviden kitérve úgy összegzett: a forradalmi korszak lassan véget ér, és következhet az alkotmányos periódus.

Arab hidegháború zajlik

Rostoványi Zsolt egészen a hidegháború lezárulásáig vezette vissza az átalakulás okait. A Szovjetunió felbomlását követően megváltoztak az erőviszonyok, az USA afganisztáni megszállása, illetve iraki háborúja pedig tovább zilálta az országok kapcsolatrendszerét. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az Egyesült Államok fizikailag is jelen van az arab térségben, ugyanakkor három olyan nem arab államot sorolt fel, melyek komoly befolyással bírnak az események alakulására: ezek Törökország, Irán és Izrael. További bonyodalmat okoz a Szaúd-Arábia és Irán körül kialakuló blokkok közötti feszültség, mely „arab hidegháborút” eredményez.

A kairói Tahrír tér lett az arab tavasz egyik jelképes központja
A kairói Tahrír tér lett az „arab tavasz” egyik jelképes központja


Nem az iszlamisták voltak

Barack Obama híres kairói beszéde kapcsán megjegyezte, az USA csökkenteni kívánja befolyását az arab államokban. Ezt jól jelzi a megvalósított iraki és a megálmodott afganisztáni kivonulás. A Corvinus Egyetem rektora Oroszországot is érintette, mely Líbiával, Szíriával és Iránnal folytat élénk gazdasági kapcsolatot. A jövőre nézve nem kívánt jóslatokba bocsátkozni, mégpedig azért nem, mert „amikor megindultak az események Tunéziában, mindenki azt mondta: biztosan az iszlamisták állnak a háttérben. Aztán kiderült, hogy mégsem.”

2010 decemberében egy tuniszi utcai árus, Mohammed el-Buazizi végső elkeseredésében felgyújtotta magát. Halálával kezdetét vette a „jázminos forradalom”, mely – a nyugati médiumokban „arab tavasz” néven – Tunéziából kiindulva futótűzként terjedt az arab országokban. Az arab tavasz 2011-ben elsöpörte Ben Ali, néhány héttel később pedig Hoszni Mubarak rendszerét is. Jordániában a király menesztette kormányát, Száleh jemeni elnök súlyos sérülései miatt elmenekült országából, majd lemondott. Líbiában több hónapon át tartó, NATO-beavatkozással járó polgárháború tört ki, a harcoknak Moammer Kadhafi októberi halála vetett véget. Szíriában jelenleg is folynak fegyveres összetűzések a kormánycsapatok és a felkelők között.


Ez még nem demokrácia

Csicsmann László az iszlamisták kapcsán utalt a posztiszlamizmus jelenségére. A mérsékeltebb iszlamisták az 1990-es évek elején úgy döntöttek, hogy leteszik a fegyvert, és a békés politikai voksolás mentén építik tovább ideológiájukat. Ugyanakkor leszögezte, mára bizonyos mértékig minden politikai tömörülés iszlamizálódott, nem igazán beszélhetünk a nyugati kurzusban fellelhető iszlamista–szekuláris szembenállásról. A kívülről azonos ideológiai síkra helyezett pártok között viszont komoly törésvonalak húzódnak. Az egyiptomi választásokon győzelmet arató Muszlim Testvériségből példának okáért 14 olyan csoport vált ki korábban, mely utóbb párttá szerveződött, és indult a voksoláson. Tőlük sem kell megijedni, vélte a Corvinus adjunktusa, aki szembemenve az előtte szólókkal kiemelte: az „arab tavasz” nyomán jelenleg nem demokratizálódás zajlik, hanem politikai reformok véghezvitele. Hatalmas kérdés, vajon a Muszlim Testvériségen kívül szocializálódó ifjabb politikusi generáció képes lesz-e elindítani a nyugati típusú átalakulást.

A port szaidi stadionban több mint 70 ember vesztette életét a zavargásokban
A port szaidi stadionban több mint 70 ember vesztette életét a februári zavargásokban


Az MTA világgazdasági kutatóintézetének vezető munkatársa elsősorban azt kifogásolta, hogy a politikai reformokkal párhuzamosan az arab világban nem zajlottak le azok a gazdasági változások, melyek Latin-Amerikában vagy Kelet-Európában bekövetkeztek az 1990-es évek kezdetén. A gazdasági növekedés ugyan GDP-arányosan több országban is elérte az 5-6 százalékot, a végrehajtott reformok azonban felszínesek voltak. A legtöbb országban a privatizáció a korábbi uralkodó elitet hozta helyzetbe, a kis- és közepes vállalkozásoknak viszont nem nyújtott megfelelő támaszt. A piaci liberalizáció során utóbbiak sora ment tönkre, mely alaposan felhizlalta a munkanélküliek számát.

Lassú európai lokomotív

A 2008-ban kezdődő gazdasági világválság alig érintette a térség országait, reálgazdasági hatásai elsősorban az európai export csökkenésében mutatkoztak meg. Emellett meredeken esett a turizmusból származó bevétel is, mely több észak-afrikai ország számára a húzóágazat válságát jelentette. Ehhez társult az élelmiszerárak erőteljes megindulása fölfelé. Ez utóbbi keményen megsarcolta a Magreb országait, az arab országok együttesen ugyanis a világ legnagyobb gabonaexportőrének számítanak. Szigetvári Tamás szerint a térség gazdasági kilátásai mindaddig borúsak maradnak, míg a gazdaságok lokomotívjának számító Európa alacsony átlagos növekedést produkál.

Az „arab tavasz” megmutatta a világnak, hogy az iszlám a társadalom kötőszövete – magyarázta N. Rózsa Erzsébet. Az MKI koordinációs igazgatója ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy minden arabul beszélő államot külön területi egységként kell kezelni. A mélyben már régóta forrongó indulatok az Irán-szakértő szerint azért törtek felszínre 2010 decemberétől, mert az emberek nem bírták tovább elviselni a gyötrő szociális gondokat és a népességrobbanást. Utóbbi kapcsán megjegyezte: 30 évvel ezelőtt az arab világ lakosságának még csaknem a fele 14 év alatti volt, míg mára ez az arány 30 százalékra esett. A fiatalok ma már később házasodnak és jóval kevesebb gyermeket vállalnak, ugyanakkor jelentős a belső migráció: egyre többen vándorolnak vidékről a városokba.

N. Rózsa Erzsébet a magyar diplomáciai kapcsolatokra kitérve elmondta: hazánknak Iraktól Kuvaiton át szinte az összes Földközi-tengeri és öböl menti térségben van diplomáciai képviselete. Az EU-tagság elnyerésével ugyanakkor egy olyan közösség részévé váltunk, mely kisebb figyelmet fordít az arab világra.