Sem a szlovén, sem a horvát, sem a bosnyák elnök nem vesz részt Szerbia új államfőjének, Tomislav Nikolićnak június 11-én esedékes hivatali beiktatásán – írja az MTI. Hivatalosan egyikük sem indokolta távolmaradását, ám tény, hogy Szlovéniát leszámítva mind Bosznia-Hercegovina, mind Horvátország véres polgárháborúban vívta ki szabadságát és önrendelkezését a szerb agresszorokkal szemben a közelmúltban. Nikolić részvétele ezekben az összecsapásokban és a délszláv háború két emblematikus színteréről, Vukovárról és Srebrenicáról immár államfőként tett kijelentései azonban rávilágíthatnak arra, hogy miért maradhat távol a ceremóniáról Szerbia nyugati és délnyugati szomszédainak államfője.



Kivégzés, kínzások után

1991-ben a szerb-horvát határ mellett fekvő Vukovárt hónapokig ostromolta a jugoszláv néphadsereg, elfoglalása után pedig a szerb csetnikek kifosztották a várost, ártatlan civileket gyilkoltak halomra, kórház alagsorában élő embereket evakuálás címén buszokra szállították, majd a pár kilométerre lévő Ovčara faluba vitték, ahol hosszas kínzások után mindannyiukat lelőtték és közös tömegsírba dobták. Csak ezen a hadszíntéren 7500 horvát katona veszítette életét, a város a horvátok szemében a hősiesség szimbóluma lett: a háború végén Franjo Tudjman akkori horvát elnök első útja ide vezetett, hogy lerója a kegyeletét a védők előtt. Nikolić májusban azonban úgy nyilatkozott: „Vukovár szerb város, ahová nem szükséges visszatérniük az elmenekült horvátoknak”. A kijelentést komoly felháborodás követte, az elnök kabinetje pedig közleményben igyekezte cáfolni, hogy Nikolić ilyet nem mondott, azonban a Frankfurter Allgemeine Zeitung interjút készítő újságírója bemutatta az ominózus hangfelvételt, amely alapján egyértelműen kiderül: így hangzott el a mondat. Alighanem ez a hazug állítás járult hozzá ahhoz, hogy Ivo Josipovic horvát államfő miért nem lesz ott a beiktatáson.



Népirtás

Srebrenica Vukovár mellett azért válhatott a szomszédságunkban dúló öldöklés szimbolikus helyszínévé, mert itt bizonyosodott be a Nyugat és az egész világ számára is, hogy a második világháborút követően Európában újra etnikai tisztogatásokat vittek, vihettek végbe. 1995-ben itt szabályos népirtás történt: a boszniai szerb hadsereg a Skorpió nevű csetnikegylettel együtt kivégezett több ezer muszlim férfit és fiút. A különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságokról megrázó videók is készültek, ezeken látszik, hogy a holttesteket halálraítéltek sorstársaikkal pakoltatták el a szerb martalócok. Sok kivégzett ma is tömegsírokban nyugszik, az azonosításuk gyakorlatilag azóta folyik. Mindezekről Nikolić úgy beszélt: Srebrenicában nem történt népirtás, csak súlyos hibák. A szerb elnök kijelentette azt is, hogy ő nem látogat majd a város melletti erdőbe, ahol a vérengzések zajlottak. Érve az volt, hogy elődje, Boris Tadić már megtette ezt, majd visszakérdezett: „miért kéne ugyanígy eljárnia minden egyes elnöknek? Bakir Izetbegovic jelenlegi bosnyák elnök szerint ez a nyilatkozat „korántsem az együttműködést és a bizalom helyreállítását segíti, hanem éppen ellenkezőleg, újabb félreértések és feszültségek forrása lesz a térségben”.



Miért nehéz a múlt, avagy az elnök csetnik múltja

A két várost szimbolikus jelentőségükön túl még az kapcsolja össze, hogy a szerb haderő árnyékában és azzal teljes egyetértésben a legbrutálisabb és legkegyetlenebb mészárlásokat azok a csetnikek vitték véghez, amelyeknek Voislav Šešelj volt a vezérük, és Tomislav Nikolić a második számú vajdájuk. Nikolić a múltját pedzegető kérdéseket azzal hessegeti el, hogy semmivel nem vádolják, semmit nem tudnak rábizonyítani, ám ezt árnyalja az, hogy Šešelj többek között Szlavóniában elkövetett háborús bűnök miatt van Hágában, és az SNS első embere is itt volt önkéntes, itt mutatta meg „miként kell harcolni a szerbség ellenségeivel”.

Az 1990-es évek elején, a kommunista Jugoszlávia felbomlásakor a független állammá lett Horvátország, Bosznia-Hercegovina szerbek (is) lakta területeinek Szerbiához csatolásáért a szerb haderő támogatásával harcoló szerb szabadcsapatok tagjait is csetnikeknek nevezték. A Jugoszlávia felbomlását követő délszláv háborúban falvakat raboltak ki, majd romboltak le, bestiális kegyetlenséggel védtelen civileket gyilkoltak és űztek el tömegesen, nőket és gyereklányokat erőszakoltak meg.


