Korrajz, egész pontosan a mai világ jellemző keresztmetszete, ami felsejlik Szarka Tamás Anonymus című szólólemezén. A harmadik évezred krónikása a kocsmák, az üzleti élet, a véget nem érő napi robot és általában napjaink jellemző szituációit, érzéseit, zsákutcáit és megoldásait villantja fel. Szarka Tamás névjegye olyan mélyen beleégett a lemez anyagába, hogy már néhány ütem is elég ahhoz, hogy felismerjük: ez csak ő lehet. A kezdet, az első Ghymes-lemezek óta sokat csiszolódott mind szövegíróként, mind zeneszerzőként, és egyre szabadabban, saját nyelvén alkalmazza a népzenét, azt az alapot, amiből az egész Ghymes elindult. Egyre mélyebbek, elgondolkodtatóbbak és filozofikusabbak a szövegek, amelyekkel időnként már-már a kortárs komolyzenével rokon dallamok és harmóniakezelés párosul. Lassan kiforrott, átgondolt és tudatosan felépített versekről és zeneművekről kell beszélni, s nem egyszerűen dalokról, számokról. Ugyanakkor persze meg kell említeni azt is, hogy bár az egyes kompozíciók korántsem egy kaptafára készültek, némileg mégis egy hangulatot tükröznek. Időnként frissítőleg hatnak az új dallamvilággal, új hangszínnel színezett szakaszok, számok, az, amit eddig még nem hallottunk Szarka Tamástól. Az Anonymuson például az Operál az ördög ilyen újszerű, egyéni és mellbevágóan hatásos.
Mindössze ketten zenélnek a lemezen Jázmin kanca háttérhangnak feldolgozott szülési „jajdulásai” mellett, mégis egy teljes zenekart hallunk, olyan gazdag a hangszerelés: ének, hegedű, gitár, bőgő, ütősök, billentyűsök és még számos hangkeltő eszköz, a dobozoktól kezdve az üvegtárgyakon át az evőeszközökig. Az egyes számok alatt, amikor lényegében egy történetet hallunk, az utca hangja, a sziréna, az autók, a sírás, szinte minden zörej megjelenik. Lényegében a teljesség van jelen.
Bár ez most szigorúan szólóalbum, a Ghymes tagjai még egy szám erejéig sem működtek közre rajta, mégis ugyanaz az út. Amíg az Alku tematikailag elkülönült a Ghymes-lemezektől – bár maga az együttes zenélt rajta –, az Anonymus felépítését tekintve is teljesen illeszkedik a zenekar lemezeinek sorába. Két rendkívül közkedvelt Ghymes-szám is szerepel rajta, hogy a kapcsolatot még erősebbnek érezze a hallgató, a Bazsarózsa és a Tánc a hóban, a két virtuóz hegedűjátékkal színesített dal. Így tulajdonképpen akár Ghymes-lemez is lehetne az album, mégsem az. Azt már csak remélhetjük, hogy a gomba módra szaporodó szólóalbumok és a saját szárnypróbák mellett az új tapasztalatokkal gazdagodott Ghymes közösen is folytatja az alkotómunkát.
(Szarka Tamás: Anonymus. Rock Hard Records, 2004.)