Királyság kell ennek az országnak

Gabay Balázs
Gabay Balázs

2012. május 13., 13:30
Favágóként és raktárosként is kereste a kenyerét korábban a székely határvédő felmenőkkel bíró Mogács Dániel, aki úgy véli, a demokrácia csődöt mondott Magyarországon. A Dumaszínház stand-uposa szerint nem maradt más hátra, egy királynak kellene újra megterítenie azt a bizonyos asztalt. Szerinte a mostani kétharmados felhatalmazás óriási lehetőség, hogy a sz..ból várat lehessen építeni.

A Comedy Central susogós medvéje, Brendon és a bábozás a családi hagyományok miatt kötődik a nevéhez?
– Erdélyi nagyszüleim a háborúban faluról falura menekültek az oroszok elől, egészen Németországig, ahol 1945 után csináltak egy bábszínházat. Én nem akartam bábozni, de édesanyám biztatott, mert szerinte jó adottságaim vannak e téren. Én viszont nem kedveltem, inkább úgy voltam vele, ha már színpadra kell állni, nem szívesen bújok el egy paraván mögé. De az élet valahogy mindig elém sodorta a bábokat, így megbékéltem. Amikor Litkay Gergő felkért a Susogós Mackók megrendezésére, szívesen elvállaltam. Bár sokan nem gondolnák, de a bábozás komoly munka. Nem mindegy, hogyan mozgat valaki egy bábot. Aki jól csinálja, az szinte életre kelti, és ezt a nézők élvezik. Ha nem, akkor csak rángatózik egy baba, ez viszont nem köti le a figyelmet.

A rendkívüli improvizácós készséggel megáldott Mogács Dánielt az MNO is letesztelte. Három, egymástól igen távol álló szót soroltunk fel neki, ebből kellett kitalálnia egy rövid mesét. Íme az eredmény.


Nagy dumások, Mogáccsal - Három szó, egy történet
Nagy dumások, Mogáccsal - Három szó, egy történet

– Favágóként, ingatlanosként és raktárosként is kereste korábban a kenyerét. Nem állnak túl közel egymáshoz ezek a szakmák, hogyan lelt rájuk?
– Úgy, hogy nem értek semmihez. A szüleim elküldtek dolgozni. A II. kerületben akad rendesen aprítani való fa, így beálltam. Dolgoztam aztán raktárosként is, utána meg jött az ingatlanbiznisz a VIII. kerületben, ahol azért előfordultak húzósabb napok is. Egy-két lakásba bemenve végig azon gondolkodtam, vajon kifelé is vezet-e majd az utam. Egyszer kaptam egy feladatot, miszerint mérjem fel, mennyi bérleti díjat fizetnek a helyi vendéglátóipari egységek. Megyek be az egyik kocsmába, és kérdezem a kisasszonyt, mennyi bérleti díjat fizetnek. Ő csak hátraszólt, hogy »Laci!«. Laci, az ork elő is jött hátulról, testét csigaformájú tetoválások borították. »Mit akarsz?« – érdeklődött kedvesen. »Hát, hogy mennyi a bérleti díj? Felmérést végzek a terepen!«. »Mit csinálsz te?« – ripakodott rám, »na menj a...«.

– Sietve távozott?
– Igen, láttam, hogy itt már nem kapok sok információt.

Dr Mogács és Mogács Dániel közösen is fellépnek olykor
Dr. Mogács és Mogács Dániel közösen is fellépnek olykor

– Ezek után hogy jött a színészkedés?
– A színház mindig is érdekelt. Azt hittem, hogy ott úgysem kell sok mindent csinálni. Megtanulom a szöveget, előadom, aztán jó napot! Hát, sajnos nem így van.

– Ön alapvetően lusta ember?
– Egyértelműen igen. Viszont maximalista is vagyok egyben, ennek a kettőnek a keveréke pedig a legrosszabb kombináció, ami létezik. Éppen ezért sem kezdek bele olyan sűrűn nagyobb feladatokba. A színház jó bulinak tűnt. A főiskolára egyszer sem felvételiztem, voltak olyan elveim, miszerint nekem ne mondja meg senki, hogyan jöjjek be a színpadra... Persze így visszagondolva ez már elég nevetséges.

Mi volt az apropója, hogy végül a Théba Színiakadémiát választotta?
– Mert ott szinte nem kellett felvételizni. No meg az, hogy rengeteg olyan nagyszerű színészt ismertem, aki úgy szerzett nevet a szakmában, hogy nem is járt a főiskolára. Mucsi Zoltán, Scherer Péter is idetartozik többek között. Közrejátszott persze a már említett lustaság is, nem akartam 15 verset megtanulni. Hozzá kell tenni, hogy azért a Thébában is dolgoztak olyan komoly szakemberek, mint Kárpáti Zoltán vagy Gosztonyi János. A legnagyobb hiányosság az volt, hogy a Thébán az ember nem ismerkedhetett meg a rendezőkkel, nem került kapcsolatba a színházi élet neves szereplőivel. Erre persze csak utólag jöttem rá. Azért nem sajnálom, hogy ezt az utat választottam, hiszen így a magam ura lehettem az általam is alapított Eleuszisz Színházban.

Hirdetés
Hirdetés