Mindszenty József bíboros az igazság jelzőlámpája volt – mondta Carlo Caffarra bíboros, bolognai érsek szombaton a hercegprímás születésének 120. évfordulójára emlékező szentmisén az esztergomi bazilikában, ahol Erdő Péter esztergom-budapesti érsek köszöntötte a zarándoklatra érkezett híveket, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) tagjait, a megjelent közjogi méltóságokat és a diplomáciai testület tagjait.

Az idén százhúsz éve született bíboros, hercegprímás emlékére az irgalmasrendiek templomában mutattak be magyar nyelvű misét. A templom közvetlen szomszédságában áll a rend kórháza, ahol Mindszenty József 1975-ben meghalt. A misét Varga János, a bécsi Collegium Pázmáneum rektora, Vencser László, az osztrák Püspöki Konferencia idegen nyelvű lelkipásztori hivatalának igazgatója, valamint Hesz Attila Árpád pálos rendi szerzetes pap, a heiligenkreuzi papi szeminárium igazgatóhelyettese celebrálták. A megemlékezésen jelen volt Szalay-Bobrovniczky Vince bécsi magyar nagykövet is.

Mindszenty József halálával „kihunyt egy fáklya, amely az egész egyház számára világított” – idézte fel VI. Pál pápa szavait beszédében a Pázmáneum rektora a jórészt ausztriai magyar hívők előtt. Beszédében Varga János úgy fogalmazott, Mindszenty a hit, a hitből fakadó rettenthetetlen erő, és az egyház iránti önzetlen odaadás példaképe volt. Felidézte, hogy a bíboros összesen 28 évet, életének mintegy egyharmadát töltötte börtönben, házi őrizetben, illetve emigrációban. „Ennek ellenére soha nem tört meg, nem volt reményvesztett, hanem mindig tett a magyarságért” – hangsúlyozta. Erkölcsi példamutatásnak tekinthető az is, hogy Mindszenty bíboros mindazt, amit elszenvedett, tudatosan vállalta és szenvedte el – mondta.

A misét követően a templommal szomszédos irgalmasrendi kórház aulájában álló Mindszenty-mellszobornál tartottak rövid megemlékezést. A szobornál elhelyezték a magyar nagykövetség, az Ausztriai Magyar Szervezetek és Egyesületek Központi Szövetsége és a Collegium Pázmáneum koszorúját.

Mindszenty József 1892-ben Csehimindszenten született Pehm József néven. 1915-ben szentelték pappá. XII. Pius pápa 1944-ben veszprémi püspökké nevezte ki. 1944. november 27-én letartóztatták és előbb Veszprémben, majd Sopronkőhidán, végül Sopronban raboskodott, innen térhetett vissza Veszprémbe. XII. Pius pápa 1945-ben kinevezte esztergomi érsekké, 1946-ban bíborossá szentelte. 1948-ban törvény- és jogellenesen letartóztatták, majd koholt vádak alapján életfogytiglani fegyházra ítélték, ami a keresztény világban nagy felháborodást váltott ki.

Az 1956-os forradalom kitörése után, október 30-án szabadították ki fogságából. November 4-én hajnalban a szovjet csapatok támadása után az Egyesült Államok nagykövetségén kért és kapott menedéket. 1971. szeptember 28-án elhagyta a követséget és Rómába, majd Bécsbe ment. Haláláig Bécsben, a Pázmáneum épületében lakott. Ausztriában, Mariazellben temették el, ahol 1991-ig magyarok sokasága rótta le tiszteletét sírjánál. 1990. május 18-án a magyar Legfelső Bíróság kinyilvánította, hogy Mindszenty József ártatlan. Holttestét 1991. május 4-én ünnepélyesen hazahozták és újratemették az esztergomi bazilika kriptájába. A bíboros boldoggá avatási eljárása folyamatban van a Vatikánban.