A kiscsaj és a kupleráj + videó

Szabados Balázs

2012. január 10., kedd 15:32
Izabel útját szétszórt legók, puzzle-darabok és fiókból kidobált ruhák övezik, ráadásul már tudjuk, miért nem szabad neki olyan babát adni, amit hároméves kortól ajánlanak.

   Izi annyi ajándékot kapott karácsonyra, ami egy egész óvoda igényeit fedezné, és az elmúlt két hétben az is kiderült, hogy egymaga képes öt perc alatt feltúrni a lakást. Persze semmivel sem játszik sokáig, már az eleinte nyerőnek tűnő hintaló is szomorúan lógatja az orrát a nappali közepén, ugyanis örökmozgó lányom naponta legfeljebb kétszer ül rá, és akkor is csak egy-egy percet tölt a hátán. A mozgatható kezű babának (3 éven felülieknek ajánlott) kb. két napig bírta a karja, ugyanis Izabel nem elégedett meg a testrész kétdimenziós mozgatásával, hanem egy laza mozdulattal kitörte a helyéből, így most van egy félkarú „rablónk”, akit inkább felraktunk a szekrénybe. A játékkal eltöltött időt természetesen exponenciálisan meg lehet növelni azzal, ha anya vagy apa is rakosgatja a kockákat, lapozgatja a könyveket vagy dobálja a labdát, de erre szerencsétlen szülőknek nincs egész nap kapacitásuk! Más kérdés, hogy az állandó rendetlenséget nem könnyű elviselni, de rendet rakni sem  érdemes, ugyanis cirka 20 perc elteltével ugyanaz a helyzet fog előállni. Néhány napja arra kaptam fel a fejem, Anikó emelt hangon magyarázza Izabelnek, hogy marha nagy a kupleráj, és vigyázzon jobban a rendre, amire a kis hóhányó egy félszeg mosollyal reagált. Miután csendben kiröhögtem magam a történéseken, odamentem szívem választottjához (aki meglehetősen feldúlt volt), és megkérdeztem tőle: „Ugye tudod, semmi értelme ilyeneket mondani egy 20 hónapos gyereknek?" Erre azt a teljesen egyértelmű választ kaptam, hogy „persze, hogy tudom, de legalább elmondtam neki, és ettől kicsit megnyugodtam”...

 

A mellékelt videón Izabel épp a pénztárgép-használat rejtelmeibe merül bele, ami nem csak számára szórakoztató:

Izabel és a pénztárgép
Izabel és a pénztárgép

Hirdetés
Hirdetés