Egyik este azért csak kíváncsi voltam már rá, hogy egy mínusz 15 fokos napon mennyit mutat a kiskörúti bringásszámláló. Elárulom, 293 állt a táblán, ami azt jelenti, hogy a kerékpársávba betévedő autósokkal, a részegen a járda szélén tántorgó gyalogosokkal együtt ennyien haladtak át a Kiskörút–Bródy Sándor utca kereszteződésen. Azért csak feltettem a kérdést magamtól is, hogy én miért nem ülök Szamáron – pedig már olvastam a téli kerékpározás nyolcparancsolatát is…

Rájöttem, hogy amim a legjobban fázik tekerés közben, az nem is a legveszélyeztetettebb testrészem – nem röhög: a térdre gondolok –, hanem a szélnek leginkább kitett, vagyis a pof… ööö, az arcom.

Úgyhogy Kelenföld kiindulóponttal – különféle (KüllőnFéle…, hehe :) ) villamosok igénybevételével – benéztem pár bringaboltba, mi a kínálat maszkból. Csak azokba a boltokba mentem be, amelyek a villamosról is jól látszottak, tehát látványos kialakítással már messziről orrba verik az ingercunamival fojtogatott budapesti járókelőt, kerékpárost.

1 – Már a második megállónál szállhattam le, a Bartók Béla út külső részén ugyanis ott van a Recikli. Betértemkor két felkészült srác fogadott, és kérdésemre, hogy biciklis maszkot keresnék, van-e, azonnal elém tettek egy tarkón össze-tépőzárazható, szűrős arcmelegítőt – nem csuklyás –, ráírva piros számokkal, hogy 3500. Ez bizony az ára volt, bevallom, erre azért nem számítottam, ugyanis egy bringás haver azt mondta Csillaghegyen a nyáron, hogy 600-ért kapott a 11-es út melletti motorosboltban egy csuklyát, és az teljesen jó. Nem tudom, ilyen részletességgel leolvasta-e a történetet az arcomról a két srác, mindenesetre eléggé gyorsan reagáltak az áron való bambulásomra: „Mivel ez még tavalyi termék, tudunk engedni. Háromezer.” Udvarias elköszönés következett.

2 – Gondoltam, nem lesz ez sima ügy, de ha már a „panelszomszéd” egység a Síker síkölcsönző volt, benyitottam. Egy-két dolog máris jobb volt: az ügyfélszolga egy atom jó csaj volt, és kapásból elém rakott egy pár símaszkot (merthogy itt mi más címszó alatt is kértem volna, amit kerestem) a szivárvány minden színében, az egyiket rám is adta… Alkuképtelen módon, de mindössze 2000 forintért odaadta volna a „100% cotton” terméket. Ha már ilyen jól éreztük magunkat, még szóra bírtam egy kicsit, és megtudtam, hogy főként sízők, de nagyon viszik, és volt már bringás vásárlója is. Tavaly ugyanitt ez – állítása szerint – nem volt ennyire kapós, de a többféle szín elért a vásárlók pénztárcájáig. A boltosoknak újabb segítség: rendes, hangulatos, vonzó helyről az ember hajlandó egy kicsivel (!) többért is vásárolni, mint amennyiért eredetileg akart. És még vissza is tér.

3 – Közben átszálltam, a következő bolt már a Vérmező sarkán jött szembe – a Mikó utcánál ugrottam le a 18-asról. A Bikeexpress.hu boltja egy nagyon kis egység, ráadásul épp egy koccintásba szaladtam bele, nem sok mindenben reménykedtem. A maszkos kérdésre röviden válaszolt az eladónak tűnő fickó: „nem tartunk ilyet”. Hát jó. Azért itt is volt tanulság. Mi a túrót tartson egy bringás bolt, ha nem a téli kerékpározáshoz nélkülözhetetlen cuccokat? Fura volt, mindenesetre.

4 – Szamár „kórháza” volt az utolsó előtti állomás, a tavalyelőtt a Hattyú utcán néhány házzal följebb költöző KerékVár. (Mindig itt gyógyítom a kerékpáromat, valószínűleg azért, mert őket ismerem a legjobban.) Makulátlanul dolgoznak egyébként, így a kellemes hőmérsékletű helyiségbe betértemkor egyből azzal a kérdéssel kezdtem: „Kint nem fogtok befűteni?” A válasz: „Dolgozunk rajta!” Gondoltam, talán várnak tavaszig, azt megmondják, ők csinálták a meleget, de inkább skippeltem ezt a témát, és felfedtem, miért jöttem. Az eladó rögvest egy 10 900 forintot kóstáló darabot nyomott a kezembe, egy mosható, filteres arcmaszkot. Hogy ne áruljam el, ezt mocsok drágának tartom, áttértem a következő kérdésre, hogy teljes arcot ellepő „kamásli” van-e. Ebben a boltban momentán nem volt, de egy-két napon belülre ígérték, hogy lesz elasztikus, csuklyaszerű dolog – készséggel elhiszem, mert még nem vertek át –, 6000 forint körülibe fájhat.

A Decathlonnal csak a honlapjáig jutottam el, 1790 és 6190 forint között ajánlanak maszkokat, de egyik terméknél sem olvasható, hogy akár sízésre, akár kerékpározásra ajánlják, helyette a vadászatra és hegymászásra javaslat szerepel.

5 – A Mammut Hervisébe még csak be kellett mennem! Mivel tél van, a rendszeresen átpakolt kínálatú sportáruház bal hátsó sarkában voltak a bringás eszközök – a sícuccok mögé zsúfolva –, ahol a piros pólós emberke a téli sapkákhoz irányított engem. Megtaláltam, amit kerestem, de csak egyféle volt belőle – igaz, két méretben: egy Taubert Storm márkájú símaszk éppen kielégíthette volna a vágyaimat, ha hajlandó vagyok kiadni 6499 forintot érte. Annyit még azért muszáj elmondani, hogy a szinte kizárólag kínai termékek közt ez is a világ legnépesebb államának produktuma, a vásárlói jelzés szerint „kötött sapka”, az eladói tájékoztatás szerint polárcsuklya, egyébként pedig egy elasztikus maszk.

Készséggel elhiszem, hogy a 100% cotton csuklyához képest ez jóval szélállóbb, mégis inkább lehet, hogy megkeresem azt a nagyon olcsó cuccot a csillaghegyi boltban. Kötött pályán oda is el lehet jutni…