Trump tanulmányozásával készült fel Merkel

Hóvíhar miatt csúszik a találkozó – Van feszültség, de közös érdek az együttműködés

Győr Ágnes

Győr Ágnes

2017. március 13., hétfő 19:33, frissítve: kedd 09:05

Nehéz két olyan világpolitikust találni, akiknek a stílusa, gondolatvilága és kisugárzása annyira különbözik, mint Angela Merkelé és Donald Trumpé. Úgy volt, hogy kedden találkoznak, de ezt végül péntekre halasztották egy hóvihar miatt.

A tét sokak szerint nem egyéb, mint a nyugati világ jövője, s noha az elmúlt hónapokban számos ponton tért el a véleményük több gazdasági és külpolitikai területen, mindkettejüknek az az érdeke, hogy megtalálják a közös hangot.

Ellentétek

Trump, választóinak tett ígéreteihez híven, a létező intézményrendszerek felforgatását és átalakítását szorgalmazza, míg Merkel éppen ezeknek a stabilizálásában és az emberek beléjük vetett bizalmának megerősítésében érdekelt. A konfliktusos területek közt említhetjük egyebek mellett az EU-val és a NATO-val kapcsolatos elképzeléseiket, az Oroszországgal szembeni magatartást, Irán atompolitikáját vagy a klímaváltozást. Mint arra a Reuters tudósításában emlékeztet, noha később puhított szavain, Donald Trump néhány hónapja egyenesen katasztrófának nevezte a német bevándorláspolitikát, és vámokkal fenyegette meg a német autógyártókat, amelyek exportálnak az Egyesült Államokba.

„Szerintem egy katasztrofális hibát követett el, ez pedig az volt, hogy befogadta ezt a sok illegális bevándorlót” 

– vágta még kampányában a kancellár fejéhez Trump.

„A szükséges és döntő csata a terrorizmus ellen semmilyen szinten nem ad jogosultságot arra, hogy emberek bizonyos csoportjait általános gyanú alá helyezzük”

– vágott vissza cserébe Angela Merkel, nem kímélve a Trump által bevezetett, muszlim többségű országokat érintő beutazási tilalmat. Az sem titok, hogy a német kancellár aggodalommal figyeli, hogy az új amerikai elnök mintája – aki több ízben is nyíltan méltatta Nagy-Britannia döntését, hogy kilépjen az Európai Unióból – vajon hogyan hat majd az európai populista pártok megerősödésére s ezen keresztül magának az uniónak a stabilitására.

– Hogy közeli barátokká válnak majd? Aligha. Nagyon eltérő személyiségek – véli Charles Kupchan, Trump elődje, Barack Obama elnök európai ügyekért felelős tanácsadója. A Georgetowni Egyetem tanára ugyanakkor a Süddeutsche Zeitungnak írt elemzésében hozzáteszi, mindkettejüknek erős érdeke fűződik ahhoz mind politikai, mind pedig stratégiai szempontból, hogy a találkozón lefektessék az együttműködésük alapjait. Azt is észben kell tartani, hogy szeptemberben Németországban választások lesznek, és az elemzők szerint nem tenne jót a kancellár népszerűségének, ha a washingtoni látogatás során úgy tűnne, nem tudja kellő nyomatékkal képviselni a német érdekeket.

A siker titka lehet a tömörség

Steffen Seibert kormányszóvivő szerint Merkel a találkozóra pont úgy készült, mint bármelyik másik hasonló eseményre, azaz felkészült a várható témákból. A sajtó ugyanakkor úgy látja, a kancellár most különösen odafigyelt, mindent megtett a siker érdekében. Meghallgatta és elolvasta például szinte az összes Trump-interjút. Csapatával kielemezték az elnök eddigi találkozóit más vezető politikusokkal, sőt közülük állítólag többet fel is hívtak, hogy tippeket kapjanak azzal kapcsolatban, hogyan lehet a leghatékonyabban tárgyalni az Egyesült Államok új elnökével. Az egyik név nélkül nyilatkozó köztisztviselő szerint arra készültek fel, hogy Trump nem szeret túl hosszú ideig hallgatni, s jobban kedveli, ha a másik fél röviden és egyértelműen festi le az álláspontját, mellőzve az apró részleteket.

Merkel számára, aki negyedik kancellárságára készül, Donald Trump a harmadik amerikai elnök, akivel együtt kell dolgoznia. Korábban George W. Bushsal és Barack Obamával is jó volt a kapcsolata.

„Ha azt nézzük, hogy mi az álláspontja a menekülthelyzettel kapcsolatban itt Európában, úgy vélem, Merkel politikájával a történelem helyes oldalán áll”

– értékelte például politikáját Barack Obama.

Az a bizonyos kézfogás és más meglepetések 

A Reuters szerint egyébként Trump esetében a Fehér Ház valamennyi magas presztízsű vendégének számolni kell a meglepetésekkel. Ilyen volt a japán miniszterelnök esetében, amikor az amerikai elnök valamiért 19 másodpercig nem engedte el Abe Sinzó kezét. Theresa May látogatásának pedig volt egy olyan, a fotósok szempontjából aranyat érő pillanata, amikor úgy tűnt, mintha Donald Trump és a brit miniszterelnök kéz a kézben sétálgatna. A amerikai államfő rángatós kézfogását eddig kizárólag Justin Trudeau kanadai miniszterelnök tudta megfelelő méltósággal lereagálni. Pénteken eldől, Merkel is eltanulta-e a stratégiáját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.03.14.