Rugalmas elszakadás Šešeljtől

Az excentrikus Šešeljjel a Szerb Radikális Pártban is együttműködött, ám Nikolić felmérte, hogy radikálisként nem sok babér terem neki, ezért kilépett, és a haladókkal egy Európa-barátabb retorikát vett fel. Sokcsevits Dénes történész, a térség szakértője lapunknak adott interjújában ezt azzal indokolta, hogy már a csalódott radikálisok is az EU-tagságtól várják életkörülményeik jobbra fordulását. Ez magyarázza azt a szokatlanul békülékeny hangnemet is, amelyet Nikolić választási győzelme estéjén ütött meg. Így beszélt akkor: „Ez nem volt népszavazás sem az Európai Unióért, sem ellene”.

Fotó: Reuters


Fenti nyilatkozatai és a választók sikeres átcsatornázása viszont azt mutatja, hogy Nikolićnak ez az arca nem más, mint Brüsszel felé mutatott maszk, a délszláv közelmúlt kérdéseit még mindig ugyanúgy ítéli meg, mint amikor még a Nagy-Szerbia visszaállítása érdekében politizált. Nikolić az EU-t akkoriban még nem reménységnek, hanem legyőzendő ellenfélnek látta. Ezért hajlandó lett volna országát egy orosz–belarusz–szerb fúzióba is belevinni, mára azonban – ahogy a bővítési biztossal való találkozás is jelzi – ez feltehetően a múlté.

Temetetlen holtak az unióban?

A még távolabbi múlt, a második világháborúban történtek kapcsán (még) nem tett hasonló kijelentéseket, de ismerve múlthoz való viszonyát, és az azt leplezni próbáló kettős beszédét, felmerül egy Szerbia csatlakozása szempontjából súlyos kérdés, amely nem valószínű, hogy a bővítési biztos látogatásának témája lesz. A kérdés így szól: mikor kaphatják meg a végtisztességet azoknak a magyaroknak tízezrei, akiket a szerb partizánok mészároltak le 1944-ben, csontjaik pedig jelöletlen tömegsírokban, dögtemetők alján, buszpályaudvarok alatt vannak elföldelve. Elismerni a gyilkosságokat, feltárni a tömegsírokat, elégtételt adni a hozzátartozóknak: elvileg így kellene elszámolnia a múltjával egy olyan országnak, amelyik közös értékek alapján lép egy közösségbe. Az új elnök retorikája, a múlttal való szembenézése talán okkal veti fel a félelmet, hogy Szerbia temetetlen holtak tömegeivel válik teljes jogú tagjává az európai közösségnek.

Szerbia jövője az EU-integrációban van – jelentette ki hétfői beiktatásán Tomislav Nikolić szerb államfő, hozzátéve, hogy ennek megvalósításáért kíván dolgozni. Az elnök, aki hivatali esküjének május 31-i letétele óta ellátja hivatalát, kijelentette, hogy baráti kapcsolatot kíván építeni mindenkivel a világon, „mert Szerbiának nincs joga arra, hogy ellenségei legyenek. Az európai út Szerbia útja a jövőbe, út a felvirágzáshoz, és hozzá akarok járulni ahhoz, hogy Szerbia ezt az utat folytassa” – fogalmazott. Tomislav Nikolić leszögezte, hogy együtt kíván működni Szerbiának a májusi választások nyomán megalakuló kormányával, amelynek tevékenységét figyelemmel követi, és szükség esetén bírálni is fogja. „Azt várom tőle, hogy kemény harcot vívjon a bűnözés és a korrupció ellen, s magam is részt veszek ebben. Addig nem nyugszom, amíg meg nem találjuk a Szerbiában végrehajtott rabló privatizáció bűnöseit. Ezt megígértem, és ettől nem tágítok” – jelentette ki az államfő. Nikolić a beiktatási ünnepség előtt találkozott Stefan Fülével, az EU bővítési biztosával, aki a megbeszélésről újságíróknak nyilatkozva támogatásáról biztosította Belgrád EU-integrációs törekvését. Füle szerint az unió öt konkrét feltételhez kötötte Szerbia integrációját, s ezek továbbra is érvényesek. Külön megemlítette közülük az igazságszolgáltatás teljes reformját, a korrupció elleni harcot, az ombudsman intézményének fejlesztését és a megfelelő üzleti környezet létrehozását. (MTI)


Áder János köztársasági elnök Hóvári Jánost, a Külügyminisztérium helyettes államtitkárát bízta meg, hogy képviselje Tomislav Nikolić szerb köztársasági elnök hétfői belgrádi beiktatásán; a magyar államfő levélben fejezte ki készségét a személyes együttműködés kialakítására – közölte a Külügyminisztérium sajtófőosztálya az MTI-vel.