Minél messzebre

Nem félelemből mennek

László Dávid, 2016. január 7., csütörtök 17:34, frissítve: csütörtök 18:43
Nem volt egyszerű az utóbbi néhány év a nagyjából félmilliósra becsült franciaországi zsidóság számára. A növekvő antiszemitizmus csúcspontjai a 2012-es toulouse-i zsidó iskolánál elkövetett merénylet – melyben három gyermek is életét vesztette – majd a tavalyi Charlie Hebdo elleni terrorakció és a kóserboltban elkövetett mészárlás voltak, de a jelenség mélyebben is ott húzódik a társadalomban.

Elég csak az egész országban nagy vihart kavaró Dieudonné M’bala M’bala komikus zsidóellenes kijelentése miatti botrányra gondolni, vagy végigtekinteni azokat a zsidó szervezetek által készített statisztikákon, melyek szerint évek óta emelkedik az antiszemita indíttatásból elkövetett bűncselekmények száma. Ha e mellé odateszszük, hogy az utóbbi három évben rekordszámú francia zsidó költözött Izraelbe, hogy új hazát találjon magának, könnyű kapcsolatot találni az adatok között. A magyarázat kézenfekvőnek tűnik, de nem teljesen helytálló. Bár tény, hogy a fent említett támadás után 2013-ban 3000, rá egy évre 7200, tavaly már közel 8000 franciaországi zsidó döntött úgy, hogy Izraelbe költözik, idén pedig a várakozások szerint akár a 16 ezret is elérheti a számuk, emögött nem feltétlenül az antiszemitizmus rejlik. Ellenkezőleg, a Times of Israel által megszólaltatott szakértő szerint a kivándorlóknak alig 15 százaléka érkezik olyan, többségében arabok lakta negyedekből, ahol jellemző a zsidóellenesség.

A jómódú vagy középosztálybeli zsidók döntése mögött általában nem az áll, hogy rosszul éreznék magukat Franciaországban vagy félnének, nem beszélve arról, hogy a palesztin konfliktus miatt Izraelben sem feltétlenül vannak nagyobb biztonságban. Egyszerűen cionista nosztalgia vagy vallásos indíttatás hajtja őket, és valójában fájó szívvel mondanak búcsút korábbi hazájuknak. Ahogy az angol nyelvű zsidó lapban az egyik kivándorló megjegyezte, úgy érezte, Izrael az egyetlen hely, ahol önmaga lehet, és nem kell örökké bizonyítania és másoknak megfelelnie. A családapa szerint Franciaországban olyan légkör uralkodott, amelyben rossz volt vallásosnak lenni, nem feltétlenül a támadások miatt, de azért, mert ismerősei más szemmel tekintettek rá, például nem hívták el kocsmázni vagy beszélgetni, és nem akarja ezt a jövőt a gyermekeinek.


Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 01. 07.

hirdetés
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - 7 db

A hozzászólások mutatása