Forradalmi hullám

Nem csak az Iszlám Állam fordult a múlt felé

RZ, 2016. január 19., kedd 19:00, frissítve: kedd 19:07
Az arab tavasz felkelői úgy vélték: a történelem egy bizonyos pontján valami elromlott, ki kell javítani a hibákat. Csakhogy utána még jobban elromlott minden.

Szinte napra pontosan öt évvel ezelőtt kényszerült elmenekülni a Tunéziát hosszú évekig vaskézzel irányító Zín el-Ábidín ben Ali elnök, ami az arab világot felforgató forradalomhullám első nagy fordulópontja volt. Az egész eseménysorozat nem sokkal korábban szintén Tunéziában kezdődött, 2010 decemberének végén végső kétségbeesésében felgyújtotta magát egy mozgóárus, ez pedig több ezer állampolgárt sarkallt arra, hogy utcára vonuljon és reformokat követeljen.

Az arab tavaszban nem csak az az érdekes, hogy az egész arab világ – melynek országai között igencsak nagy eltérések mutatkoznak – szinte egy emberként lázadt fel, hanem hogy a nyugati hatalmak mennyire másképpen kezeltek bizonyos országokat. Míg Líbiában nem kellett sokat várni a bombázások megkezdéséig, addig Szíria esetében viszonylag hosszú ideig vonakodtak bármiféle beavatkozástól.

Együtt írnák a történelmet

Az arab tavasz felkeléseit kommunikáció szintjén történelmi eseményekként állították be, ezért is sikerült ilyen jelentős, korábban ritkán tapasztalt tömegeket utcára vinni a bő öt évvel ezelőtt kezdődött eseménysorozat keretében – ez derült ki Omar Al-Ghazzi politológus, a Sheffieldi Egyetem oktatójának csütörtöki előadásán, a Közép-európai Egyetemen.

Al-Ghazzi előadásában elmondta: mivel az eseménysorozat bemutatásában nagyon hamar elkezdték annak történelmi jellegét hangsúlyozni, ezért rengeteg olyan ember vonult utcára, aki változást akart, és nem szeretett volna kimaradni a történelem alakításából.

Határokon átívelő

Az arab tavasz térségbeli kommunikálásával kapcsolatban a professzor még egy fontos dologra felhívta a figyelmet: noha gazdaságilag és kulturálisan nagyon különböző országokban zajlottak az események, többek közt az Al-Dzsazíra is összarab, pánarab eseményekként állította be a forradalmakat. A különféle híroldalakon olyan mondatokat lehetett olvasni például, hogy „az arab nép felkelt”, vagy éppen interaktív, az egész arab világot mutató térképen lehetett követni az éppen aktuális eseményeket.

Al-Ghazzi különös jelentést tulajdonított a felkelések során használt szimbólumoknak is: több helyen, így például Szíriában is az ellenzék olyan zászlót használt, amit korábban a gyarmatosítás ellen küzdő elődeik tűztek ki, és amit rengeteg szíriai a szabadság eszményével azonosít. Csakhogy ugyanezen a logika mentén gondolkodik az Iszlám Állam is: az ő zászlajukat részben Mohamed lobogója ihlette, a dzsihadisták így próbálják legitimálni törekvéseiket a muszlimok szemében.

„Maradjatok állva, tunéziaiak” – hirdeti franciául és arabul egy falfirka a tunéziai Szidi Bú Zid városában 2013 decemberében, ahol három esztendővel azelőtt egy önmagát felgyújtó zöldségkereskedő tiltakozóakciója elindította az arab tavaszt
„Maradjatok állva, tunéziaiak” – hirdeti franciául és arabul egy falfirka a tunéziai Szidi Bú Zid városában 2013 decemberében, ahol három esztendővel azelőtt egy önmagát felgyújtó zöldségkereskedő tiltakozóakciója elindította az arab tavaszt
Fotó: Fethi Belaid / Europress/AFP

Ha röviden akarjuk összefoglalni, elmondható: mind az Iszlám Állam, mind a szekulárisabb felkelők így próbálják érzékeltetni, hogy a történelem egy bizonyos, a mostaninál számukra kedvezőbb pontjára kívánnak visszatérni, ahonnan véleményük szerint „újra kell kezdeni”. A felkelőknél ez a pont a gyarmati rendszer alól történő szabadulás, az Iszlám Államnál pedig a 7. század. Vérmérséklettől függően, ezen logika alapján sokan azt állítják: ez után a pont után valami elromlott, újra kell kezdeni, és „eltörölni” ezt a „deviáns” történelmi fejlődést.

Sok helyen belebuktak – nem csak diktátorok

Azt azonban ma kevesen vitatják, hogy a forradalmi hullámban érintett államok szinte egyikében sem javult számottevően a helyzet, sok helyen viszont katasztrofális károk keletkeztek. Tunézia ugyan a The Economist elemzése alapján pozitív példa (legalábbis demokráciaként értékelik a jelenleg fennálló helyzetet), de tavaly három véres terrorcselekmény is történt az észak-afrikai országban. Líbiában, és Szíriában viszont katasztrofális a helyzet, mindkét országban polgárháborús helyzet uralkodik, aminek a menekültválság révén Európára is komoly hatása van.

Egyiptomban is igencsak felemás a mérleg, noha a nép megbuktatta Hoszni Mubarakot, majd az ezt követő választásokon a Muszlim Testvériség jelöltjét, Mohamed Murszit választotta meg, az ő uralma sem volt hosszú életű, „köszönhetően” a hadsereg beavatkozásának.

hirdetés
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása