Ki kicsoda

Nemzeti hős vagy gyilkos Szavcsenko?

Stier Gábor, 2016. március 15., kedd 17:05, frissítve: kedd 21:15
Ukrajnában az orosz diplomáciai képviseletek előtt tüntetnek, zászlókat égetnek, Berlintől Washingtonig erősödik a diplomáciai nyomás Moszkvára. Az Európai Parlament 57 képviselője még az orosz elnök ellen is szankciókat vezetne be. Mindez a 34 éves ukrán pilótanő miatt, akire 23 évi szabadságvesztést kért az ügyész az egyik orosz bíróságon folyó perben. De ki is valójában Nagyija Szavcsenko?

Egyre rosszabb egészségi állapotban van ügyvédje szerint Nagyija Szavcsenko, az ukrán sajtó által nemzeti hősnek kikiáltott katona, akit távollétében Julija Timosenko pártjának listavezetőjeként képviselővé választott, és még az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésébe is bekerült; az orosz nyilvánosság ugyanőt csak banderista ordítással embereket ölő biomasszaként emlegeti. Ugyan már újra iszik folyadékot, a hosszú ideje tartó éhségsztrájk ugyancsak megviselte. Magas a láza, és gyenge, mindez azonban nem akadályozta meg abban, hogy vulgáris kézmozdulattal „mutasson be” a bíróságnak, amikor az utolsó szó jogán elmondta védekezését. A kép bejárta a világsajtót, mint ahogy a nem is titkoltan a kiadatás reményében folytatott éhségsztrájkról is folyamatosan tudósít a nyugati sajtó. Szavcsenko ügye politikai eseménnyé emelkedett, és sokan már azt is elfelejtik, hogy a vád szerint a helikopternavigátornak tűzvezetőként köze lehetett civilek, köztük két orosz tévés újságíró halálához.

A Kijevben született Szavcsenko eredetileg nagyon is női pályára készült, divattervezőként végzett. Ezután állítólag a Sevcsenkóról elnevezett nemzeti egyetem újságírás szakára jelentkezett, ahonnan az első év után ismeretlen körülmények között távozott. Ismerve a kar presztízsét, aligha tette ezt önként. Ezután katonának állt, s rádiós lett a vasúti alakulatnál, ám ez nem tetszett neki, és a híres 95-ös légideszantos zászlóaljhoz igazolt. A fogadtatásról előszeretettel mesél drámai túlzásokkal előadva, hogy a belépő egy 15 kilométeres menetgyakorlat volt, amelyet 15 kilót nyomó hátizsákkal és egy általában három ember által mozgatott, mintegy félmázsás gránátvetővel a vállán kellett teljesítenie. A Háry Jánost idéző történetet alighanem illik erős fenntartásokkal kezelni, de mindenképpen árulkodik a katona lelki világáról. Nagyiját 2004–2005-ben békefenntartóként Irakba vezényelték, a korrupciós botrányairól elhíresült egységhez. Néhány tudósításból az is kiderül, hogy a hely egyáltalán nem fiatal hölgynek való, az ukránokat még tüntetések feloszlatására is bevetették. Az egyébként nem túl nőies Nagyijának innen is van egy érdekes története. Állítólag egy iraki herceg 50 ezer dollárt ígért a „kezéért és a szívéért”. Hogy kinek, arról nem szól a fáma.

Hazatérése után a nemrégiben oroszországi diverzánsakciókra felhívó akkori védelmi miniszter, Anatolij Hricenko személyes parancsára a harkivi katonai főiskolára került, ahonnan a „hátszél” ellenére kétszer is eltanácsolták. Szavcsenko verziója szerint azért, mert nem volt hajlandó a tisztek után elmosogatni, míg évfolyamtársai szerint tört-zúzott, és úgy viselkedett, mint egy „adrenalinbomba”. Végül nem pilótaként, hanem repülős navigátori kiképzéssel került a légierő 3-as számú helikopteres ezredéhez, de a Donbaszba nem a hadsereg állományának tagjaként, hanem szabadságot kérve, a sajtóbeszámolók szerint bűncselekmények sorát elkövető, karjelzésként az SS Oskar Dirlewanger által német börtönviseltekből és szláv kollaboránsokból verbuvált büntető zászlóaljának szimbolikáját viselő hírhedt Ajdar zászlóalj önkénteseként került. Olyan társaságba, ahol többségben vannak az erőszakot, a fegyvert imádó agresszív kalandorok, és akikre még az ukránok is panaszkodtak, mivel fosztogatták a békés lakosságot, s még a helyi milíciára is lőttek. Mint a fentiekből kiderül, Nagyija Szavcsenko minden, csak nem törékeny nő. Valójában a modelliskola lóg ki ebből a sorból.

Aligha hihető hát, hogy a Nyugaton érte ejtett könnyek őszinték lennének. Nem a hadnagyról, hanem Oroszország politikai nyomás alatt tartásáról van szó, és innentől Moszkva szemében is szimbolikus jelentést kap a bírósági eljárás. Az már majdhogynem másodlagos, hogy Szavcsenko vétkes-e. Ha a médiaeffektus beteljesítette küldetését, a hadnagyot elfelejtik. Előbb persze feltehetően még a fogolycsere értelmében hazatérhet, még egyszer villognak a vakuk, Ukrajna hőse akkor azonban már nem kell senkinek. Kereshet új kalandokat, a Donbasz után mindenesetre már nem lesz egyszerű olyat találni, amely kellően megemeli az adrenalinszintet.


Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 03. 14.

hirdetés
hirdetés
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - db

A hozzászólások mutatása