Nem tudni arról, hogy a 43 éves Hagai Amir valaha is megbánást tanúsított volna, amiért segítette öccsét, Jigal Amirt a Nobel-békedíjas politikus megölésének kitervelésében, és szabadulása után is azt mondta az izraeli rádiónak, hogy „büszke vagyok arra, amit tettem”.

Öccse, Jigal Amir életfogytiglani börtönbüntetését tölti. A szélsőséges, ultranacionalista férfi 1995. november 4-én egy tel-avivi békenagygyűlés végén lelőtte Rabint, az akkori kormányfőt. Szándéka bevallottan részben az volt, hogy megállítsa az 1993-as oslói megállapodással elindult izraeli–palesztin békefolyamatot.

A Kettes Csatorna tv-felvételeinek tanúsága szerint békeaktivisták tucatjai várakoztak péntek reggel a börtön előtt „Nem bocsátunk meg, nem felejtünk” feliratokkal. „Szégyen, gyalázat” – kántálták, amikor Hagai Amir kilépett a kapun, és eltűnt egy fehér mikrobuszban. Értesülések szerint egy ciszjordániai zsidó telepen, egyik rokonának a házában tölti első szabad éjszakáját.

Hagai Amir börtönévei nagy részét magánzárkában töltötte. Eredetileg tizenhat évre ítélték, majd 2006-ban kapott még hat hónapot, mert korábban életveszélyesen megfenyegette Ariel Saron akkori kormányfőt: 2004-ben azt mondta börtönőröknek, hogy ha szerezhetne egy telefont, elintézné, hogy Saront megöljék.